A körúton belüli liberókomcsi

By | 2019-08-29

Sok mindenben változtam eszmeileg életem során, de van három dolog, amit mindig utáltam: a demagóg butaságot, a rosszindulatot, s a másik lenézést, ez utóbbit különösen akkor, ha leereszkedéssel párosul, mert a nyílt gyűlölettel kevert lenézés még mindig kisebb rossz.

Annak idején, még a kommunista rendszerben ismertem meg az egyik legutálatosabb nyugati embertípust: a kommunista értelmiségit. Ez alatt nem feltétlenül minden kommunistát értve, hanem csak azokat akik agyatlanul dörgölőztek a szovjet rendszerhez, de mindig máshol élve, sose a szovjet rendszerben, s sose úgy élve, ahogy azt kellene a szovjet rendszerben. Pedig már Augustinus Aurelius megmondta a IV. században: azoktól kell a legjobban óvakodni, akik nem a saját maguk által hirdetett elvek mentén élnek.

Szóval semmi bajom nem volt se a szovjetellenes nyugati kommunistákkal, se a szovjetpárti, de hiteles nyugati kommunistákkal. Nem rájuk gondoltam.

S lám, Magyarországon is megjelent ez a viszkető marhaság. A múlt hétvégi címlapos cikk az Indexen a példa. A méregzöld hisztizéstől beindult szerző Kubáról ír, pedig csak távolról ismeri.

Komolyan képes zöld fordulatnak nevezni az olaj hiányát! Ezen az alapon nevezzük akkor a gulágot fogyókúrás túrának. Auschwitzban meg biztos egészségesebbek voltak a rabok, hiszen sokat dolgoztak és nem terhelték meg gyomrukat felesleges étellel, hanem csak annyit fogyasztottak, hogy karcsúak maradjanak.

Abból pedig, hogy a kubai átlagember alapvetően életvidám, optimista típus, aki képes a legnagyobb rosszban is meglátni a rosszat, s pl. 1 nm földön is képes krumplit ültetni meg valamiféle organikus gazdálkodás tervet hallucinál.

A cikk egyik propaganda gyöngyszeme: “2008-as adatok szerint Kubában 176 lakosra jutott egy orvos, miközben ugyanebben az évben Magyarországon tízezer lakosra 36 dolgozó orvos jutott.” – a cél, hogy a felületes olvasó összehasonlítsa a 176-ot és a 36-ot, lám Zorbán országa még Kuba mögött is lemaradt sokszorosan! Csak hát 10 ezer lakosra 36 orvos az azt jelenti: 278 lakosra jut egy orvos, azaz az összehasonlítás 176 és 278 a valóságban, így is Kuba vezet, de a szerzőnek ez az eltérés nem tűnt elég drasztikusnak.

Egyébként tagadhatatlan tény: vannak eredményei a kubai rendszernek, pl. éppen az egészségügy terén. A kubai egészségügy teljesen ingyenes minden kubai számára. S amikor valakinek valamilyen nagy baja van, azt a rendszer meg is oldja. A dolog másik oldala viszont az, hogy a rutin vizsgálatokra az ember napokig vár, ugyanis hiába nincs orvoshiány, ha gyógyszerhiány van, s hiába feküdhet be bármely beteg a kórházba, ha ott nincsenek meg a megfelelő gyógyeszközök. Hiába magas szintű az orvosképzés Kubában, ha a végzett orvosnak aztán nincsenek eszközei a gyógyításhoz. Az orvostudomány nem olyan, mint mondjuk a média-kommunikáció szak – gondolom, valami ilyesmin végzett a szerző -, hogy elég pár könyv, s aztán lehet halandzsázni életünk végéig, kombinálva ugyanazokat a mondatokat a végtelenségig.

A cikk történelmi vonala kb. az, hogy a csúnya oroszok olajjal tömték a jó kubaiakat, de szerencsére összeomlott a Szovjetúnió, így jött a zöld fordulat, majd a csúnya Venezuela ismét megpróbálta olajjal megrontani Kubát, de szerencsére nem sikerült megtörni a zöldséget.

Amit még nem értek az a diktatúra kérdése. Az a média, mely szerint már az is diktatúra, ha nem mindig a ballibek nyerik a választásokat, elegánsan elsíklik a felett, hogy Kubában bizony semmilyen liberális demokrata szabványok szerinti választások nincsenek.

Tessék megnyugtatni, ugye a szerző csak egy drogos Soros-katona, s nem gondolta mindezt komolyan?

S mivel Kuba és a kubai nép barátja vagyok (ott nőttem fel életem legfontosabb időszakában, a kamaszkorban, 6 évet leélve), elnézést kérve az olvasóktől, de kénytelen vagyok ezzel fejezve be: a büdös kurva anyádat, Domschitz Mátyás!