A metrón

A múlt hónapban lehetőségem volt pár napon belül utazni a budapesti és a szeredőci metrón.

A nyelvi eltéréseket leszámítva és azt, hogy a szeredőci metró szebb (mert újabb) alig tapasztaltam különbséget.

Ülnek az emberek, ill. állnak, unott pofával, egyesek igyekeznek szórakoztatni magukat (olvasnak, hallgatnak valamit, babrálnak a telefonjukkal), de mindenkin érezhető a kényszer: nem azért utaznak, mert szeretnének valami kedves helyre eljutni, hanem mert kénytelenek elmenni oda, ahol úticéljuk van.

Tapintható a boldogtalanság, az életunottság. Hatalmas elidegenedés mindentől.

Ilyen a létező liberalizmus világa…