A filozófia “alapkérdése”

By | 2020-11-19

A szovjet, marxista ideológia uralma alatt létezett egy olyan dolog, hogy “a filozófia alapkérdése”. S ez se korábban, de azóta nem számít alapkérdésnek a filozófiában, szóval ez az egész egyfajta marxista sajátosság.

Ez egyébként nem a szovjet ideológia találmánya volt hanem még Friedrich Engels ötlete, melyet 1886-ban fogalmazott meg a Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége című írásában, idézem:

Valamennyi filozófia legfelsõbb kérdése, a gondolkodás és a létezés, a szellem és a természet kapcsolatának kérdése tehát nem kevésbé, mint bármely vallás, gyökerei a vadság idõszakának az emberek korlátozott és tudatlan ábrázolásaiban gyökereznek. (…) A gondolkodás és a lét kapcsolatának kérdése, amelynek elsődleges szerepe: a szellem vagy a természet, ez a kérdés, amely a középkori szcientizmusban az egyház ellenére is nagy szerepet játszott, élesebb formát öltött: Isten teremtette a világot, vagy létezett-e az ősidők óta? A filozófusok két nagy táborra osztották azt, hogy hogyan válaszoltak erre a kérdésre. Azok, akik azt állították, hogy a szellem létezett a természet elõtt, és amelyek végül is így vagy úgy felismerték a világ teremtését, ám a filozófusok, például Hegel között, a világ teremtése gyakran még zavart és nevetséges megjelenést mutat, mint a kereszténységben. , – idealista táborot alkotott. Azok, akik a természet fő elvét tartották, csatlakoztak a materializmus különféle iskoláinak.

A baj ott van, hogy ez a vita teljesen értelmetlen. Nem is véletlen, hogy ez az “alapkérdés” szinte ismeretlen a marxizmuson kívül. Ahhoz, hogy érthető legyen, előbb elmondok egy tudománytörténeti tényt.

A fizika mint tudomány történetileg 3 nagy korszakra osztható: arisztotelészi fizika (i. e. IV. sz. – i. sz. XVII. sz.), klasszikus fizika (XVII.-XX. sz.), modern fizika (XX-XXI. sz.).

A több mint 2000 éven keresztül elfogadott arisztotelészi fizika lényege leegyszerűsítve, az 5 legfontosabb elv:

  • a természettudomány célja a miért megértése (ezzel szemben a klasszikus fizika a mikéntet akarja megérteni, a “miért” kérdést tudománytalannak, legalábbis tudományon kívülinek tekinti),
  • van öt őselem – közülük egy csak a Földön kívüli világban -, ezekből áll minden anyag, s mindegyik elemnek van belső inherens sajátossága, a föld és a víz a Föld központja felé igyekszik, míg a levegő és a tűz távolodni akar tőle, a csak a Földön kívül meglévő éter pedig a tökéletesség eleme, az egyes anyagok aszerint mozognak, amilyen arányban megvan bennük az adott őselem (a klasszikus fizika szerint minden atomokból és szubatomi részecskékből áll, s nem létezik inherens tulajdonság),
  • fenti inherens sajátosságuk arra készteti az anyagot, hogy egyenes vonalban haladjon, állandó sebességgel, a sebesség nagysága attól függ, mekkora az adott anyag tömege és mekkora a közegnek a sűrűsége, melyen az anyagok áthaladnak,
  • mindent anyag tölt be, nem létezik űresség, ha ugyanis létezne, ott a sebesség végtelen lenne, ami képtelenség, így atomok se létezhetnek, hiszen ha lennének, köztük üresség lenne (a klasszikus fizika szerint van üresség, sőt a világ 99+ %-a üresség, minden atom térfogatának 99,9 %-a is üres tér),
  • a tér és az idő nem önálló tényezők, hanme az anyagok kapcsolatának sajátosságai (a klasszikus fizika szerint a tér és az idő független tényezők).

(Az egyébként vicces, hogy az utóbbi két pontban a modern fizika cáfolja a klasszikus fizikát, s az arisztotelészi fizikával ért egyet, bár más okból, mint ahogy ezt Arisztotelész gondolta.)

Szóval 2000 éven keresztül ez volt a tudomány elfogadott elmélete: minden megmagyarázható az anyag mozgásával, már csak fel kell fedezni az esetleges részszabályokat, csiszolni kell az elméleten, de a fő elvek világosak, s meg is felelnek a tapasztalatoknak, ahol pedig mégse, ott is kevés a megmagyarázatlan eltérés, de amint csiszolgatjuk az elméletet, az is meg lesz hamarosan magyarázva.

