A liberálfasiszta diktatúra

By | 2017-09-23

A liberalizmus lassan elér félévezredes történetének végére. Most kb. 4 és fél évszázadnál tartunk, az 500. évfordulót már nem fogja megérni ez a rend.

A legtöbb agonizáló eszme radikalizálódik halála előtt. A nagy kivétel a kommunizmus volt, mely addig enyhült, míg szét nem esett.

A liberális rendszeruraknak eszük ágában sincs ezt a példát követni. Állig felfegyverkezve várják a harcot, vérre szomjasan készek elpusztítani a bolygót, ha nincs már lehetőségük nyerni.

A nagy magyar liberális sztár, Megbokrosodott Lajos elmondta nemrég kedvenc liberális magyar folyóiratomban, a Mozgó Világban, hogy a fasizmus 5 fő jellemzője a vezérkultusz, az erőszak, az ellenségkeresés, a kirekesztés, s a nacionalizmus. Lássuk most ezeket a liberálfasizmus esetében! Szembesítsük a liberálisokat saját értékelésükkel!

A vezérkultusz tapintható. Vannak a mindent tudó “civilek”, akik szava fontosabb a választott politikusokénál, a “független” szakértők, a “mécénás” – értsd: gátlástalan tolvaj – Soros-félék, s ezek bűntársai. Nekik mindig igazuk van, az ő szavuk törvény, mely ellen nem szabad szólni, s aki mégis szól, az csakis bunkó, műveletlen, mucsai aljlény lehet. Manapság egyes liberális megmondóemberek odáig jutnak, hogy pedzegetik a demokratikus választások betiltását, de legalábbis erős kontroll alá helyezését azon az alapon, hogy az átlag választó “tudatlan”, magyarul: nem úgy szavaz, ahogy “kell”.

Az erőszak nyilvánvaló. Kisembereket rúgnak ki munkahelyükről, mert nem azt mondják munkahelyükön KÍVÜL, amit “kell”, képesek szabadon véleményt mondani. Ez az erőszak sokkal rosszabb és hatásosabb, mint a fizikai erőszak. A fizikai erőszak elől lehet védekezni, de a folytonos ellehetetlenítés ellen nehéz, a legtöbb kisember végül belátja: megüti a bokáját, ha a szél ellen vizel, ráadásul ellenkezése így se, úgy se változtat a dolgok menetén.

A folyamatos ellenségkeresés se kérdéses: harc a “hamis hírek” – értsd: a liberálisok által nem kontrollált médiák – ellen, küzdelem a csodaember tehetségű orosz hackerek ellen, a “diktatúrák” – értsd: a globális rendszeruraknak szót nem fogadó országok – ellen, a “gyűlöletbeszéd” – értsd: a nem-liberális álláspontok – ellen, stb.

A kirekesztés kérdésében se kell sokat elemezni: a liberális rendszer kirekeszti az ellenvéleményt, sőt rebesgeti egyes egész embertömegek “felesleges” jellegét. 50 év óta zengik a liberálisok az úgynevezett túlnépesedés tanát, azaz túl sok ember van, a szemtelen liberális henyélőket zavarja az emberiség, szeretnék létszámunkat 1 milliárd alá csökkenteni. E célból betegségeket terjesztenek, emberellenes eszméket trombitálnak már ma is.

Az utolsó ismérv a legproblémásabb: a nacionalizmus. A modern liberalizmus ugyanis antinacionalista, szemben a klasszikus liberalizmussal, mely kitalálta a nacionalista eszmét. A gond: a liberális antinacionalizmus atomista alapú, azaz nem a természetes közösségek, az univerzális elvek nevében harcol a nacionalizmus ellen, hanem az embertagadás nevében.

Láthatjuk: erősödnek a fasiszta tendenciák a liberalizmuson belül. A kisember természetes erkölcse lehet gyógyír. Emellett természetesen minden olyan ország is, melyben antiliberális vagy populista folyamatok zajlanak.

  • dddoni

    Egy dolog erősödött: a téveszmék a fejedben.

  • regre

    Birkaszar, te nem vagy normális.
    Lesz ennek böjtje, de nem csak az ami már most is látszik.