A létezőről és a lényegről

By | 2019-05-22

Aquinói Szent Tamás – Thomas Aquinas – (1225-1274) olasz teológus és filozófus. Gyakorlatilag kimondható: a katolicizmus első számú teológusa.

Mivel az értelem legelőször a lényeget és a létezőt fogja fel, ezért szükséges ezen 2 fogalom tisztázása. Ez a mű felfogható úgy, mint a Metafizika lényegének értelmezése.

A létező kétféle értelme:

  • az arisztotelészi tíz kategória szerint, különösen az első kategória (lényeg, azaz szubsztancia) szerint – ami anyag és forma együttese, ez csak a ténylegesen létezőre mondható,
  • a megállapítás igazsága szerint, vagyis mindaz létező, amiről állító vagy tagadó megállapítás tehető, ez elmondható a ténylegesen nem létezőre is (pl. tagadás, hiány megállapítása).

A lényeg (azaz esszencia) azt jelöli, ami közös minden természetben a fenti első értelmezés szerint létezésben. (Nyilván nem lehet az esszencia alapja a fenti második értelmezés, hiszen akkor a ténylegesen nemlétező is lényeg lenne.)

A lényeget a meghatározás segítségével ismerhetjük meg, ez mutatja mi az adott dolog, a lényeg itt a “miség” (quiditas), az amin keresztül egy adott dolog rendelkezik adott létezéssel. nevezhető ez formának is (mivel a forma határoz meg minden dolgot) vagy természetnek is (ami az adott dolog sajátos működésére utal).

A szubsztancia az elsődleges létező (mármint a kategóriák között), a járulékok csak miattuk léteznek, így igazán csak a szubsztanciának van esszenciája, minden más kategóriának csak másodlagosan.

Az egyszerű szubsztanciáknak az esszenciája tökéletesebb, mint az összetetteknek. A legegyszerűbb alapszubsztancia Isten, ő az oka mindennek. Mivel azonban az egyszerű szubsztanciák rejtettebbek előttünk, így először az összetett szubsztanciákat kell megvizsgálni.

Az összetett szubsztanciák két dologból állnak:

  • anyagból (például az ember esetében ez a test),
  • formából (például az ember esetében ez a lélek).

Mivel a meghatározás képtelenség mindkettő nélkül, így az esszenciában jelen van mind a kettő, annak ellenére, hogy az anyag nem rendelkezik szubsztanciával, de a forma sem elegendő önmagában mint az összetett szubsztancia megjelenítése – ha elegendő lenne, akkor nem lenne különbség a matematikai fogalmak és a természeti tárgyak között, továbbá ez azt jelentené, hogy az anyag járulék.

Az esszencia azonban nem is az anyag és a forma valamiféle viszonya, sem kiegészítése, ez esetben az esszencia járulék lenne. Pedig éppen a forma az, melyen keresztül az anyag az lesz ami, meghatározottá válik.

Tehát az összetett dolgokban az esszencia az anyag és a forma valamiféle összetettsége. A józan ész számára is világos ez, hiszen minden természetes dolgot éppen így fogunk fel, egyszerre anyagon és formán keresztül, annak ellenére, hogy létezésének oka a forma.

Ha ez így van, akkor viszont – mivel az anyag az egyediség alapja – az a következtetés, hogy az esszencia csak egyedi (részleges), azaz nem lehet meghatározása a fajtának, tehát a fajta nem határozható meg, hiszen pl. az ugyanazon fajba tartozó egyedi dolgok lényegileg nem különbözhetnek, csak járulékosan, azaz anyagukban.

Azaz az esszencia egyszerre egyedi és univerzális. ami ellentmondás.

A megoldás a problémára Tamás által az, hogy két típusú anyag van:

  • jelölt (meghatározott): amikor konkrét individuális dolgok anyagáról beszélünk – ez van az egyed meghatározásában, de nincs a fajta meghatározásában (lásd: nem igaz az emberre, de igaz Szókratészre, azaz pl. adott csontok melyek a testét alkotják)
  • jelöletlen (meghatározatlan): az anyag abszolút értelemben –
    ez van a fajta meghatározásában, de nincs az egyed meghatározásában (lásd pl. emberi csontok általában).

Azaz az egyed és a faj között az eltérés csak az anyag jelöltsége.

Ugyanez igaz, kissé módosítva fajtára is, azaz a faj a nemen belül faji különbsége révén jelölt, ami nincs benne se a faj, se a nem esszenciájában – a faj esszenciája határozatlan módon van meg a nem esszenciájában. Pl. a test:

  • lélek nélküli forma, mely a térben van, amihez a lélek hozzájárulhat, de ha ez megtörténik, az már nem lesz a test része,
  • tartalmazza a lelket is az egész, így a test rész.

