A torz liberális nemzetkép

By | 2016-01-29

PuPu kolléga cikke kiválóan mutatja be a liberális nemzet-koncepció abszurditását.

Vicces dolog a liberális logika: egyszerre két, egymásnak ellentmondó állásponttal támadni a valóságot. Egyrészről azt állítja a nemzet valami kitalált, felesleges, idejétmúlt valami, másrészt viszont azt, hogy a nemzet az valamiféle szigorú vérségi alapú közösség, amit az idegenek megrontanak.

A lényeg: a magyar nemzet mindenképpen hibás, meg bűnös. Egyrészt bűnös,mert nem is létezik, hiszen a mai magyarok zöme nem utóda Árpádék népének. Másrészt bűnös, mert kirekeszt másokat.

Ellenpéldaként ott viszont a hibátlan, bűntelen cigány és zsidó nemzet. Igen, ez a két liberális tabunép, ezeket bántani sosem szabad, ezért még nemzeti téma esetében is mentességet élvez e két nép. Vicces, de így van.

Lássuk a valóságot. A nemzet természetesen alapjában vérségi alapú, hiszen egy nemzet nem véletlenül szokott összeverődni az aluljáróban. Azaz nem úgy megy, hogy taklálkozik egy szép délután X és Y, s eldöntik, hogy mostantól nemzet lesznek.

Viszont – és ez nagyon fontos – a már kialakult nemzethez lehet csatlakozni kívülről és ki is lehet lépni belőle. Aki kitántorog egy közösségből, az jellemzően egy bizonyos időn belül nem lesz többé része annak, a legtöbb esetben a második nemzedék már idegen. Ugyanígy, az aki bekerül, annak idegen eredete egy idő után elfelejtődik, s a nemzet teljes része lesz. Természetesen a mennyiség alapvető tényező ebben: ha a kitántorgók együtt maradnak, közösségben maradnak, s megmarad közös kapcsolatuk az eredeti közösséggel nagyon sok ideig, így ezekből aztán hátárontúli nemzetrészek lesznek. Ugyanez fordítva is igaz: ha az idegen betelepülés tömeges és kompakt, az nem lesz része a nemzetnek, ezekből lesz a kisebbség.

Keverni mindent jó erős csúsztatás. Az idegen származású, asszimilálódott személyt keverni a kisebbségivel abszurdum. Az egyik egy idegen ősökkel rendelkező nemzettag a másik meg az országban élő kisebbségi, akivel lehet országszintű közösség, de nemzetszintű nincs. (Természetesen létezhet egy köztes csoport is: a kettő identitásúaké.)

A magyar nemzet kialakulása és fennmaradása semmiben se speciális más népekhez képest. Árpádék adták az identitást, melyhez csatlakozott sok helyben talált őslakos, valamint későbbi idegen bevándorlók. Az ország 90 %-ban magyar volt egészen a török korig. Igen, utána ez megváltozott: a magyarok kisebbségbe kerültek, arányuk 40 % alá esett a XVII. sz. végére. Ennek oka történelmi: a török pusztítás hatása, mely után az ország vezetése tömegesen hívott be idegeneket, akik azonban már kompakt tömbökben telepedtek le, megtartva identitásukat, azaz nem magyarosodtak el. Sőt, Erdélyben ez a folyamat még a törökök előtt megkezdődött: a román vendégmunkások olyan számban jöttek be, hogy már nem lett belőlük magyar.

Felmerül a szokásos liberális Trianon-mítosz is: hogy a magyar elit a hibás Trianonért. Ismét abszurd állítás. A magyar elit bármit is tett volna, nem tudta volna megelőzni a kisebbségi szeparatizmust. Sőt, valószínű, hogy egy erősen kisebbségpártoló politika csak gyorsította volna a szeparatizmust. A kisebbségi szeparatizmus oka a saját állam iránti vágy, s teljesen lényegtelen, hogy a magyar állam „jó” vagy „rossz” volt. Egy mai közel-keleti párhuzam: a palesztínoknak tök mindegy, hogy a zsidók utálják-e vagy szeretik őket, ők így is, úgy is saját, független államot akarnak.