A férfi válság

By | 2021-02-25

A női válságról már írtam, ideje a férfi változatról is.

A férfiaknál nem okoz semmilyen komoly traumát a külső változása. Ez hatalmas előny. A férfiaknál az egyetlen biológiai probléma a szexuális képességek csökkenése, de pont erre van gyógyszer bőven. Szóval aki nagyon szeretné ismét fiatal férfiként élni életét, az megteheti ezt gyógyszeres segítséggel. Bár szerintem az érettség egyik jele, hogy ekkor már nem ez az ember fő prioritása.

A férfiaknál a fő baj a sikertelenség tudata. Azaz nem lettünk se milliomosok, se híres emberek – nyilván leszámítva azt a 0,01 %-ot, aki milliomos lett vagy híres ember. Pedig a modern liberális társadalom elvárja ezt mindenkitől. Aki nem teljesíti a liberális elvárást, az lúzer, aki pedig még tagadja is ennek szükségességét, az egyenesen lumpen.

Pedig éppen az utóbbi a megoldás: a liberális sikereszmény el nem fogadása. Sajnos kevesen jutnak el ide.

Pedig már Platón megmondta 2500 éve: az 50 éves kor a legalkalmasabb a filozófiával való foglalkozás megkezdésére.

Mi lesz azzal a többséggel, aki ezt nem látja át? A leggyakoribb megoldási próbálkozás fiatal csaj beszerzése, azon mágikus hit miatt, hogy majd a fiatal nő valahogy átsugározza ránk fiatalságát, mintha a nemi közösülés egyfajta tápláló köldökzsinór lenne.

Ha ez nem megy – s sokaknak nem megy, mert pl. nincs elég pénzük fiatal nőre -, a legkézenfekvőbb alternatíva az alkoholizmus. Különösen Kelet-Európában népszerű ez.

Nekem még a legszimpatikusabbak a hobbimániások. A késő kádári kor idősödő férfitípusa, aki se nem iszik, se nem csajozik:, a szombat kora reggel az autója alá fekvő ember, aki aztán érthetetlen szerelési műveleteket hajt végre egész vasárnap késő délutánig, jellemzően furcsa tisztogatási rituálékkal együtt: kedvencem volt kamaszkoromban az autókerekeket órákig fogkefével pucoló szomszéd. Az informatika széles elterjedésével ez a típus ma már otthon van a szobájában és állandóan javítja a számítógépét, ha kell, ha nem.