A vörös tőkések

By | 2016-02-16

Oroszország történelmében 1918 nyarán volt egy olyan időszak, amikor úgy tűnt, a fehérek győzni fognak az orosz polgárháborúban, s megdöntik a vörösöket, azaz Lenin kormányzatát.

Ez volt az a pillanat, amikor a mai európai Oroszország alig kb. negyede volt Leninék irányítása alatt.

Leninről sok minden rosszat el lehet mondani, de azt nem , hogy ne lett volna intelligens ember, aki ráadásul képes minden helyzetet elemezni, felkészülni az eshetőségekre, majd meghozni a szükséges döntéseket.

Az egyik döntés közismert: a cári család kivégzése. Ugyanis valós esélye volt annak, hogy a fehérek kiszabadítják a cári családot fogságából, ami hatalmas propagandaeszköz lett volna Leninék ellen. Így Lenin döntött: meg kell gyilkolni a teljes cári családot.

A másik döntés azonban kevesek által ismert: a felkészülés a vereségre. Ennek fő eleme a kommunista párt átsegítése az ellenzéki létezésbe vagy egyenesen az illegalitásba. A vezetők személyes sorsa nem volt fontos, bár a legtöbbjük számára kész volt az útiterv, jellemzően Svájcba vagy az USA-ba. A lényeg a vagyon volt. A Párt, ha el is veszti a hatalmat, képes legyen anyagi helyzete révén tényező maradni az új, fehér Oroszországban is, így felkészülve a következő hatalomátvételre, amikor – a marxista tanok szerint – immár jobban megérnek a viszonyok a kommunista társadalom építéséhez.

Az államosított vagyonok azonnal vissza lettek volna adva eredeti tulajdonosaiknak, így valamit lépni kellett. A módszer: a volt tőkésekkel és földesurakkal aláíratni szabályos adásvételi szerződéseket, jellemzően visszadátumozva a kommunista hatalomátvétel előttre. A volt tulajdonosokat azzal vették rá jellemzően az aláírásra, hogy ha megteszik ezt, akkor szabadon távozhatnak családostul az országból vagy kiszabadulnak a börtönből. Természetesen aláírás után a tulajdonosokat likvidálták a valóságban, hiszen veszélyes lett volna életbe hagyni a kényszerre később hivatkozni tudó egyetlen személyt, de ami a családjukat illeti, a  hatóságok jellemzően betartották ígéretüket.  Lenin nem volt szadista, mindig csak akkor ölt, ha ezt szerinte az ügy megkövetelte. Sajnos az ügy ezt nagyon sokszor megkövetelte Lenin szerint, de ez most más kérdés.

Az új áltulajdonosok személye, akiknek javára szóltak a szerződések nagyon fontos pont volt. Lenin úgy okoskodott, hogy egyrészt a strómanoknak megbízható embereknek kell lenniük, azonban mégsem lehetnek olyanok, akik fontos beosztást töltenek be a kommunista hatalmi gépezetben, hiszen ez esetben túl nyilvánvaló lenne a csalás. Meg kellett keresni tehát a megbízható kisembereket, azaz az átlag, semmilyen funkciót el nem látó, hatalmat nem gyakorló egyszerű párttagokat, sőt valójában előnyt a kommunista pártban párttagsággal nem rendelkezők élveztek, akik azonban szimpatizáltak a rendszerrel.

Ha bukik a rendszer, ezeken az embereken keresztül a Párt gazdasági hatalmat képes gyakorolni. Ha meg a fehérek elvesztik a polgárháborút, a strómanok egyszerűen visszaadják a vagyont.

A vagyon sokféle volt, tőke, ingatlan, készpénz, nemesfém, drágakövek. A likvid vagyon egy része egyenesen külföldre lett menekítva – elsősorban Svájcba –, természetesen ismét magánvagyonként strómanokon keresztül. A Párt nevén nem maradhatott semmi, a legszükségesebb minimumot leszámítva.

Lenin a titkoszolgálat és titkosrendőrség vezetőjét, Feliks Dzierżyńskit bízta meg az akció lebonyolításával. Össze lett állítva a strómanok listája, s le lett bonyolítva 2-3 hónap alatt az egész művelet. Két kirendelt titkosszolga előtt megtörtént a szerződéskötés, majd mindenki ment a maga útjára: a stróman haza zsebében a szerződéssel, az „eladó” meg a kivégzőhelyre.

