Bolgár kisebbségek

By | 2020-06-10

A bolgárok összlétszáma világviszonylatban 8-10 millió fő, azért ez a két szám, mert a 8 millió a szűken vett bolgárokat illeti, a 10 pedig mindenkit. Lásd később.

Bulgária lakossága 7 millió fő. Ebből 5,9 millió bolgár (beleértve 200 ezer pomákot is), 600 ezer török, 400 ezer cigány, 100 ezer mindenki más (orosz, örmény, román, görög, tatár, zsidó, stb.). Ezek a számok azonban önbevalláson alapszanak, a valóságban a cigányok száma inkább 700 ezer, de a cigányok fele magát bolgárnak vagy töröknek vallja (a keresztények bolgárnak, a muszlimok töröknek).

A másik kérdés a pomák (muszlim bolgár), mely sokkal inkább sajátos, etnikai identitás nélküli csoport, mint ténylegesen a bolgárok része. Ténylegesen tehát Bulgáriában a bolgár nemzetiség létszáma inkább 5,5 millió.

A külföldi bolgárokat illetően érdemes különbséget tenni a hagyományos bolgár etnikai területen élők és a kivándoroltak között. A hagyományos etnikai terület a mai Bulgária mellett Románia keleti, tengermelléki része, Szerbia keleti része, nagyjából Ništől keletre, Koszovó délkeleti része, egész Észak-Macedónia, Albánia északkeleti sávja, Görögországból egész Macedónia tartomány (Dél-Macedónia) valamint Nyugat-Trákia, továbbá Törökország európai részének délnyugati és északkeleti része.

Lássuk a számokat! Az albániai, koszovói, törökországi bolgárok szinte 100 %-ban muszlimok, Törökországban pomákoknak nevezik őket (ahogy Bulgáriában), míg Albániában goránoknak. Törökországban ez a lakosság kb. félmillió, ma már legnagyobb részük török anyanyelvű is. A pomákok helyzete idegen mindenki számára, hiszen a vallásuk a törökökkel köti össze őket, míg a nyelvük a bolgárokkal, így őket jellemzően se egyik, se másik nép nem tekinti sajátjának. A fiatal nemzedék igyekszik alkalmazkodni, azaz vagy a nyelvet hagyja el, vagy a vallást.

Albániában és Koszovóban a goránok száma kb. 10-10 ezer. Az albánok közé való asszimiláció előrehaladott fokú. Ide kell számítani a kb. 80 ezres macedóniai torbeseket is, a torbes a gorán macedóniai verziója.

Romániában – legalábbis a volt bolgár területen – ma gyakorlatilag nincsenek bolgárok, az 1940-es bolgár-román lakosságcserével közel mindenki ki lett telepítve.

Szerbiában 20 ezer körüli bolgár maradt, az eredetileg ennél sokkal népesebb lakosság elszerbesedett, azok maradtak, akik a I. vh. végén lettek elcsatolva.

Görögországban összesen 300 ezer bolgár van, ezek harmada muszlim. A keresztény kétharmad nagyobb része ma már kettős identitású, azaz magát görögnek is tekinti. Görögország nem ismer el semmilyen etnikai, nyelvi kisebbséget, a nyelvhasználat szabad ugyan, de ez egyéni, nem kollektív jog, azaz kisebbségi nyelv a gyakorlatban csak családon belül használható. A görög jog “szlávajkú görögöket” ismer csak el, őket se kisebbségként, hanem sajátos görög etnikai csoportként.

Az előbbiekből látható, az egyetlen életerős, identitásában határozott bolgár kisebbség a szerbiai. Számuk ma alig 20 ezer, pedig még 30 éve is 60 ezren voltak. A hatalmas csökkenés oka a kivándorlás az utóbbi 2-3 évtizedben részben Bulgáriába, részben nyugatra.

Ami a kivándorolt kisebbségeket illeti, itt a legfőbb rész a rendszerváltozás óta eltelt 30 év migrációja. A fő célpontok: USA, Kanada, Németország, Spanyolország, Olaszország, Anglia, Görögország. Ezek még nehezen nevezhetők kisebbségnek a szó szoros értelmében, magukat is jellemzően inkább ideiglenesen dolgozni menteknek tekintik.

