6 butaság a magyar nyelvről

By | 2016-02-06

A napokban jelent meg egy Facebook-csoportban ismét a 9 érdekesség a Magyar Nyelvről című ökörség. A Facebook-csoport aztán törölte a bejegyzést, miután azt többen megcáfolták (köztük én is), így rákerestem az eredetire.

A történeti jellegű 1., 2. és 6. ponttal nem foglalkoznék, mert nem tudom igaz-e vagy sem. (Hozzáteszem: erősen sejtem, hogy ökörségek szintén.) De lássuk a többit!

A 3. és a 4. pont tulajdonképpen ugyanarról szó.

3. Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %,
a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!”
4. Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében?
Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is “A magyar népek őstörténete” című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

Természetesen ez butaság. Eleve mi az ősetimon és mitől ősi vagy nem ősi egy nyelv? S mi az, hogy ősnyelv? Szóval ez a két pont abszurd szómágia, tartalom nélkül. Kb. mintha azt állítanám: a sárgarépa a legszebb növény, mert ő tartalmazza a legtöbb szépségetimont. Van ennek bármi értelme? Na, ugyanígy nincs a 2 fenti pontnak.

5. Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A Hawaii szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: “Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az “Almás”, “Káldi”, “Kocsis”, és “Vajas” települések szomszédságában.” Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

A Tamana-módszerrel egy nagy gond van: segítségével ugyanaz a világ BÁRMELY nyelvére vonatkozóan is igazolható. Azaz ez is “ősostobaság”.

7. Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy “tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, műveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!

Példa a “néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

A gond az, hogy ez igaz, de nem azért, amiért a szerző gondolja. Az egyes nyelvek típusától függ ez. A nyelvtipológia a nyelveket 4 csoportba osztja:

  • elszigetelő nyelvek,
  • hajlító nyelvek,
  • ragozó nyelvek,
  • poliszintetikus nyelvek.

Minél lejjebb van egy nyelv a fenti listán, annál “tömörítőbb”. Mivel a magyar ragozó típusú nyelv, így nyilván tömörítöbb az első két típusnál, de kevésbé tömörítő a 4. típusnál. S persze a magyaron kívül még egy rakás nyelv szintén ragozó típusú: japán, koreai, baszk, az összes altáji nyelv, s a legtöbb uráli nyelv, stb.

Ami pedig a kifejezőséget illeti: az összes emberi nyelv maximálisan kifejező.

8. Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

Ez talán a legviccesebb pont, ugyanis egyszerűen NEM igaz. Lássuk melyek a legnagyobb nyugati nyelvek: spanyol, angol, portugál, német, francia, olasz. Ez az összes nyugat-európai nyelv, melynek legalább 50 millió beszélője van.

Most pedig nézzük meg melyben hány magánhangzó van!

Spanyol:

  • 19 magánhangzó (5 egyeshangzó + 14 kettőshangzó).

Angol:

  • a brit angolban 20 magánhangzó van (12 egyeshangzó + 8 kettőshangzó),
  • az amerikai angolban kevesebb, 14 magánhangzó van (9 egyeshangzó + 5 kettőshangzó).

Portugál:

  • európai portugál: 31 magánhangzó (14 egyeshangzó + 17 kettőshangzó),
  • brazíliai portugál: 34 magánhangzó (11 egyeshangzó + 23 kettőshangzó).

Német:

  • 18 magánhangzó (15 egyeshangzó + 3 kettőshangzó).

Francia:

  • 25 magánhangzó (17 egyeshangzó + 8 kettőshangzó).

Olasz:

  • 7 magánhangzó (7 egyeshangzó + 0 kettőshangzó).

Következtetés: a magyar a maga 14 magánhangzójával (14 egyeshangzó + 0 kettőshangzó) csak az olaszhoz képest rendelkezik több magánhangzóval a “nagy nyugati nyelvek” között.

9. Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: “Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…”

Nos, a magyar kifejezetten NEM dallamos. Ennek fő oka a rögzített hangsúly. Ezen kívül: a dallamosság hasonlóan szubjektív valami, mint a szépség.

  • osszian

    A téma több mint érdekes, sem egy kézlegyintéssel, sem lebutázással nem lehet elintézni, mert a téma nagyon összetett. Most csak Medve egyik kommentjét idézem, amikor erről volt szó (TÖBBEK KÖZT).