Az akkori kommunista vezérek még mind fanatikus puritánok voltak, s maguknak nem tartottak meg semmit, minimális összegeket leszámítva, melyek elegek lettek volna magára az utazásra a nyugati emigrációba és zsebpénzre az első hónapokra. Amikor később kialakult a viszály Sztálin és Trockij között, még Sztálin sem kételkedett abban, hogy Trockij semmit se tett el saját maga számára. Lenin is hasonló típus volt, Sztálin is – mindannyian mélyen lenézték a személyes vagyon halmozását, ez összeegyeztethetlennek tekintették a marxista elmélettel. Azaz ez volt az alaphozzáállás. Hihetetlennek tűnik mindez a posztsztálini időszak ismeretében, de tény.

Aztán 1922-ben véget ért a polgárháború: Lenin félelme ellenére az vörös győzelemmel végződött. Kezdődött a szerződések beszedése, a külföldre kivitt vagyonok visszahozatala.

Igenám, de akadtak egyes megbízható elvtársak, akiknek az elvhűsége megingott a rájuk ruházott pénztől: egyesek eldöntötték, hogy ha már így alakult, a kommunizmus építése helyett inkább nyugatra távoznak, majd élnek ott fényesen az „örökségből”. Az ilyen állampolgárokat ismét Dzierżyński vette kezelésbe, s bizony neki komoly meggyőzőképessége volt. A legravaszabbak persze időben elszöktek nyugatra – őket már Sztálin vette kezelésbe teljhatalma megszilárdulása után a 30-as években. A módszer egyszerű volt: a nyugatra ment ex-elvtárs legkedvesebb otthon maradt rokonait bebörtönözték, majd szóltak a nyugaton élő újgazdagnak, hogy ha nem szeretné, hogy lelkiismeretét terhelje rokonai lassú kínhalála, akkor 72 órán belül adja át a pénzt. A módszer működött: Sztálin a pénzek 99 %-át visszaszerezte.

Jönne most a párhuzam: vajon nem történt-e ugyanaz a kommunista rendszer bukásakor a 80-as évek végén? A legtöbb országban nem, ugyanis maga a kommunista hatalom döntötte meg saját magát, s eleve eldöntötte a kapitalizmus bevezetését, azaz nem volt semmi szükség ilyesmire. Máshol meg a hatalom abban bízott, örökké tart a rendszer. Azaz a kommunista vezérek milliárdos svájci bankszámlái csak gyerekmesék.

Kivételt csak egyes titkosszolgálatok képeztek, többek között a bolgárról és a keletnémetről ez biztosan tudható. Persze immár nem volt szükség likvidálni senkit. A keletnémet pénzek visszakerültek Németországba gyorsan, a 90-es évek első felében, maga a volt keletnémet állampárt adta ki a titkot, ezzel jelezve megreformáltságát. A bolgár pénzek viszont maradtak a strómanoknál: ezzel lett megalapozva 1990-ben az új bolgár tőkésosztály.

  • ZorróAszter

    Kedves MaxVal!

    Ezt teljes egészében maga találta ki, vagy a kuruc.infón olvasta?

    Szerintem ezt a sztorit még Jelcin se hitelesítette volna.

    “Így Lenin döntött: meg kell gyilkolni a teljes cári családot.”

    Nincs bizonyíték rá, hogy Lenin parancsolta meg a cári család kivégzését. Nem is kellett. Mindenki tudta, mi lenne a következménye, ha akár csak egy Romanovot is kiszabadítanának élve.

    Még azok is, akik bekerítették Jekatyerinburgot.

    Ők is tudták, hogy kizárt, hogy életben hagyják a cári családot.

    Egyébként a kivégzéskor derült ki, hogy a ruhákba több millió dollár értékű gyémánt és ékszer volt bevarrva.

    • Tehát akinek a ruhájában gyémánt van, azt le kell lőni. Jó tudni ezt… 🙂

      • ZorróAszter

        Régebben mintha tudott volna olvasni.

        Akkor ez nem olyan, mint a biciklizés. Ezt el lehet felejteni.

  • little

    +
    Kivégezni az egész cári családot, gyerekestül, nökkel együtt, na ez az igazi kommunista feladat…volt is rá jelentkező bőven.
    Fuck the whole thing.

  • ZorróAszter

    Kedves Little!

    Nagyon szelektíven látja Ön a világot azon a Guardian-on meg NYT-on vágott lukon keresztül.

