A ballib eszmetörténet egy szelete

By | 2015-08-02

Bár nem vagyok marxista, a téma érdekel: szoktam pl. olvasni az Eszmélet című kommunista lapot az interneten. Az egyik ott megjelent régi, még 2002-ben írt cikk döbbentett rá valamire.

A sajátosan magyar balliberalizmus áramlat (bár léteznek egyes elemei más kelet-európai országokban is, ebben az alakban ez mégis valami egyedien magyar torz jelenség) fordulatai nagyon érdekesek.

Ez az eszme mindig a haladás-maradiság ellentétben gondolkodott, de érdekes módon folyamatosan lassan változtatva a két kategória tartalmát.

A első időszak (a 90-es évek) arról szólt, hogy van egyrészt a nyugati, liberális, haladó, modern út, más részről meg ott van annak ellentétje, a “barokkos” mucsaiság, melybe beletartozik minden, egészen a LIBERÁLIS konzervatívoktól az újnyilas eszmékig, s természetesen ott van mindenféle nacionalizmus is, még a legmérsékeltebb is, valamint minden vallás, egyes liberálisbarát kisegyházakat leszámítva. A “jó” oldalon viszont ott vannak a marxisták, akik eltévelyedtek ugyan, de könnyedén visszatéríthetők az “igaz” útra, mert “civilizációs” értelemben mégiscsak közelebb állnak az “igazsághoz”, mint a maradi erők. Persze ennek az engedékenységnek a szélsőbal irányába jelentős személyes oka is volt: a magyar liberális agytröszt több jelentős személyisége marxista volt fiatalon, s onnan tért meg a liberalizmushoz középkorában.

Ez sikeres kora volt a ballibségnek: gyakorlatilag felmentőlevelet kaphatott minden marxista, aki hajlandó volt a marxizmust lecserélni liberalizmusra. Ürügyként ott volt a “baloldal” függefalevél, azaz azt lehetett hazudni hihetően, hogy “nem is változtattunk eszmét, baloldaliak maradtunk”. Politikailag a folyamat vége az lett, hogy a kezdetben több áramlatból álló MSZP-t sikerült egységes liberális párttá alakítani, az MSZP-től balra állókat marginalizálni, az ellenfelet pedig egybemosni, s sikeresen rájuk tenni a fasiszta, de legalábbis a fasisztagyanús címkét.

gg

Aztán az új évezredben a világ megváltozott. A liberalizmus csődje egyre nyilvánvalóbb lett. A statusquo ellenében kezdtek létrejönni új eszmék. Először próbálkozás indult, hogy ezeket az új eszméket is valahogy be kellene terelni a “baloldal” sátrába, de a vállalkozás biztos kudarc volt eleve: az új eszmék pont a “baloldalnak” nevezett liberalizmus alapvető dogmáit kritizálták.

Váltani kellett tehát: mára a liberális konzervatívok be lettek véve a “jó” oldalra, míg az antiiberális balosok át lettek téve  a “gonosz” oldalra. A magyar politikában ez abban is jelentkezett: a ballib agytröszt befogadott nem-baloldali eredetű liberálisokat, viszont a baloldali alternatívákat Orbán által lefizetett összeesküvéseknek minősítette.

A fő ellenség persze Orbán, aki a “jó” oldalról átállt a “gonosz” erőkhöz.