A liberális utópia

By | 2020-12-14

A liberálisok azt mondják, a marxizmus azért rossz, mert utópia. Pedig a liberalizmus is utópia, csak rosszabb módon. Mert ha a marxista utópia megvalósítható lenne, nem lenne rossz benne élni. Míg a liberális utópia ténylegesen meg is valósítható, csak szerencsére a liberálisok 99+ %-a se akarja megvalósítani, mert még ők is értik, hogy ha ez megtörténne, a lehető legrosszabb lenne benne élni úgy a lakosság 99+ %-a számára-

A liberális eszme alapja ugyanis az egyéni szabadság abszolutizálása, ennek következménye, hogy a rendszer azokat az egyéneket támogatja, akiknek erősebb az érdekérvényesítő képességük az adott társadalomban.

A liberalizmus tulajdonképpen azt állítja: minden egyén élje ki a lehető legnagyobb mértékben saját szabadságát, ennek a korláta csak egyes állam által kikényszerített büntetőjogi elvek, ill. a legfontosabb korlát a többi ember szabadsága. A liberális utópia lényege: mivel mindenki a saját szabadsága maximalizására törekszik, így egymást kioltják ezek a vágyak, s a végeredmény egy gazdagodó, egyenlőség felé haladó, harmonikus, nagyon szabad társadalom.

Csakhát a valóság nagyon más: a versenyben ugyanis mindig győz valaki, s a győztest egyre nehezebb korlátozni. A végeredmény a valóságban: kicsiny abszolút szabad elit, s teljesen alávetett többség.

A liberális utópia gyakorlatilag az ököljog.

Nem véletlen, hogy a mai liberális demokráciákban egy sor olyan jellemző van, melyek ellentmondanak a liberális elveknek. Így próbálja a rendszer biztosítani saját működőképességét. Lásd pl. a munkaidő szabályozása, a minimálbér, a szabadságolás, a szakszervezet, a sztrájk, stb., ez mind ellentmond a liberális elveknek. Ugyanez más területeken is, lásd monopóliumellenes szabályok, fogyasztóvédelem, stb.

Sőt még az általános választójog is. A XIX. században a liberális érv az általános választójog ellen éppen az volt, hogy csak szabad, független ember szavazzon, mert mindenki más valakinek a befolyása alatt áll: ezért ne szavazhassanak a cselédek, az alkalmazott munkások, a nők, hiszen igazán szabad ember csak a tőkés, az önálló mesterember, a parasztgazda, a szabadúszó értelmiségi, szóval csak nekik kell megadni a szavazati jogot.

Valójában a létező liberális tásradalmak története arról szól az utóbbi 200 évben, hogy a liberalizmus folyamatos hátrál, kénytelen elfogadni egyre több nem-liberális szabályt.

Erre válasz a klasszikus liberalizmus feléledése a 80-as években, amit valakik elneveztek “neoliberalizmusnak”, miközben nem “neo”, hanem éppenhogy klasszikus, eredeti liberalizmus. Ennek lényege: a nem-liberális elemek folyamatos és lépcsőzetes kivezetése a rendszerből, visszatérés a klasszikus liberális ideálokhoz.

Láttuk ezt már a marxizmusnál. A Sztálin utáni szovjet model egyre rosszabbul működött, így lassan kezdtek bevezetni liberális elveket, melyek persze teljes ellentmondásban voltak a rendszer alapjaival. Aztán a 80-as évek elején komolyan felmerült: vagy kapitalizmus lesz vagy vissza a sztálini modellhez. A havannai KGST-csúcson ez szóba is került, a sztálini modell visszahozása, csak nem kapott többségi támogatást, s ami a legfontosabb, a szovjet képviselő tartózkodott, márpedig a KGST-ben kötelező volt a szovjet egyetértés minden döntéshez.