    Nincs sok éve, hogy a CIAnak a maffia csempészte a fegyvereket a contráknak Nicaraguába, és cserébe ugyanannyi kábítószer szállítmányt hozhatott be az USÁba. Két kisgyerek szemtanúja volt az erdőben, mikor a kábítószert ledobták az erdőben, ha esetleg az FBI rajtuk ütne a repülőtéren.

    A két kisgyereket a CIA vagyis az amerikai állam asszisztálásával gyilkolták meg. És az amerikai állam biztosította a bűntetlenségüket, büntethetetlenségüket.

    Például.

    Pedig ez nem is volt olyan régen.

    Ugye.

  • pietnik

    Hát,ez megint csak jó téma,arra nézve,hogy mekkorát lehet ütni a bides komcsikon!De a cikk becsületére legyen mondva ,azért elismer annyit,hogy a tényleges vezetők,akik valóban kommunisták voltak,semmiféle nagy vagyont nem harácsoltak össze!
    Azzal pedig vigyázzunk,hogy egyszerűen kijelenthető,hogy a kommunista vezetők a rendszerváltáskor önmagukat átmentve mentették át a vagyont,saját maguk tőkésített változatával,mert ez nem igaz!!
    Ugyanis ,és ennek szem,és fültanúja lehetett bárki,aki kicsit is figyelt 79 óta!!
    Mi is történt?!A szocializmus megbuktatására készülődés már benne volt a z új gazdasági mechanizmus ellehetetlenítésében,de valójában 79-től vált a felső vezetés előtt nyilvánvalóvá,hogy ez a csata nem nyerhető meg!Valamikor írtam,hogy nyolcvan őszén erről a politikai gazdaságtan tanárom mondta el egy beszélgetés kapcsán!Úgy mondta,hogy:önök úgy készüljenek,hogy nem ebből a rendszerből fognak nyugdíjba menni!Igaza lett!A főiskola elvégzése után ezt közöltem a cég pártitkárával,aki vállat vont,és azt mondta,hogy majd “ent” tesznek ellene!!
    Hogy fent mit tettek azt,már tudni lehetett akkor is,az átszervezésekből,az üzemi gmk-k,a személyi jövedelemadó megjelenésével,azaz az államkapitalizmus (azaz a szocializmus!!) kis privatizációjából!
    Viszont minden szinten átstruktúrálódás következett be a párt vezetői állományában minden szinten!!Pl. 86-ban Kádárt Gorbacsov közbenjárására menesztették,és ahozzá hasonló keményvonalas párttagokat,titkárokat minden szinten!!(Nálunk pl.a legreakciósabb úrifiú lett a pártitkár,aki nekem egy évvel előtte azt mondta,basszam meg a szocializmusomat!a rv után szabályosan kifosztották a gyárat,ma éli a fideszes milliomosok gondtalan életét!!Ugyanazon a párttaggyűlésen választották meg,amelyen az én párttag-felvételemet elutasították,mert pontosan őt kritizáltam!!)Ezzel egyidőben tizenkilencen léptek ki a pártból,mert úgy tartották legtöbben,hogy ez a párt a reakciósok gyülekezőhelye lett!!
    Emlékezzünk csak rá,hogy Martonyi János,akinek még a fenekén sincs az a bizonyos japán piros pötty,akkor lépett be a pártba 88-ban,mikor már nyilvánvaló bukta volt,és így akarta visszaszerezni a “családi birtokát”!!
    Tehát a valóban keményvonalas kommunisták már nem fértek hozzá semmihez sem,de a megérzésem,és a tapasztalatom azt mutatja,hogy nem is akartak!!Előttük az lebegett,hogy minél zökkenőmentesebben vegyük az átmenetet,megőrizve Mo. függetlenségét,és a tőke feletti uralmat!Nem véletlen szoktam emlegetni Kádárnak az 1988.márc 22.-i,a párt KB ülésén elhangzott beszédének kivonatát,amelyben óvva intett a külföldi tőke bevonásának a magyar gazdaságba való olyan bevonásától,mint ami a valóságban történt ,megjósolva a következményeket!
    Viszont a párt második-harmadik vonalába tartozó elit,értelmiségi réteg (Orbán,és bandája) árulása nyilvánvaló a Nyugat felé,amely átgázolva a szocialista országokon a kollaboráns elit segedelmével a SzU megsemmisítésére törekedett.Ez a réteg kapta aztán júdáspénzként az ország kirablását,és a következmény látható!A rendelkezésre álló gazdaság eszközállományának elherdálásából ,és az Eu csöcsén való élősködésből gyűjtötte a vagyonát,esze ágában sem volt az,mint Leninéknél,hogy az ország túlélésén fáradozzon!Mára ez a csöcs elapadni látszik,és ami marad szívnivaló,hát az…..más lesz!!Csak az a baj,hogy mi is arra a szvató ágra kerülünk!
    Külföldre pedig nem azért mentik a vagyont,hogy majd abból fedezzék az ország felemelkedését,hanem azért,hogy Ráchel a saját lábunkra tudjon állni,és jusson neki babakelengyére pár milliárd!
    Csupán ennyi a különbség Leninék,és az őket ócsároló,senkiházi ma elit között!Az utóbbiak nem véletlenül komcsiznak!

