Az Indexről

By | 2020-07-01

Annak idején az Index úgy indult, hogy az Internettó szerkesztőségének egy része fellázadt a cég külföldi tulajdonosa ellen, s kiszakadva onnan új honlapot hoztak létre. Azért lázadtak fel, mert nem akarták követni a tulajdonos irányvonalát.

Az Index sose volt független, ezt húzzuk alá. Szeretném hozzátenni: semmi probléma azzal, ha egy média nem független, sőt eleve képtelenség, hogy egy média független legyen, ez ugyanis azt jelentené: nincs se irányvonala, se szerkesztősége, ami abszurd lenne.

Magyarországon a baj az, hogy a balliberális mitológia egyik pillére a független médiákról való fantáziális. A gyakorlatban persze mindig kiderül, a ballibek “független” alatt azt értik “ballib irányzatú”.

Szóval az Index mindigis egyértelműen ballib volt, stílusa pedig bulváros közéleti publicisztika. Abban az értelemben nyilván független volt, hogy nem állt egyetlen ballib párt irányítása alatt se, s mivel pénzügyileg sikeres volt, nem állt Sorosék hatalma alatt se, hiszen az “adományok” nem játszottak szerepet a média életében.

Szóval az Index egy önálló, más szervezettől nem függő, de erősen részrehajló média volt. Ezzel semmi gond. A sajtószabadság lényege az, hogy létezhessenek egyszerre lehető legkülönbözőbb irányzatú, más-más módon részrehajló médiák. Ez az ideális helyzet, az olvasó így sokféle narratívát, értelmezést láthat, hallgathat, olvashat, majd maga dönti el, neki melyik a legszimpatikusabb.

Tehát ismétlem: nem az a sajtószabadság, amit manapság a liberális megmondóemberek hajtogatnak, hogy van az “igazat” író, “független” újságíró, aki részrehajlás nélkül tájékoztat, s mellette meg vannak az “álhíreket” gyártó “propagandisták”, akik hazudnak, s félrevezetnek, ezért ezeket valahogy el kell lehetetleníteni “közérdekből”.

Akkoriban, a 90-es évek végén, majd az ezredforduló után közvetlenül a magyar médiák 90+ %-a ballib volt. Az írott sajtóban talán a Népszabadság volt a legjobb, mert legalább néha beszámolt más véleményekről is, sőt az is megesett, hogy “ellenséges” cikket jelentetett meg. Emlékszem, amikor 1999-ben megjelentette a Népszabadság az egyébként általam sose kedvelt Lovas István egy cikkét, hetekig tartott a tombolás a ballib értelmiség köreiben, “sajtóetikai”, sőt bírósági eljárást követelve, külön hecckampánnyal az “áruló” Eötvös Pál, a Népszabadság akkori főszerkesztője ellen, aki a végén még azzal is meg lett vádolva, hogy ő a hibás egy korabeli neves ballib megmondóember öngyilkosságáért! (A korabeli legenda szerint a megmondóember hölgy annyira elkeseredett az “antiszemita” Lovas “zsidógyalázó” cikke láttán a Népszabadságban, hogy emiatt saját életére tört.)

Az internetes médiák között az Index volt hasonló. Azaz meg volt adva időnként a lehetőség ellentétes vélemény kifejezésére is. Sőt, néha maga a szerkesztőség írt a ballib fősodorral szembemenő cikket. Lásd a 2009-ben közzétett Hány halálos áldozatuk lesz a Fidesz-lágereknek? című szerkesztőségi cikket, mely szintén hatalmas felháborodást váltott ki a ballib megmondóemberek körében.

Szóval az igazságnak meg kell adni a neki járót: az Index nem hagyományos ballib korszakában volt a legrosszabb. Valójában az Index akkor kezdett igazán lezülleni, amikor egy bosszúéhes milliárdos, Simicska fegyvert készített belőle Orbán ellen, ez 3 év, 2015-2018 között. Míg, mint igazoltan, a korábbi időszakban még az is megesett – persze nem gyakran, de azért előfordult -, hogy pl. kiemeltek a címlapra nem ballib blogokat is, 2015-től ez teljesen megszűnt.

Simicska elment a fenébe tavalyelőtt, de szellemisége maradt. Ma már az Index a FB-profiljáról is tömegesen tilt le minden “ellenséges” kommentelőt.

Lassan, de biztosan az Index süllyed le a 444 szintjére, s ha így megy tovább, még mélyebbre zuhan, valahová a Nyugati Fény szintjére. (Persze a Nyugati Fény legalább őszinte, nem mondja magát függetlennek.)

Az Index pedig jelentős potenciállal rendelkezik ma is, fő erőssége a blog.hu-val való integráció. Egyszerű lenne a megoldás: különböző irányzatú blogcikkek felhelyezése a címlapra.

Most viszont nincs már más megoldás mint az utcára söpörni a jelenlegi szerkesztőséget.