Az elfogadásról

By | 2020-08-20

A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti.

A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti, hogy valamivel egyetértünk, sőt ha egyetértés van, akkor kizárt a tolerancia. Kötelező fogalmi elem az ellenzés! Pl. tolerálom, hogy egyes nők miniszoknyát viselnek, mert nekem abszolút nem tetszik a miniszoknya, de eltűröm ez: elfogadom, hogy másnak az tetszik, ami szerintem nem áll jól senkinek. A cicanadrágot viszont már nem tudom sehogy se tolerálni, hiszen szerintem nőies viselet, azaz nekem tetszenek az így öltözködő nők, ezek után abszurd lenne a “tolerancia” szó használata.

Ahhoz, hogy valaki pl. tolerálja a homokosokat – mert a liberálisoknál a “tolerancia” szó jellemzően szinte mindig a homokosokkal kapcsolódik össze -, az embernek homofóbnak, de legalábbis a kérdés iránt semlegesnek kell lennie. Ha liberális lennék és támogatnám a homokosokat, nem tudnám tolerálni őket.

Jelenleg viszont tolerálom a homokosokat, hiszen homofób vagyok, s ellenzem a homokosok elleni agresszívitást, nem támogatom, hogy bárki is beavatkozzon magánéletükbe, ha az a négy fal közt zajlik. S ezzel együtt ellenzem a homoklobbi tevékenységét, igyekezetét, hogy a társadalmi rendet a maga képére és ízlésére deformálja.

De lássuk az elfogadást! Az elfogadás nem pozitív érték. Még a legvadabb liberálisok se mondják, hogy mindent el kellene fogadni. Ha más nem, hát a “fasizmust” egy liberális se akarja elfogadni.

Tehát elfogadni azt kell, ami érdemes elfogadásra. Az elfogadás valójában szűkebb fogalom a tolerálásnál, hiszen nála jóval erősebb a pozitív elem. Elfogadni jellemzően azt szoktuk, amivel legalábbis részben egyetértünk.

Dehát ki mondja meg mit érdemes elfogadni és mit nem? Hát ki más, a liberálisok!

Na, s pont ez az, amit tagadunk. Nem fogadjuk el se a liberális szóértelmezési monopópliumot, s még kevésbé az értékek meghatározásának monopóliumát.

Lássuk a legnépszerűbb liberális érveket a homokosság mellett!

A homokosság normális állapot.” – Ezen az alapon normális állapot minden létező más betegség is. Pl. a pedofília, a cukorbetegség, hiszen megesik az emberiség bizonyos százalékánál. Végülis mi a pedofília? Hát az, hogy a pedók vonzódásának tárgyai történetesen a serdületlen gyerekek. Nem kellene tolerálni, elfogadni a vele szembeni “gyűlöletbeszéd” helyett?

A homokosok senkit se provokálnak.” – Amikor a négy fal között ügyködnek, akkor valóban ne,. De amikor nyíltan vállalják magukat melldöngetve, sőt követelik az “egyenlőséget” az hatalmas provokáció.

A homokosok nem rontanak meg gyerekeket, senki se lesz homokos attól, hogy homokosokat lát.” – A nézéstől valóban nem lesz senki, ahogy attól se kezd pornószínész lenni a gyerek, ha pornót néz, s lám mégis tiltják a pornót gyerekeknek. Miért? Mert mindez megzavarja a gyerek egészséges fejlődését. A homokpropagandával bombázott gyerek pl. esetleg abban a tévhitben fog felnőni, hogy a homokosság normális valami. Továbbá az a veszély is fennáll, hogy egy nem homokos kamasz divatból, a propaganda hatáásra, bebeszéli magának, hogy homokos, hiszen a mai liberális bulvármédiákban a homokosság mint valami rendkívül menő (kúl) dolog szerepel, hogy az embernek szinte hiányérzete van, ha mégis az ellenkező neműeket kedveli.

A homoszexualitásra való hajlam megvan mindenkiben.” – Tudománytalan marhaság. A homokosság az emberiség 2-5 %-ában van meg,s esetleg még lehet ugyanenyi biszex ember. Az emberek 90+ %-ában nincs semmilyen homokos hajlam.

A homofóbia elleni harc erkölcsös.” – A homofóbia elleni harc perverzió eleve, hiszen a normális, egészséges állapot a homofóbia. A homofóbia elleni harc kb. olyan, mint az onkológia elleni harc.

A szex magánügy.” – Az, míg ezt valaki a 4 fal közt csinálja. Amint azonban kimegy vele kérkedni az utcára, “jogokat” követelve, már közügy. S aki nem normális nemi identitáső, azt minden egészséges társadalom köteles kirekeszteni.

Sajnos Magyarországon már most túl sok jogai vannak a homokosoknak. A következő évek feladata: ezeket a jogokat megnyírbálni, helyükre tenni az izgága homokbetegeket.