  • pietnik

    Akinek a ruhájában gyémánt van,azt le kell lőni!
    Meg vagy te buggyanva!Ki mondott ilyet?!Akik kivégeztéák a cári családot,nem tudtak arról,hogy azok ékszerekkel tömték ki magukat!
    A másik dolog pedig az,hogy a cár,és családja pusztulásáért tulajdonképpen Viktória királynő népes utód-serege tehet!A gárt és családját felajánlották Vilmos császárnak,aztán az angol uralkodónak,de gyakorlatilag senki nem akarta befogadni őket.A napokban olvastam erről egy cikket, a pontos okra már nem emlékszem:De egy biztos,hogy talán nyűgnek,megoldatlan kérdésnek hagyták meg őket Oo.-ban,illetve nem fogadták be őket!.És amire te is hivatkozol,az az ok az volt,hogy a 14(!) ország intervenciója nyomán mindössze Moszkva körül olyan 300 km-es körbe szorították be a vörösöket,sok választásuk nem maradt egyik ügyben sem!Sem az emigráció felkészülésben,sem pedig a cári család “elhelyezésében””
    Aztán a végső összefogás,erőösszevonás meghozta az ellentámadás lehetőségét,kiverték az intervenciót,de hát……!!!
    De ez nálunk,és mára nem alkalmazható,mert a “vörösök”,azaz,a pseudo “kommunisták gazdagodása javarészt nem az átmentést,hanem a saját gazdagodást szolgálta,és nem nagyon érdekelte őket a dolgozók érdekeinek érvényesítése!Írtam már ezt sokszor,de azért mégegyszer leírom!!
    A 2010-es választások előtt először Kónya Imre nyilatkozott a rendszerváltásról,emigyen:A rendszerváltás a népesség 75 %-nak egyáltalán nem hozta meg azt az eredményt,amelyet a rendszerváltás végrehajtásakor reméltek!
    Pozsgay Imre pedig úgy nyilatkozott,hogy a rendszerváltás idején a dolgozók érdekeinek védelme senkinek nem jutott eszébe!
    Nem tudunk olyan kimondottan kommunista vezetőről,(itt az elvhűségről van szó!!),aki meggazdagodott volna a rendszerváltás farvizén!Ez inkább vonatkozik a rendszerváltást támogató “lázadókra”,Bibó-kollegistákra,szamizdat-írókra,terjesztőkre mondható el,akik minden teketória nélkül átálltak a rendszerváltók oldalára,illetve eleve azok is voltak!
    A mai nagypofájukat tekintve bőven annyian voltak,hogy a szocializmus gazdaságát valóban össze tudták omlasztani!
    Ha esetleg valaki erre hivatkozna,akkor elmondom,hogy az adósság felvétele az nem Kádár “érdeme”,hanem az ellenzékéé,!Kádár azt momndta erre,hogy most olcsó a hitel ugyan,de mire vissza kell fizetni,az nagyon drága lesz!De engednie kellett a nyomásnak,és pontosan azok óbégatnak az eladósításról,akik kaptak az olcsó kölcsön ötletén,és azok a mai utódaik,akik nem hogy visszafizetni nem tudják az adósságot,hanem még újabb,és újabb milliárdokkal súlyosítják azt!!
    Tehát a “vörös tőkések” nem jó analógia a múltra sem,mert nem a tőkefelhalmozás volt a célja Leninéknek,a mai hazai helyzetre pedig a fentiek miatt nem analóg!!

  • osszian

    Neve: szolgálj és ne láss bért.
    Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
    Neve: halj meg más javáért.
    Neve szégyen, neve átok:
    Ezzé lett magyar hazátok.

    / Vörösmarty Mihály