A kádárista elit gondolatai

Sok ideje meg akarom írni, de személyi jogi okokból folyton halasztgattam. Most már elmúltak ezek az okok, sajnos. Az összes ilyen véleményt ugyanis apám hivatali kapcsolatain keresztül tudtam meg, s amíg apám élt, nem akartam neki kellemetlenséget okozni.

Az MSZP liberálissá alakulása a 90-es évek első felében nem egy hirtelen jött valami volt. Ezt alaposan előkészítette maga az elit, a későkádári elit.

Kamaszként – a 80-as évek első felében – hosszú éveken keresztül lehetőségem volt hallani ennek az elitnek az őszinte véleményét: azaz nem azt a véleményt, amit hangoztatni volt kénytelen mindenki a Kádár-diktatúra írott és íratlan szabályai miatt, hanem azt, amit ezek az emberek ténylegesen gondoltak.

Természetesen ez a későkádári elit nem volt egységes. Nagy vonalakban 3 részre volt oszható:

  • technokraták – ez volt ezen elit 80-85 %-a,
  • óhitűek – a hagyományos kommunisták, akik valóban hittek a marxista eszmében, kb. 10-15 % volt ilyen,
  • reformerek – akik valamiféle változást akartak, a hivatalos eszme keretein belül, ez kb. 5 % volt.

Én természetesen most csak a többségről beszélnék, a technokratákról, mert ez cikkem lényege. Sem az óhitűek, sem a reformerek nem játszottak semmilyen szerepet ugyanis a rendszerváltozás utáni kor politikájában.

Lássuk most hát ezen későkádári elit valódi véleményét a közéletről!

Külpolitika. A szovjet függőség egy megváltoztathatatlan kötöttség, nem lehet tenni ellene semmit. Mindkét szélsőség súlyos hiba: azaz a szovjet politikai szolgai követése is az, meg az ellenállási próbálkozás is az. A lengyelek lázadása felelőtlenség, nem szabad őket támogatni. Az alapelvekben követni kell a szovjet utasításokat, így a Szovjetúnió szabad kezet ad nekünk a másodlagos kérdésekben. Lásd: támogatjuk a szovjet külpolitikát mindenben (pl. Afganisztán), közben meg Moszkva megengedi nekünk, hogy belépjünk a Nemzetközi Valutaalapba.

Jellemző mondat: “Addig ugrálnak ezek a lumpen lengyelek, míg a ruszkik bevonulnak”.

Belpolitika. Kádárnak nincs alternatívája. Ha le lenne cserélve, helyette mindenképpen egy óhitű kommunista jönne, aki lassítaná az ország közeledését a nyugathoz. Azaz minden eszközzel ki kell állni Kádár mellett.

Jellemző mondat: “Bárcsak élne Kádár 120 éves koráig!”.

Ideológia. A marxizmus egy vicc, régen megbukott. Lassan az egész szociális tábor titokban igyekszik lecserélni, még a szovjet vezetés is erre mozog. Az ideális a liberális, polgári demokrácia lenne, de erre nincs esély a nemzetközi feltételek és az ország geopolitikai helyzete miatt.

Jellemző mondat: “Hála Istennek, ma már a balosok nem dirigálnak nálunk”.

Gazdaság. Az állami tulajdon önmagában rossz, szükséges a magántulajdon erőteljes növelése. Mind a belföldi kisvállalkozók rétegének növelésével, mind – és ez a fontosabb – nyugati részvétellel létrehozott vegyesvállalatokkal. Margaret Thatcher és Ronald Reagan gazdaságpolitikája az, ami ideális lenne nekünk is, de sajnos mindez nem valósítható meg teljesen ideológiai okokból. A magyar ember lista és nem is akar dolgozni, ezért munkanélküliség pozitív dolog, hazánk legnagyobb hibája a széleskörű szociális rendszer, ezt le kell építeni, piaci alapra kell helyezni.

Jellemző mondat: “Hallottam, hogy államosítottak egy nyugatnémet céget, na most majd csődbe is mennek”.

8236943693_ae9687ed42_o

Kultúra. Az ország érdeke az óhitű kommunista rezsimek eltávolítása, ezért érdemes akár a magyar kisebbségek ügyét is felhasználni annak érdekében, hogy gyengüljön a csehszlovák és román vezetés. Kádár túlságosan fél a magyar nacionalizmustól, pedig ezt fel lehetne használni pozitívan is, korlátok közt tartja.

Jellemző mondat: “Ezek a ruszkik mikor fogják már leváltani Ceaușescut? A hülye nyugatiak is támogatják őt, nevetséges!”.

Látható a fentiekből, a technokrata későkádári elit nem mindenben azonos a később ballibnek nevezett iránnyal, de hozzá áll a legközelebb. Remélem mindenkinek érdekes volt ez a 30-35 évvel ezelőtti véleménykép.

Mi a személyes érintettségem, hiszen illene erről is beszámolni? 18 éves 1985-ben lettem, azaz a fentiek 12-18 éves korom között hangzottak el. Ebben az időszakban többnyire erősen nyugatpárti liberális voltam, a technokratákat gyáváknak tartottam, azaz nem tartottam őket eléggé nyugatpártiaknak. 16-17 évesne pedig rövid ideig marxista voltam, George Orwell hatott rám, ekkor a Tőke című művet is képes voltam végigolvasni. Ebben az időszakomban viszont túl nyugatoknak tekintettem a technokratákat.