A nemmel az anyagot határozzuk meg, míg a fajbeli különbséggel a formát, de mindkettő az egészet jelöli meg, anyagot és formát is..

A faj azonos a meghatározással, a nem és a fajbeli különbség együttese.

A nem a faj teljes esszenciáját jelöli, de mégse minden alá tartozó fajnak azonos az esszenciája, ennek oka a jelöltség.

Tehát:

  • a nem az anyagból jön, de nem anyag, mert az egészet jelöli,
  • a faj a formából van, de nem forma, mert az egészet jelöli,
  • a fajbeli különbség az együttessége az előbbieknek, de mint valami harmadik elem.

azaz az ember pl. test és lélek, de mint valami új, mely se nem test, se nem lélek.

A nem nem állítható fajbeli különbségről, hanem csak az egyedről. Az emberség fogalmából pl. ki van zárva az anyag, azt jelöli ami által az ember az ami, így mint rész nem állítható az egészről, pl. Szókratészról. Azaz az összetett szubsztancia misége nem azonos az összetett szubsztanciával. Tehát az ember fogalma és az emberség fogalma is esszenciát jelöl, de az előbbi nem zárja ki az anyagot. A faj neve így lesz ember, s így állítható Szókratészről, hogy ember.

Hogyan viszonyul az esszencia a fajtához és a fajbéli különbséghez:

  • a fajta nem vonatkozik az esszenciára mint részre,
  • a fajta nem lehet az egyedeken kívül (ha így lenne, nem lenne felismerhető az egyedi dolog a fajtán keresztül),
  • a fajta oly módon vonatkozik az esszenciára mint egészre:
    • feltétlen módon: csak az igaz róla, ami fogalma szerint mint ilyenről igaz (pl. az ember értelmes és lelkes, de nem fekete vagy fehér)
    • egyedi módon: igaz róla az is, ami esetlegesen igaz (pl. fehér vagy fekete).

A faj fogalma az emberi természetet (esszenciát) nem feltétlen értelemben illeti meg (az ember esszenciája nem felel meg egyetlen egyedének se), csak abban az értelemben, ahogy az az értelemben megvan: a minden egyedtől független, elvont általános állítható az egyedekről. Az emberi értelem hozza létre az általános dolgokat. Így az emberi természet is elgondolt általános, itt a szerző nem ért egyet Averroësszel.

Hogyan van jelen az esszencia az egyszerű dolgokban? Az anyagtól mentes dolgok csak anyagtól mentesen foghatók fel. Az egyszerű szubsztancia esszenciája csak forma, mert közel van az első formához. Tehát az anyag és a forma közti viszony:

  • nem lehetséges anyag forma nélkül,
  • elképzelhető anyag nélküli forma, s minél közelebb van egy forma az első formához, annál valószínűbb anyagtalansága.

A szubsztanciák jellemzői tehát:

  • összetett szubsztancia:
    • esszenciája forma és anyag: egészként és részként is, az utóbbi a jelölt anyag esete, lásd, az összetett esszencia nem állítható az egyedről, pl. az ember nem lehet saját misége,
    • lehet faj szerint azonos, de szám szerint különböző;
  • egyszerű szubsztancia:
    • esszenciája azonos a formával, így misége megegyezik önmagával,
    • a fajok és az egyedek száma azonos.

Az anyagtalan szubsztanciák nem teljesen egyszerűek, mert nem tekjesen valóságszerűek, van bennük lehetőségszerűség is. Mivel minden esszencia vagy miség elképzelhető létezés nélkül, tehát a létezés nem azonos az esszenciával. Így ezek mégis összetettek, hiszen formából és létezésből állnak.

Egytelen dolog képez kivételt, melynek misége megegyezik a létével. Ő szükségszerű létező, míg minden más esetleges létező.

A dolog létezését maga a forma nem képes létrehozni, mert így önmagát hozná létre, azaz szükséges külső létrehozó. Így tehát szükségszerű egy olyan dolog, mely minden lét oka, s ez szükségszerűen egy.

Az értelem is ilyen módon összetett forma, ezért nem egy, hanem több. Az emberi értelem van a legközelebb a tiszta létezéshez.

Az esszencia megjelenésének 3 módja:

  • Isten: lényege kizárólag a létezés, de létezése nem az egyes dolgok létezése (hiszen ezzel Isten maga is változna),
  • egyszerű szubsztancia: teremtett értelem – esszenciája anyagtalan, de nincs önálló létezése,
  • összetett szubsztancia: anyag és forma.

A járulékok természete, hogy nincs esszenciájuk, mivel csak valami vonatkozásában létezhetnek. A szubsztancia oka a járuléknak, így egyesek formából erednek, mások anyagból:

  • az anyagból eredő járulákok szerint lesznek az azonos fajű egyedek eltérőek (pl. férfi és nő az embernél),
  • a formából eredők a fajták tulajdonságait adják.