Egyébként ez a “minden világos nagy vonalakban, már csak a részleteket kell tisztázni” gyakran megismétlődik, s sokszor nagyot bukik, a klasszikus fizika és a modern fizika közti átmenet során is megesett. Közismert a vicces, de igaz történet, hogy amikor 1878-ban Max Planck 17 éves korában beiratkozott az egyetemre és a fizika szakot választotta, a fizika tanszék vezetője azt mondta neki, rossz szakot választott, mert a fizika már minden fizikai törvényt felfedezett, s csak apró részletek maradtak, így neki mint tehetséges fiatalembernek időpocsékolás lenne fizikát tanulni.

Aki nem így látta, arra úgy nézték kb., mint ma egy ufológusra vagy asztrológusra – áltudományos okoskodásnak minősítették. Ióannész Philoponosz (Ioannisz Filoponosz) VI. századi görög teológus és filozófus ilyen eset volt, amikoris ezer évvel Newton előtt megsejtette Newton első törvényét a tehetetlenségről: azt állította, hogy a testek képesek lendületet átvenni más testektől, s addig mozognak, míg ez a lendület el nem fogy.

Tehát voltak ellenvélemények, de a tudomány fősodra ragaszkodott az arisztotelészi fizikához. Gyakorlatilag csak Newtonnal változott meg minden, aki rendszerbe is foglalta az új tanokat. De Newtonnal szemben is sokáig élt az ellenvélemény, hogy elmélete:

  • egyrészt tudománytalan babona, hiszen mindenféle “misztikus” erőket tételez fel, lásd távoli testek közti láthatatlan gravitációs mezőt,
  • nem magyaráz semmit, csak növeli a megmagyázhatatlan alapelvek számát, ezzel sértve az Ockham-borotvaelvet.

De amikor elfogadottá lett a gravitációs mező – majd később az elektromos és a mágneses mező is -, ez természetesen be lett sorolva az anyagok közé. Korábban az anyag csak a szűkebb értelemben vett anyag (ami fizikalag észlelhető általunk) volt anyag, de immár lett még három anyagi dolog: a tér, az idő, s a mező. A mai modern fizikában pedig jelenleg – amikor legutoljára néztem – 17 szubatomi részecske van számon tartva (+ 1 feltételezve), azzal megtoldva, hogy ez csak a világ 5 %, mert a maradék 95 % az sötét anyag és sötét energia, melyről nem tudni miből vannak.

Annak idején, amikor a 80-as években szovjet gimnáziumban tanultam, az egyik elmés, sokat idézett lenini filozófiai mondás az volt, hogy “az anyag az ami objektív valóság, ezen akkor nagyot nevettem, mert ez egy tipikus, körkörös álmagyarázat. De kiderült, tényleg ez a hozzáállás a kérdéshez, az anyag az, amit annak mondunk.

Szóval nézzük is most ez a szellem/anyag szembeállításnál. Az összes materialista elmélet, mely le akarja vezetni a szellemet az anyagból bukásra áll, mert mindegyik elmélettel súlyos problémák vannak: se a funkcionalizmus, se a különféle fizikalista elméletek, se a nyelvi elméletek, s mégkevésbé a behaviorizmus nem képes meggyőző választ adni. Egyszerűen még a legmeggyőzédésesebb materialista is érzi, valami nem stimmel.

A jövő mi lesz? Biztos vagyok benne, be lesz vezetve, hogy van szellem is mint a fizikai valóság része. A tudat kutatásának ez lesz a várható eredménye még ebben században. Pont ahogy egykor Newton bevezette a mező fogalmát.

S mi lesz erre a materialista és az idealista válasz? Mindkettő örömmel fogja konstatálni, hogy igaza lett. Hiszen a materializmus azt fogja mondani, íme az anyag egy új formája. Az idealista pedig azt: az anyag jellemzője a tudat, ez az alapja, ezt lehet ateista vagy hívő verzióban is állítani, immár a tudomány is bizonyította ezt. Az agresszív idelista persze azt fogja mondani, a materalisták vereséget szenvedtek, hiszen csúsztatnak, amikor az eddig elutasított szellemet elfogadták. Az agresszív materialista pedig persze azt fogja mondani, az idealisták, s különösen a vallásosak szenvedtek vereséget, hiszen a tudomány immár bebizonyította, Isten valójában csak egy materiális természeti erő, lám ahogy a villámlás se Zeusz dühét jelzi, úgy a tudat se a keresztény/muszlim/zsidó Isten létét igazolja.