Az emberölés etikája

Az önvédelem alapvető, elidegeníthetetlen jog.

Alapelve az arányosság.

Mind az egyén, mind a közösség jogosult rá. Ez az emberi büntetőjog alapja.

Aki bár ember, de nem emberi módon viselkedik, az morálisan nem ember. Morálisan megérdemli a halált. Nem embert ölünk meg, hanem emberszabású kártékony lényt.

A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a bíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – a börtönbüntetés sem csinálható vissza. Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt. Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével.

Azaz a jól megindokolt halálbüntetés morális alapon semmiképpen se vethető el.

Ami nem igazolható morálisan az a kegyetlenség, az embertelenség. A halálra érdemes embert akkor se szabad kegyetlen módon megfosztani életétől, ha az kegyetlenül viselkedett. Miért? Mert a kegyetlen bánásmóddal saját lelkünket romboljuk. Mi csak tisztítjuk a teret, de nem leljük örömünket az ölésben, hiszen nem olyan vagyunk, mint ő, aki megérdemelte a halált.

Ahogy mondtam, a kártékony ember likvidálása egyfajta természetes önvédelem. Ahogy mérget teszük a patkányok ellen. A patkányokra nem haragszunk egyébként, csak szeretnénk őket távol tartani, nem akarunk ellenük véres bosszút se állni. Ahogy a patkányt se kínozzuk meg megölése előtt, úgy az emberpatkányt se. Vagy ahogy az elfogyasztandó állatot is szimplán levágjuk, de nem kínozzuk meg. Ha megkínozzuk őt, azzal magunkról bizonyítjuk, hogy valami nincs rendben velünk.

Halál nem csak emberölésért jár, s nem minden emberölésért jár halál. A modern világban sokkal nagyobb kár okozható formális emberölés nélkül, mint ami egy emberélet kioltását eredményező, de nem aljas bűncselekménnyel. Egy drogdíler pl. halált érdemel, míg egy embert halálra gázoló sofőr nem feltétlenül.

Halált osztani jogosult az állam első helyen. Második helyen maga a közösség, ha az állam tehetetlen közvetlen vagy közvetett okból. S harmadik helyen maga az egyén is jogosult kezébe venni a pallost és lesújtani vele.