Korábban, a XIX. sz. vége és a II. vh. vége között 3 fő migrációs hullám volt:

  • politikailag motivált, baloldali migráció: az 1923-as puccs (mely eltávolította a hatalomból a baloldali agrárpárti kormányt) után sok kommunista és más baloldali elmenekült az országból, s a fő célpont Dél-Amerika volt, így jelentős 250-300 ezres bolgár közösség alakult ki ott, elsősorban Argentínában, Uruguayban, Brazíliában, e közösség talán leghíresebb leszármazottja Dilma Rousseff volt brazil elnök, akinek édesapja 1929-ben Bulgáriából elmenekült kommunista aktivista volt,
  • politikailag motivált, antikommunista migráció: ez kisebb létszám az előzőnél, 150-200 ezer ember, aki az 1944-es kommunista hatalomátvétel után távozott, itt a fő célpont az USA, Nyugat-Európa, Dél-Amerika,
  • politikamentes migráció, a “bolgárkertészek”, itt a kimentek száma kb. 100-120 ezer fő, a célpont az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint annak utódállamai, jelen sorok írója is ebből a csoportból származik apai ágon.
bolgár gyűlés Miskolcon a 30-as években

Mindhárom csoportot nagyfokú asszimiláció jellemző. Aminek az oka persze az, hogy ezek a bolgár migránsok idegen környezetbe kerültek, amihez egyénileg alkalmazkodtak, talán csak a kertészközösségek voltak erősebbek, itt megvolt bizonyos fokú szervezettség és szolidaritás. De ha mondjuk a magyarországi helyzetet nézzük, ott is elmondtható, a kb. 20 ezer emberből, aki egykor Magyarországra települt talán 5 ezer leszármazott lehet, akinek jelent valamint ma is a bolgár eredet.

Érdekes módon a korábbi migránsok körében sokkal erősebb a bolgár öntudat. Ennek oka, hogy ott egész közösségek vándoroltak ki, együtt, s jellemzően az új hazában is együtt maradtak, kompakt módon.

Az egyik ilyen csoport a romániai bolgár kisebbség, a Bánátban, mely a szerbiai Bánáttal együtt összesen kb. 15 ezer ember manapság. Eredetileg ők Magyarországra vándoroltak, a XVII. század végétől, egy sikertelen törökellenes felkelés után, a mai Északnyugat-Bulgáriából. A XVII. sz. második felében úgy tűnt, a törökök hamarosan súlyos vereséget fognak szenvedni, hiszen 1683-ban Bécsnél megalázó vereséget szenvednek, majd az osztrákok elfoglalják Belgrádot 1688-ban. Csak aztán az osztrákok visszavonulnak, sőt sok felszabadított területet vissza is adnak a törököknek (lásd karlócai béke), így a bolgár felkelés is elbukik. Az osztrák vezetés viszont felelősnek érzi magát, így az elbukott felkelés résztevőinek menedéket ajánl fel, a végső terület Temesvár környéke.

A másik, jóval nagyobb, jelenleg is kb. 300 ezres bolgár közösség a besszarábiai, a mai Ukrajna és Moldova területén. Eredetük hasonló a bánátiakéhoz, csak itt nem az osztrák, hanem az orosz tényező volt a kiváltó ok. Oroszország a VIII. orosz-török háborúban, 1812-ben elfoglalja Besszarábiát, a lakosság Kelet-Bulgáriában arra számít, hogy az orosz offenzíva folytatódni fog dél felé, ami miatt felkeléseket szervez, valamint kémtevékenységet folytat az oroszok részére. Miután Oroszország azonban befejezi a háborút, békét köt a törökökkel, a fentiekben részt vett bolgárok menekülni kénytelenek, s az orosz hatóságok az éppen megszerzett Besszarábiát jelölik ki számukra letelepedési területként. Ezután ugyanez megismétlődik a IX. orosz-török háború (1829) után is. (Végülis az oroszok a XI. orosz-török háborúban – 1878 – szabadították fel Bulgáriát.)

Emiatt ma Moldova lakosságának 2 %-a, Transznisztria lakosságának 3 %, s Ukrajna lakosságának 0,5 %-a bolgár (a bolgárok többen vannak tehát Ukrajnában, mint a magyarok).

S hol marad még 1,5 millió ember? Nos, ezek a macedónok. A bolgárokból alakultak ki a XIX. sz. vége és a XX. sz. 60-as évei között, új nép.