A liberalizmus jövőbeli politikai rendje

By | 2017-11-20

A liberális demokrácia hagyományos politikai rendszer kezd véget érni.

A II. vh. után kialakult rend az volt, hogy van egy nagy középjobb és egy nagy középbal párt, melyek az alapkérdésekben ugyan egyetértenek, de mégis vannak felismerhetően eltérő elképzeléseik mind a gazdaságpolitikát, mind a politika más területeit illetően.

A kommunizmus összeomlásának mellékhatása, hogy ez véget ért. Hirtelen mindenki egyet kezdett érteni egymással, a két nagy párt között immár mikroszkóppal kellett keresni a különbségeket, jellemzően ezek csak egyes kulturális kérdésekben maradtak meg, de ott se ellentétekként, hanem csak szinteltérésekként.

A szocialista középbalból lett liberálisok jellemzően még túl is szokták teljesíteni az eleve liberális középjobbot a gazdaságpolitikában. Ismert szabály azóta: ha valahol a nagytőke megszorításokat akar, azt jobb a középbalra bízni, mert ők képesek ezt gyorsabban, hatékonyabban végrehajrani. Nem csak a kelet-európai posztkommunista középbalra igaz ez, hanem a nyugatiakra is, pedig ők nem posztkommunisták.

A kulturális téren pedig a középjobb konzervatívizmusa mára szimpla mérsékelt liberalizmus lett. Pl. a középbal azonnal szeretné bevezetni az egyneműek “házasságát”, míg a középjobb még várna ezzel másfél évet. Itt viszont érdemesebb az országrontást a középjobbra bízni, ők gyorsabban és hatékonyabban képesek véghezvinni a különféle perverzitások állami bevezetését, mint a középbal.

Aki nem hiszi, nézze meg pl. Angliában ki vezette be a totális piacosítást és a homokos “házasságot”! Az előbbi a brit középbal eredménye, az utóbbi a brit középjobbé.

A nép persze lázad. Egyes országokban a pártok szavazótábora igyekszik leváltani saját pártjuk liberális vezetését (lásd az angol Munkáspártot, ahol ma az antiliberális Corbyn a vezető, miután a párttagság megdöntötte a Blair-féle liberális irányzatot). Máshol új pártok alakulnak mind bal-, mind jobboldalon, melyek marginalizálják a helyi közébalt, ill. középjobbot.

Közben az elit se alszik. Ha nem megy a hatalom a hagyományos felosztáson keresztül, megcsinálják a “független”, “civil” mozgalmakat, melyek legyőzik a “korrupt” pártokat. A jó példa erre Franciaország, ahol a háttérhatalom egyszerre dobta a középjobbot és a középbalt, s megjelent a messiás Micron, a bankok és a nagytőke megmentője az “agresszív” nép ellen. Magyarországon ugyanez volt a bukott Bajnai-projekt, ill. mostanában Balázs Péter nevével volt ilyen próbálkozás. A magyar nép szerencséje, hogy Magyarországon a liberális erők még saját érdekükben sem képesek semmiről megegyezni, ha ez nem így lenne, már megjelent volna a hatalmas álcivil Anti-Orbán minden médiában.

S ha ez is bukik, a nagytőke nyílt diktatúrája se kizárható. A nép ellenségei nem fogják feladni.