A kádárista technokratizmus rögeszméi VII. – a szovjet uralom

By | 2018-03-29

Meglepő lesz, de tény: ez az elit egységesen és kőkeményen szovjetellenes volt.

“A ruszkik nem engedik.”

“Jaltában oda kerültünk, nincs mit tenni.”

“Ópravoszláv foxi-maxi.”

Természetesen nem nemzeti alapon, hanem gazdasági érvekkel.

Nem lehet a reformokat megcsinálni, a kapitalizmust szélesíteni, mert a “ruszkik” nem engedik. Ez végülis igaz is volt. Bár Magyarországnak meg volt engedve a gazdasági reformok terén való kísérletezgetés, ennek mindig megvoltak az ideológiai korlátai, melyeket a mindenkori moszkvai vezetés állapított meg. S mivel Moszkvában 1964-től a vezetés kollektív volt, a mindenkori  erőviszonyoktól erősen függött mi volt megengedve éppen a csatlósállamoknak. Tény, hogy a 60-as évek végén elindult reformokat a  70-es években moszkvai utasításra fékezték le, majd engedték ismét a 80-as évek elejétől. Minden attól függött, éppen Moszkvában a “reformisták” vagy a “konzervatívok” voltak-e erősebbek.

Egyébként ez a “ruszkik nem engedik” szöveg itt konkrétan még igaz is volt, de ugyanezt az érvet szélesen használta a hivatalos kádárista suttogó propaganda is teljesen abszurd esetekre is.

Emlékszem, mekkora örömünnep volt 1981-ben, amikor a szovjet vezetés megengedte Magyarországnak, hogy belépjen a Nemzetközi Valutalapba. (Mielőtt valaki belekötne: ez a belépési kérelem beadásának éve volt, maga a formális tagság csak a következő évben lett hivatalos.) Vicces volt számomra 2002-ben a Medgyessy-ügy, amikor azt hazudta Medgyessy, hogy ő a KGB ellenében volt magyar titkosügynök. Ez természetesen butaság, nem igaz, de annyiban mégis igaz, hogy az akkori technokrácia – melynek magasrangú tagja volt maga Medgyessy is – hogyan is élte az egészet át. Természetesen ez valóban csatanyerés volt a technokrácia számára, de persze nem a KGB ellenében, hanem a balos frakció ellenében – Kádár sose merte volna beadni a tagsági kérelmet előzetes moszkvai engedély nélkül. Kádár az akkori magyar pénzügyi válság ügyében szovjet segítséget kért, de nem kapott, így felvetette a szovjet vezetés előtt az IMF-tagságot, amire Brezsnyevék rábólintottak – ez a magyar IMF-tagság háttere, s nem az, hogy bátor magyar 007-es ügynökök a KGB háta mögött beadták a tagsági kérelmet.

Általános szovjetellenes nézet volt e körökben, hogy a szovjet politika alapja a “bizánci kultúrkör”, ami idegen a nyugattól, ahová már Szent István helyezte a magyarokat. A “bizánci” világot egyértelműen nem másnak, hanem alacsonyabbrendű világnak tekintette a technokrácia. Érdekes, a 90-es években a magyar jobboldali holdudvar szinte szó szerint ismételgette ezeket a “bizáci” típusú mítoszokat. (Akkoriban a ballibek voltak ebben mérsékeltebbek, 10 éve a kocka fordult.) Különösen vicces volt, hogy mindezt az akkori magyar jobboldal bizarr Koppány-kultusszal EGYSZERRE hangoztatta. De most nem ez a téma, majd egyszer elemzem a magyar jobboldali szellemi inkoherenciákat, ami szintén érdekes, izgalmas kérdés.

Tehát a magyar technokrácia úgy hitte, a magyar kultúra felsőbbrendű az oroszhoz képest. Erre álérveket is felhoztak, melyek egyébként tényekként igazak volt: pl. azt, hogy Rákosi alatt szovjet szakértők kezdtek dirigálni a magyar mezőgazdaságban, a legtöbb esetben a magyar agrárviszony bármilyen ismerete nélkül. Valójában az agrártéma pont rossz példa, ebben abszolút nem kellett szovjetellenesség, a 70-es és a 80-as években a szovjet vezetés kifejezetten példaértékűnek tekintette a magyar agrárszektort, a nagy név a Bábolnai Állami Gazdaság volt.