Amit Puzsér nem ért

By | 2020-11-17

Puzsér Róbert az az ellenzéki megmondóember, aki a legközelebb áll hozzám az összes magyar ellenzéki megmondóember közül. Sok mindent helyesen lát, jellemzően pont az alapokat leszámítva, lásd ő amolyan 1998-2002 közöti fideszes, aki abban hisz, hogy a liberális eszme alapvetően jó, csak elrontották a progresszívok, azaz a megoldás valami konzervatív szellemiségű liberális visszarendeződés.

De ezt most hagyjuk, amióta rendszeres szereplője az ATV-nek, az Öt című műsornak állandó résztvevője, sőt gyakorlatilag főszereplője, gyakrabban szólal meg hétköznapi politikáról, mint korábban.

Alapvető tévedése egyre látványosabb. Puzsér azt állítja, a világ két táborból áll: egyrészt van a “trollkurzus”, mely elrabolta a jobboldalt, átvéve annak helyét, kiszorítva a klasszikus liberális eszmét, másrészt meg van a “mártírkurzus”, mely lefoglalta a baloldal helyét. A megoldás tehát nyilvánvaló:

  • a baloldalra térjenek vissza a 90-es évekbeli liberális fordulat előtti szocdem eszmék, akik kitalált és marginális kérdések helyett a munka érdekével foglalkoztak a tőke ellenében,
  • a jobboldalra meg jöjjenek vissz a Churchillek, Adanauerek, de Gaulle-ok, akik hitelesen képviselik a tőkét.

Az elképzelés teljesen abszurd, egyrészt mind a szociáldemokrácia, mind a konzervatívizmus olyan eszmék, melyek egy rövid idősávban és kizárólag a nyugati magállamokban voltak életképesek, s megszűnésük oka nem pokoli összeesküvés vagy hazug, korrupt politikusok színre lépése, hanem egyszerűen megszűntek az őket támogató feltételek. Mindkét eszmét ugyanis csak az tudta éltetni, hogy a nyugati magállamok képesek voltak a világ gazdagságának jelentős részét kisajátítani, így már csak annak elosztásáról kellett vitázni: először a tőkét pénzeljük-e, hogy az aztán egyre magasabb béreket adjon a nyugati kisembernek, vagy inkább a szociális juttatásokat növeljük előbb – ez a konzervatív és szocdem nézet közti lényegi különbség. A vita azonban okafogyottá volt, miután a magállamok egyre kevésbé lettek képesek kisajátítani a vbilág gazdagságát, ami miatt megszűnt az a korábbi állapot, hogy az életszínvonal nyugaton folyamatosan emelkedett. Ma már a nyugati kisember tapasztalata az, hogy nem él jobban, mint ahogy szülei éltek, míg szülei tapasztalata még az ellenkezője volt ennek. Leegyszerűsítve: felesleges a beömlő pénz elosztásáról vitázgatni, mikor az elsőrendű probléma az, hogy egyre csökken a beömlés sebessége. Szóval azért nincsenek manapság se “igazi” konzervatívok, se “igazi” szocdemek, mert semmi szükség rájuk.

Következésképpen senki se lopott el semmit, hanem természetes folyamat eredményét látjuk. A jobboldal és a baloldal egyesült, a közös értékrend alapja pedig az, hogy legyen vegytiszta liberalizmus, ezt az állapotot szererik sokan “neoliberalizmusnak” csúfolni, pedig ez abszurd kifejzés, hiszen ez nem más mint visszatérés a klasszikus liberalizmushoz. Puzsér gondolkodása itt követi el a legnagyobb hibát: egyrészt klasszikus liberalizmust akar, másrészt ennek megvalósulását nem üdvözli.

De menjünk tovább. A baloldalon volt akinek nem tetszett ez a konszenzus. Ők identitásbeli módon közelítettek a kérdéshez, belőlük lettek a progresszív liberálisok. Az újbalos kezdeményezések zöme ezzel véget is ért. Itt persze Puzsérnek igaza van.

(Nyilván maradt marxista baloldal is, de jelentősége manapság nulla körüli, így felesleges kitérni rá.)

A jobboldalon is meglett a válasz. Bár ez heterogénebb. Megjelentek a nacionalista irányzatok, megjelentek a harmadikutas irányzatok, még az egész modernitást elutasító eszmék is.

(S itt is kihagynám az ultranacionalista, szélsőjobbos irányzatokat, mert – ellentétben a liberális közhiedelemmel – semmi jelentőségük.)

Miket is mond Puzsér, ami nem igaz sehogy se. Három dolgot emelnék ki.

Állítólag – szerinte – az újjobb és az újbal egyetért a gazdasági kérdésekben. Én nagyon nem ezt tapasztalom. Részben persze igaz, hiszen az újbal szinte teljessége és az újjobb nagy része is elégedett a liberális gazdasággal. Szóval ez a legkevésbé téves állítás.

Továbbá, azt állítja, az újjobb kevésbé veszályes, mint az újbal, mert előbbi nem is gondol semmit komolyan, csak “trollkodik”, viszont az újbal tényleg komolyan hiszi saját szövegét, ezért potenciálisan gyilkos eszme. Na most, én nem hiszem, hogy bármelyik oldal is ne gondolná komolyan.

S végül – ez talán Puzsér legnagyobb tévedése az aktuálpolitikában – az az állítás, hogy az amerikai Demokrata Párt balszéle igazi balosokból áll, akik a “mártírkurzus” helyett igazi szocdem (“skandináv típusú”) politikát akarnak, azaz vissza akarják vezetni a baloldalt a tőke-munka ellentéthez. S ennek az áramlatnak a nagy hőse Bernie Sanders.

Na most, Sanders kétségtelenül pozitív figura Clintonhoz vagy Bidenhez képest, de semmi több. S tábora éppen azokból a – Puzsér szavával – “mártírkurzus” hívekből áll, akiket állítólag leváltanának.

Az újbal menthetetlen. Az újjobb pedig csak akkor lesz életképes, ha megszabadul többek között az “igazi” liberalizmusért vívott harctól.