1277

By | 2019-08-14

Étienne Tempier (1210-1279) műve. Az averroizmus tanainak elítélése. Címe: Az 1277-es párizsi elítélő határozatok.

Az averroizmus Ibn Rusd (latinul: Averroës) arab arisztotelánus filozófus tanítása.

Lényege:

  • kétféle igazság létezik, hitbéli és filozófiai,
  • a világ örökkévaló,
  • az emberi lélek 2 részből áll: múlandó egyedi részből és közös, örök isteni részből,
  • nincs feltámadás.

Két fő képviselőjének elemeztem egyes írásait: Sigerus de Brabantia és Boethius de Dacia.

*

Az 1277-es elítélő határozat 219 pontból áll. Ezeket felsorolni értelmetlen lenne, de a lényeget leírom, bár nyilvánvaló: az averroizmussal ellentétes nézeteket tartalmaz.

A filozófia vezető szerepének tagadása, nem igaz, hogy a filozófia minden kérdést képes megoldani. Téves, mert a filozófus is alá van rendelve a krisztusi igazságnak.

Nem igaz, hogy csak racionálian igazolható tanításoknak van helye, s hogy nem szabad bízni e téren a tekintélyben.

Nem igaz, hogy Isten mindentudása korlátozott, hogy nem tudja előre a kontingens dolgokat, nem igaz, hogy csak a fajtákat ismeri, az egyedeket nem.

Nem igaz Isten mindenhatóságának korlátozottsága, azaz nem igaz, hogy nem képes arra, ami képtelenség. Nem igaz, hogy Isten kényszerülve lenne bármire is. Nem igaz, hogy nem képes a semmiből teremteni. Nem igaz, hogy Istennek bármihez is szüksége lenne anyagra. Nem igaz se se, hogy Isten képtelen egyedeket közvetlenül teremteni.

Nem igaz a dolgok örökkévalósága, a szubsztanciák se azok, az alapelemek se. Nem igaz a világ örökkévalósága se.

Nem igaz, hogy az egyes emberek közti eltérés kizárólag anyagi alapú.

Nem igaz, hogy minden lélek részben egy. Nem igaz, hogy az egyén lelke nem képes elválni testétől.

Nem igaz, hogy az ember örök lény, nem igaz, hogy nem volt Ádám.

Nem igaz a dolgok előre meghatározottsága. Nem igaz, hogy az ember szabad akarata korlátozott. nem igaz, hogy az ember képtelen lélekben fejlődni, képtelen a veleszületett erényeken túl újakat elsajátítani.