A létező és az egy

By | 2019-09-04

Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494) műve.

A mű célja Platón és Arisztotelész ellentéteinek egyeztetése.

Arisztotelész számára az egy és a létező ugyanaz. az újplatónikusok számára az egy a korábbi, Isten is Egy számukra. nem Létező. Azt mondják: a kettőnek más-más az ellentéte: az egynek a sok, a létezésnek viszont a nemlétezés.

A szerző szerint azonban Platón azonosnak tekintette az egy és a létezés ellentétét, így következtethetünk arra is: az egy és a létező ugyanaz.

A létező egyik jelentése: ami nem semmi. Ebben az értelemben azonos az eggyel.

Másrészt, a nem létező az semmi, aligha lehet Isten semmi. A létező mindent magában foglal, csak a semmit zárja ki.

A létező tehát a lehető legáltalánosabb. Lehet-e valamilyen értelemben olyan, ami felette áll?

A dolgok lehetnek absztraktak vagy konkrétak. Absztrakt az, ami önmagában az ami, míg konkrét az, ami valami más jóvoltából az (lásd: fehérség és fehér). Esetünkben a létező konkrét, míg az absztrakt a létezés. Ahogy a fehérséget nem szokás fehérnek nevezni, úgy a létezést se létezőnek. Isten aki a létezés a legtökéletesebb módon így nem is létezőnek van mondva, hanem létezésfelettinek. Csakis ebben az értelemben állítható az, hogy az egy a létező felett van.

A tökéletesség jelenthet két dolgot. Egyszer a nemen belüli tökéletességet, az a faj a legtökéletesebb, mely leginkább adja az adott nem lényegét. De ez ilyen faj nem tökéletes abszolút értelemben, hiszen más nemek lényege tekintetében nem bír tökéletességgel. Az abszolút tökéletesség viszont az, ami minden nem felett áll, így se kijelenteni, se tagadni nem lehet róla semmit.

A feltételezett alapanyag nem lehet egység, hiszen Platón azt mondja róla, határtalan, így inkább létező. Az újplatónikusok mégis egységnek állítják. Valójában nem hiányzik belőle se az egység, se a létező. Attól a formától kapja meg a befejezett egységet, mely létezést ad neki.

A sokaság nem ugyanolyan módon ellentéte az egységnek, ahogy a nemlétezés a létezésnek. Mi következik abból, ha igaz lenne, hogy az egység a létezés felett áll? Az megsik, hogy két nem viszonya olyan, hogy az egyik általánosabb a másiknál, így lehet, hogy egy faj a magasabbhoz tartozik, de az alacsonyabbhoz nem. Ugyanígy, ha az egység általánosabb lenne a létezőnél, akkor lehetséges lenne, hogy valami nem létezik, de egység.

A létező, az egység, az igazság és a jóság mindenre igaz. Abban az értelemben, mint a semmi, a különbözőség, a hamisság és gonoszság ellentéte.

Minden, ami Istenen kívül van rendelkezik ható, formális és célbeli okkal, hiszen minden Isten által, miatta és hozzá irányultan van.

A ható ok lényege: a dolgok részesei lesznek a létezésnek. Ha egyetértésben léteznek formájukkal, akkor igazak, mint létező, egység, igazság, jóság, ehhez hozzátehető még a valami és a dolog kifejezés. Mivel pedig Istenhez irányulnak a dolgok, ezért jók is.

Abszolút értelemben minden dolog egység: azonos magával és eltérő minden mástól. Minden dolog a jó felé törekszik, a létezése szerinti jóhoz.

Istenben mind a 4 fenti jellemző jelen van. Isten létező, ő maga a létezés. Egység, mert alap csak egy lehet. Nyilván igaz, hiszen önazonos. A jóság 3 feltétele: tökéletesség, kívánatosság, önelegendőség.

A következtetés az emberi magatartást illetően. Az emberi elme, mely képes az istenit is felfogni, csak úgy tud boldogságra lelni, ha birtokolja ezt az istenit. Amíg ezt nem érjük el, nem élünk igazán, hanem folyamatos haldoklás állapotában vagyunk.

A szerző azt mondja, a három főbűn – János alapján –
a testi vágy (ez alatt értve a biológiai, fizikai vágyakat), a szem vágya (ez alatt értve az egészségtelen kíváncsiságot, a birtoklási vágyat), az életkevélység (ez alatt értve azt a hamis érzést, hogy Istennel azonosak vagyunk). 

Szerintem mindenképpen a legnehezebb dolog a kevélység.