Az asperger másság?

By | 2019-09-05

Az asperger másság?

Azt mondja Gréta Thorzonborz, hogy aspergeresnek lenni nem hogy nem betegség, hanem egyenesen szupererő.

Ökörség, s ezúttal ez nem csak vélemény, hanem személyes tapasztalat, ugyanis én is aspergeres vagyok.

Szögezzük le: egyetlen betegség se jó. S minden eltérés a normától, ami gátolja a normális életet az betegség, nem másság. Másság csak az lehet, ami semleges tartalmú, pl. a balkezesség az, hiszen a balkezes képes mindenre ugyanúgy, mint egy jobbkezes. Ellenben mondjuk egy homoszexuális vagy egy pedofil nem képes mindenre, amire egy normális heteroszexuális.

S az aspergeres sem képes mindenre, amire egy egészséges ember. Ez egy olyan betegség, mely a metakommunikációs készség zavarát jelentit, azt aktív és passzív formájában gátolja. Emiatt az aspergeres antiszociálisnak tűnik, miközben nem is az. Mindez súlyos probléma, különösen gyerekkorban. Az aspergeres gyerekeket a normális gyerekek jellemzően idegesítőnek tartják, mert viselkedésük lenézőnek tűnik, s mert nem reagálnak ahogy kell a metakommunikációra.

Hogy van pozitív oldala is? Mindennek van. De ez olyan, mintha azt mondanánk, a vakság nem betegség, mert a vak emberek hallása kiváló, azaz “szuperejük” van. Igen, általában az aspergereresek intelligenciája magasabb az egészségesekéhez képest, ennek az lehet a magyarázata, hogy a csökkent metakommunikáció miatt az agynak több “szabad kapacitása” marad másra, sőt erre rá van kényszerülve, mert míg az egészséges embereknél a metakommunikáció ösztönös, addig az aspergeres kénytelen azt racionálisan elemezni és tanulni, persze sose elérve azt a szintet, ami egy egészséges ember számára gyerekjáték.

Szóval, Grétácska, hülye vagy. Ami teljesen független az aspergertől. Esetleg nem vagy hülye, hanem gonosz vagy, ami már valóban hatalmas fogyatékosság.