Bolgár választások

By | 2021-01-25

Idén áprilisban lesznek a parlamenti választások Bulgáriában. Ezúttal rendes választások lesznek, azaz nem előrehozottak, ami Bulgáriában ritkaság, ugyanis Bulgáriában a rendszerváltozás óta lebonyolított 10 parlamenti választásból 7 előrehozott választás volt.

Ami most érdekes, lesz tétje a választásnak, ez hisszú ideje nem volt jellemző.

A jelenlegi választásra a következő 7 párt rendelkezik eséllyel a parlamentbe való bejutásra, igyekszem őket leírni magyar pártokhoz viszonyítva:

  • GERB párt:
    • jellemző: ez a jelenlegi miniszterelnök pártja, eszmeileg kb. olyan, mint a középső Fidesz, azaz nagyjából mint amilyen a Fidesz volt az első Orbán-kormány idején,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 20-25 %;
  • szocialisták:
    • jellemző: belső válságban lévő párt, két belső táborral, de a pártelnök tábora egyre erősebb, kb. mint a magyar MSZP, de gazdaságpolitikailag balrább áll, míg társadalmilag jobbra, a két belső rész közül a pártelnök tábora szociális kérdésekben erősen konzervatív (antifeminista, homofób, keresztény), pl. Bulgáriában az Isztanbuli Szerződés elleni kampány fő támogatói ők voltak, míg az ellentábor igyekszik alkalmazkodni a nyugat-európai progresszívista középbalos trendekhez, ez így van az oroszkérdésben is, a pártelnök tábora ellenzi az Oroszország elleni szankciókat, míg a másik tábor támogatja azokat,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 20-25 %;
  • török párt (“Mozgalom a jogokért és szabadságokért”):
    • jellemző: törökök és muszlimok pártja, hivatalosan liberális, a valóságban kisebbségi párt, nyitott a koalícióra bárkivel, azonban a legutasítottabb párt az országban,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 6-10 %;
  • nacionalisták (“Egyesült Hazafiak”):
    • jellemző: ez a jelenlegi kormánykoalíció kisebb tagja, kb. olyan, mint a Jobbik a “néppártosodása” előtt, de “zsidókérdés” nélkül (ez Bulgáriában marginális ügy), s külpolitikailag mérsékeltebb (mérsékelt EU-szkepticizmus, NATO-tagság támogatása, az oroszkérdésben inkább semleges mintsem oroszpárti),
    • felmérések szerinti várható eredmény: 3-7 %, azaz nem is biztos a 4 %-os küszöb átlépése;
  • hagyományos középjobb (“Demokratikus Bulgária”):
    • jellemző: jelenlegi parlamenten kívüliek, ez a hagyományos bolgár középjobb maradványa, jelenleg a kormány egyik leghangosabb kritikusa, mára ők lettek a leginkább nyugatpárti erő, magyarul talán mint a volt SZDSZ, de ez Bulgáriában jobboldalnak számít, s mindenképpen mérsékeltebbek nála a nemzeti kérdésben,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 3-7 %, ha szerencsénk van, nem kerülnek be;
  • teljesen új erő idén (“Van ilyen nép”):
    • jellemző: egy népszerű televíziós személyiség pártja, gyakorlatilag mindenkit elleneznek, egymásnak ellentmondó szövegek, ezzel Bulgáriában komoly népszerűség szerezhető, a fő üzenet, hogy mindent meg kell változtatni, de nem derül ki hogyan és mire,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 8-13 %, ez rossz hír, de úgyis szétesnek aztán, az ilyen pártok mindig eltűnnek, amint a hatalom közelébe kerülnek;
  • még egy teljesen új erő (“Állj fel, Bulgária!”):
    • jellemző: egy volt szocialista politikus pártja, aki a legutóbbi szófiai polgármesterválasztáson második helyet ért el, eszmeileg nemigen lehet kategorizálni, “rendszerváltást” akarnak és küzdenek a “korrupció” ellen, ezek a fő üzenetek, zavaros szervezet, talán mint a korai Momentum, amikor még nem döntötték el, mik akarnak lenni – hozzájuk csatlakoztak a tavalyi tüntetéssorozat főszervezői,
    • felmérések szerinti várható eredmény: 3-6 %, rájuk sincs semmi szükség.
Bojko Boriszov kormányfő
jobbra: a szocialista pártelnök (Kornelija Ninova)
balra: az ellentáborának a fő személyisége (Szergej Sztanisev)
Musztafa Karadaja (törökül: Mustafa Karadayı), a török párt elnöke
Valeri Szimeonov és Kraszimir Karakacsanov – az Egyesült Hazafiak két társelnöke
Hriszto Ivanov (“Demokratikus Bulgária”)
Szlavi Trifonov (“Van ilyen nép”)
Maja Manolova (“Állj fel, Bulgária!”) – egy időben ő volt a szocialisták “szexszimbóluma”

Ami jól látható: a jelenlegi kormánykoalíció összesen maximum 40 %-ra számíthat a mandátumokból, azaz nem lesz képes ebben a formában folytatni a kormányzást.

A szocialisták se fognak rendelkezni elegendő erővel. Természetes szövetségesük egyedül az “Állj fel, Bulgária!” lehetne, de ez fordítva nem igaz, az ex-szocialista pártvezér számára ez öngyilkosság lenne: hiszen miért vált ki a szocialistáktól, ha aztán egyesül velük, ezzel elvesztené minden hitelét.

A “Demokratikus Bulgária” párt senkinek se kedvelt partner a nagyok közül. Szavazótábora egyformán ellenzi mind a mostani kormányt, mind a szocialistákat. Problémamentesen csak a 2 új erővel tudnának szövetkezni. De egy ilyen hármas szövetség nem elegendő a kormányzáshoz.

A mérleg nyelve tehát ismét a törökök lesznek, akik imádják ezt a szerepet. Viszont velük mások csak végszükség esetében szoktak koalícióra lépni, mert egyrészt ez azonnali népszerűségcsökkenést hoz, másrészt a török párt híres arról, hogy gyorsan kilép a megkötött koalíciókból, ha éppen nem teszik nekik valami.

A legtöbb elemző szerint nem lesz sokáig új kormány a választások után, s amikor lesz, akkor az valami szégyenlős koalíció lesz. Bolgár hagyomány, hogy ha a pártok nem mernek nyíltan megegyezni, akkor megegyeznek titokban, majd ennek adnak valami teljesen értelmetlen, de hangzatos nevet, pl. “szakértői kormány” vagy “programkabinet”, aminek bukásakor aztán minden addig a kormányt támogató párt hirtelen “rájön”, hogy ő valójában ellenzékben volt egész idő alatt.

Külön érdekesség, hogy ősszel elnökválasztás is lesz. A bolgár köztársasági elnök jelképes személy (bár a magyar változatához képest valamivel több hatalma van), de a nép közvetlenül választja, s bár nem ő határozza meg az ország politikáját, éppen a közvetlen választás miatt fontos, hogy ki tölti be a posztot. Jelenleg ott tartunk, hogy az eredetileg a szocialisták által támogatott jelenlegi elnök viszonya folyamatosan romlik a szocialista pártelnökkel, miközben a kormányfővel való viszonya meg még rosszabb, teljesen ellenséges. Az elnök teljesen függetlenítette magát azoktól, akik megválasztását segítették, s önálló szerepre vágyik. Jelenleg éppen a kisebb pártok állnak hozzá a legközelebb.