Az adományozás

By | 2017-04-27

Az adományozást a legtöbb esetben utálom.

Gyakran az adományozás egyfajta lelkiismeretvásárlás. A sokat lopott vagy más tisztességtelen módon pénzt összeharácsolt ember odaad egy nagyobb, de számára jelentéktelen összeget, majd kiáll a kamerák fényébe. Az ilyen ember azonnal likvidálni kellene szemrebbenés nélkül, bármiféle hála helyett.

A cégek más ügy. Náluk az adomány a marketing része. Tulajdonképpen még jobb is, ha adományokon keresztül fényezik magukat, mintha ezt idióta reklámokon keresztül tennék, ezzel gazdagítva a reklámügynökségek drogozó kreatív álművészeit és mindenféle debil médiát.

Van olyan is, amikor gazdag, politikailag aktív emvberek saját nézetüket akarják népszerűsíteni. Jó példa erre Soros György amerikai-magyar tőzsdei spekuláns. Azt kell mondanom, hogy valójában ez az eddig felsoroltak közül a legkisebb baj morálisan, hiszen ez nem is adomány, ez szimplán politikai tevékenység. Márpedig miért ne lenne joga egy gazdag embernek, hogy politizáljon? Nincs gond, amíg nem kezdi magát valamiféle filantrópnak hazudni, ahogy ezt teszi sok liberális média Sorossal. Azt, hogy ő filantrópnak mondja-e magát nem tudom. Ha nem teszi, akkor minden ellenszenvem ellenére leveszem a kalapomat előtte.

Az igazi, szívből jövő adomány kétféle lehet.

Az egyik, amikor úgy adunk keveset, hogy azonnal el is felejtjük, hogy adtunk. Odaadjuk a pár forintot a koldusnak, s nem ellenőrizzük aztán, hogy valóban éhes-e vagy csak akart egy italt. Ha ellenőrizzük őt, azzal a koldust már rabszolgánként kezeljük. Ez semmivel se jobb, mint azon liberális megmondóemberek gusztustalan szövege, miszerint aki valaha Soros-ösztöndíjat kapott, az nem fordulhat soha az életében Soros ellen.

Az igazi filantróp pedig sokat ad, nem abszolút értékben sokat, hanem relatíve sokat, azaz saját vagyonához képest. Egyik régebbi munkahelyemen az egyik tulaj megdöbbentett annak idején. 300 millió eurós vagyonának 90 %-át elajándékozta, szülővárosa szegény gyerekeit segítő alapítványt hozott létre. S a legfontosabb: ez nem afféle kamuajándék volt, amit sok gazdag ember tesz, hogy az alapítvány vezetését meghagyja saját kezében, azaz csupán adóoptimalizáció az egész, hanem semmilyen szerepet nem vállalt az alapítványban, a teljes kontrollt átadta olyan személyeknek, akikben megbízott, hogy nem fogják a pénzt lassan szétlopni. Igen, ez filantróp, vagyona 90 %-át kevés ember meri elajándékozni.