A nyugat híve

By | 2021-03-23

Én nagyon sokáig nagyon nagy híve voltam mindennek ami nyugati.

Amióta az eszemet tudom, úgy 6-7 éves korom óta meg voltam győződve, hogy a nyugati rend sokkal jobb, magasabb rendű, szebb, humánusabb.

E hitem oka részben nevelésbeli. Mint sokszor elmondtam, szüleim a kádári nomenklatúra alsó, majd középső részébe tartoztak, de mindig a nyugatos, technokrata részhez. Mondhatnám azt is: szüleim már a 70-es években liberálisok voltak.

Én magam sokáig egyenesen abban a hiszemben nőttem fel, hogy Magyarországon nincsenek is kommunisták, mert a kommunista szöveg csak egy szólam, ami kötelező, de amiben senki se hisz komolyan. Amikor 14 éves koromban aztán először láttam hívő kommunistát, nagyon meglepődtem, hogy ilyen is létezik.

Szóval így nőttem fel. Nekem az volt a normális, hogy külföldi médiákat kell hallgatni, olvasni, mert a magyar hírforrások értéktelenek. Vagy, én kamaszkoromban már olvastam Szolzsenyicin főművét, apám már a megjelenése után nem sokkal becsempészte, s ott volt a nappaliban a könyvespolcon.

Tulajdonképpen csak egyszer 1983-1984 között ingott meg kicsit a nyugatba vetett vakhitem – George Orwell cikkeinek hatására, melyekben egyszerre kritizálta a szovjet és a nyugati rendet, de ez elmúlt bennem. Szóval a rendszerváltozást a nyugatba vetett teljes bizalommal értem meg.

A nyugatba vetett hitemet végleg 1993-1995 között vesztettem el, ez egy folyamat volt. De mi volt a legelső pillanat, amikor meginogtam? Ezt fogom most leírni.

1989. november 18-án zajlott le Szófiában az első ellenzéki tömeggyűlés. Jelen voltam rajta, sőt valahol a második sorban álltam. Rajta felszólalt egy sor ismert és akkor még ismeretlen személyiség.

Hosszú esemény volt, a végén el lett fogadva egy nyilatkozat. A nyilatkozatszöveg tervezetét a későbbi bolgár köztársasági elnök, Dr. Zselju Zselev olvasta fel. A tömeg tapssal jelezte egyetértését minden pontnál, de egyetlen pontnál – mely a török és muszlim kisebbség jogairól szólt – a tömeg legnagyobb része fújjolt, sípolt, nemtetszése jeléül. Ekkor Dr. Zselev abszolút tisztességesen megjegyezte “akkor tehát, ez a pont kimarad”.

Aztán hazamentem, meghallgattam persze a SZER bolgár adásának tudosítását az eseményről, amin éppen részt vettem. Be lett olvasva a nyilatkozat is, persze az el nem fogadott ponntal együtt. Majd amikor immár lettek ellenzéki lapok, azok mind úgy közölték a nyilatkozatot, mintha azt a kérdéses ponttal együtt fogadta volna el a gyűlés.

A múzsám nálam gyorsabban eszmélt, azt mondta azonnal “ezek ugyanazok“. Arra utalva, hogy a demokraták ugyanúgy leszarják az embereket, mint ahogy a kommunisták tették. Úgy szavaztatnak, ahogy a kommunisták: az szavazás eredménye korábban megvan, mint maga a szavazás. Tény: nem rúgnak ki a munkahelyről, egyetemről senkit, nem zárnak börtönbe, de ha ellentmondasz nekik, akkor “ellenség” vagy.

Bevallom, én naívabb voltam, azt mondtam, adjunk nekik még esélyt, hátha nem ilyenek. Adtunk nekik, eljártunk gyűlésekre, 1993-ban hagytuk ezt abba végleg. A végső lökés egy bolgár antikommunista pap miséje volt 1993-ban, aki mise címszó alatt gyakorlatilag káromkodva szidta a “komcsikat”. Nem vagyok vallási fanatikus, aki ragaszkodik a legapróbb rítusbetartáshoz, de ostyaáldás közben kurvaanyázni – hát ez túlmegy a tűrésküszöbömön. Én azóta soha nem szavaztam a bolgár demokratákra, sem valamelyik utódjukra, pedig minden választáson részt vettem.

Ami pedig a magyar politikát illeti, a bolgár nyilatkozat esetének szerepét számomra a liberális 1990-es taxisblokád játszotta el. Ekkor derült ki: az SZDSZ csak akkor szereti a demokratikus választás intézményét, ha azon ő nyer. Aztán hányingerem lett az Árpi bácsi személyi kultusztól is.

Oda jutottam, hogy én aki 1990-ben még mélyen sajnáltam, hogy az SZDSZ nem nyerte meg a választásokat, 1994-ben már választási sikerük miatt voltam kedvetlen.

A magyar politikát illetően is a múzsám reagált gyorsabban. Azt hiszem, ez valamiféle női ösztön. Már 1991-ben mondta “az MDF-ben normális emberek vannak, akkor is, ha nevetségesen régimódiak sokszor és nacionalisták, míg az SZDSZ gazemberek bandája”.