    “113. medve1942 (látogató)
    2012. 03. 07. 15:50

    “Az Európa területén jelenleg beszélt nyelvekből vagy azok előzményéből megfejthető víznevek kronológiai rétege alatt található még egy alsóbb, ún. óeurópai kronológiai réteg is. Valamely víznév csupán akkor tartható óeurópainak, ha maradéktalanul megfelel öt feltételnek: 1. Ne legyen megmagyarázható abból a nyelvből vagy annak előzményeiből, amelyet az általa jelölt víz mentén beszélnek vagy beszéltek. 2. Indoeurópai etimonnal és az ősi indoeurópai örökségre jellemző morfológiai szerkezettel kell rendelkeznie. 3. Jelentésének „víz, folyó, folyás, folyadék” szómezőhöz kell tartoznia, illetőleg a víz valamely sajátosságára kell utalnia. 4. Európai, s nem Európán kívüli folyó vagy álló vizet kell jelölnie. 5. Tövét és szerkezetét tekintve Európában még legalább egy ősi víznév tartozzék rokonságába mint etimológiai megfelelés.

    Többnyire a nagyobb folyók viselnek ősi, óeurópainak mondható neveket, bár a hosszúság nem döntő kritérium. Kisebb folyóknak is lehet óeurópai jellegű nevük. Az óeurópai víznévanyag az indoeurópai térség nyugati részén még a külön nyelvi fejlődés megindulása előtt keletkezett, s ezért egyetlen konkrét indoeurópai nyelvből sem származtatható. Skandináviától Alsó-Itáliáig és a brit szigetektől a Baltikumig, sőt a Donig óeurópai víznevekkel lehet számolni. Ezeken a területeken található – régi idők óta – a következő nyelvek beszélőinek otthona: germán, kelta, illír, itáliai, venét, balti s bizonyos fokig a szláv. Az Alpoktól északra ez a kronológiailag legalsó víznévréteg, amelyet egyáltalán el lehet érni, Dél-Franciaországban és a Földközi-tenger mellékén viszont ez az óeurópainak hívott réteg másodlagosan települt rá még régebbi rétegekre. A Kárpát-medence folyónevei közül az óeurópai rétegbe tartozhat a Dráva, Száva, Maros, Zala stb. Van olyan feltevés, amely szerint végelemzésben a Duna sem kelta vagy szkíta, hanem még régebbi, óeurópai eredetű.” (Kiss Lajos, a földrajzi nevek kétkötetes akadémiai szótárának a szerzője)”

    A víznevek, hegy és egyéb földrajzi nevek a legősibbek, ez nagyjából természetes – bár ősi neveket viselő teleülések is vannak, azonban azokat bármikor átnevezheti egy új uralkodó elit (Bős=Gabcsikovo).

  • osszian

    Tudod, honnan van a TAMANA neghatározás, egyébként? Az idézett délibábosok se tudják, de te tudod.e? Mert én tudom. Innen kellene kezdeni.

  • osszian

    154. medve1942 (látogató)
    2012. 03. 10. 7:20

    Az egyedi nyelvekre szétváló egyszerű alapnyelv lényegében elméleti konstrukció a darwinizmus korából. Gyakorlati bizonyítékának tűnt az olasz, francia, spanyol, román nyelv szétágazása a latin népnyelv különböző nyelvjárásaiból. Ma már ez a képlet sem ilyen egyszerű.
    Én valami olyasmire gyanakszom, hogy az iskoláztatás előtti időkben az embereknek két nyelve lehetett, Az egyik a hazai, amit az adott kicsi közösségen belül használtak. Egy falun, egy völgyön belül, egy hegytetőn, mint a Kaukázusban vagy Új-Guineában. Ha idegen járt arra, nem cicóztak beszélgetéssel, többnyire agyonütötték, megették, esetleg megtartották cselédnek, eladták rabszolgafélének. Fejletteb fokon kialakult egy nagyobb területen használt “közlekedő nyelv”, a legfontosabb szavakból. Határvidéken mindenki tud száz-ötszáz szót a szomszéd nyelvén, úgy láttam. Úgy ötven éve jártam egyszer Ada-Kalé szigetén az Al-Dunán, ott volt egy öreg révész, aki vagy tíz nyelven tudott, de mindegyiken csak egy picit, Talán nem is volt igazán “anyanyelve”, iskolát sem nagyon végzett. Szóval, amit ma alapnyelv-szókincsnek tartanak, az egykori közlekedő nyelvek maradéka lehet. Legalábbis részben.”
    Medve nekem orákulum volt.
    Sokat írt hozzám épp ebben a témában.

    Aki kiváncsi, az nem öregszik meg hamar, hanem tanul. Tőle.