Aljas kampány

By | 2018-03-04

A kampány mindig piszkos és hazug. De nem feltétlenül aljas.

Mi ugyanis egy választási kampány célja minden tömegdemokráciában? Két dolog. Az egyik a saját tábor erősítése pozitív üzenetekkel, de ez kevésbé fontos, mert a saját tábor jellemzően kevés ember, s ezeket különösebben nem is kell győzködni.

A fontosabb dolog mindig a pártsemleges szavazók meggyőzése arról, hogy “mi vagyunk a kisebbik rossz”, s ennek fő módja a negatív kampány. Igyekezni kell e cél érdekében bemutatni az ellenfél legrosszabb vonásait, sőt jellemzően igyekezni kell ki is találni egyes dolgokat: jobb esetben ez csak az ellenfél szövegének/magatartásának demagóg kiforgatása, rosszabb esetben nyílt hazudozás.

Pl. tipikus kiforgatott kampányszöveg: Gyurcsány mondása, hogy “el lehet menni, ha nem tetszik”, Orbántól, hogy “nem a rendszert akartuk megdönteni, hanem annak vezetőit”, Kövér “köteles” szövege, stb. Egyikük se azt mondta valójában, amit az ellenfél kihozott belőle.

Ismétlem, mindez azonban része a demokráciának, ezért haragudni vagy mindezt morális rossznak tekinteni abszurdum. Nyilván persze rossz ez, de a rossz maga az alap, a liberális tömegdemokrácia, a kampány csak következmény.

Van viszont szerintem olyasmi, ami kifejezetten aljas hazugság, ami hiteltelenség.

Figyelem alaposan a magyar választási kampányt. Kifejezett aljasságot én leginkább a Jobbik tájékáról látok. Mert pl. a ballibek konzekvensek, van egy üzenetük, mely egy mondatban “nyaljuk a nyugat seggét”, s ezt hitelesen képviselik. Ez maximálisan tisztességes magatartás.

Van viszont egy olyan típusú propaganda, mely azt mondja “fújj, a Fidesz nyalja a nyugat seggét”. Ez akár még hiteles is lehetne (mert a kritikának van valóságalapja), de nem akkor, ha ez kombinálódik a “fogjunk össze a Fidesz ellen azokkal, akik szerint a Fidesz főbűne, hogy nem nyalja a nyugat seggét”.

Na, ezt nevezem aljasságnak, s ezt a magatartást elsősorban a Jobbikhoz közeli megszólalásokban tapasztalom.