A hatalom részei

By | 2020-10-15

A magyar rendszerváltozás során 5 hatalmi ág volt: a politikai hatalom, a pénzügyi-gazdasági hatalom, a médiahatalom, az értelmiségi hatalom, s a kulturális hatalom. Ezek persze Kádár alatt még mind egy kézben voltak, bár már akkor megindult a legalábbis kezdeti differenciálódás. Részben érintettem ezt: a politikai hatalom szándékosan megosztotta saját maga és a pénzügyi-gazdasági hatalom közti szférát, ez utóbbi felett csak Kádár személye volt az őr. A médihatalom a politikáé volt, de az lazított a pórázon. S még lazább volt ez a póráz a maradék két szférában.

A rendszerváltozás alatt az 5 szféra függetlenedett egymástól.

Alapvetően a kommunista elit nyugatpárti része volt a nyertese a rendszerváltozásnak gazdasági értelemben. Itt a második rendszerváltozás csak 2010, amikoris Orbánék maguk köré csábították az addig alárendelt státuszú nemzeti tőkét, annak a liberális részét is (lásd Kóka János az archetípusa ennek), majd létrehoztak új, saját klientúrát is (lásd, ennek közmondásos példája Mészáros).

A médiaszféra reforkommunistából liberálissá vedlett, s megmaradt helyén. Ez volt az szféra, ahol ez az elit aránytalan túlsúlyt volt képes elérni, emlékezhetünk a 90-es évek 95 %-os liberális túlsúlyára. Mára Orbánék elérték, hogy a korábbi 95 %-os ballib arány lemenjen 50 % ra. Korábban – 2010 előtt – erre semmilyen próbálkozás nem történt, egyfajta sorsnak volt elfogadva, hogy a médiák a liberálisoké. Orbánt 2002-es bukása ébresztette rá, hogy a liberális gazdasági elit és a liberális médiaelit szövetsége leküzdjetetéen akadály, s hiába nyeri el a politikai hatalmat, keze meg lesz kötve, míg meg nem töri ezt az ellenfelet.

Az értelmiségi szféra volt az, ahol nem volt nyomasztó liberális túlsúly, sőt itt volt a nemzeti oldal fő forrása. A 90-es években tipikus volt, hogy a baloldali kormányzatok holdudvara közgazdászokból, bankárokból, jogászokból áll, míg a jobboldaliaké tanárokból, történészekből, bölcsészekből.

A kultúra, ezzel ellentétben, liberális terep volt, nemzeti kisebbséggel.

Én azt hiszem, hogy a gazdaságban Orbán egyenlőséget ért el mára, a liberális oldal ma is erős, a multiszférában, s mellette van a nemzeti gazdaság. Itt a fő probléma az, hogy szerintem a nemzeti tőke nem lesz hűséges a jelenlegi politikai hatalomhoz, ha az egyszer elveszti a választást. A médiákban a helyzet szintén egyensúlyi, itt a pénzügyi háttér lesz gond, ha a politikai helyzet fordul.

A kultúra meghódítása pedig nemrég kezdődött el. Ez igen fontos feladat, mert ez adja az alapot a nép szellemiségének, ami hosszú távon fontosabb a médiahatalomnál.