Bulvár

By | 2021-02-14

Mivel Nemzetközi Bálint Nap van, bulvárcikket írok ma.

A női divat hogyan változott, amióta erről vannak személyes ismereteim is? Bár a 60-as évek második felében születtem, nyilván a 60-as évekről nincsenek emlékem, senkinek sincsenek koherens emlékei a 6 éves kora előtti időkról. Szóval a 70-es évektől a 10-es évekig. Úgy igyekeztem, hogy előbb elképzeltem mit akarok, majd aztán kerestem hozzá képet a neten. Korabeli képet nem mindig találtam 1990 előttről, így ott retróképeket használok. Igyekeztem 25 éves körüli nőket találni, ez a közízlés szerinti szabványmodell életkor.

Aláhúzom: az akkori átlagos nők/lányok öltözködését vettem figyelembe. S nem ünnepi, sem munkába járós divatot néztem, hanem a hétköznapit, annak viszont a felső szegmensét, mondjuk úgy tudnám meghatározni: a nő/lány ezt vette fel, amikor elment vendégségbe közeli barátokhoz, vagy moziba, esetleg találkája volt valakivel, de olyan kapcsolatban, mely már stabil volt, azaz nem volt cél a “kiöltözés”.

Igyekszem megírni akkori érzéseimet is persze, különben nem érne az egész cikk semmit.

70-es évek

Az ember kisgyerekként persze nem a nők ruháját lesi. Én úgy 6-7 éves korom óta érdeklődöm szexuálisan a lányok iránt, persze ez kezdetben csak egyfajta meghatározatlan bizsergés volt. (Jól emlékszem, amikor először tapasztaltam, hogy merevedésem van, nagyon megijedtem, azt hittem, beteg vagyok.) De akkor még nem a ruhákat néztem annyira, inkább csak megcsodáltam a kislányok különbözőségét, s a lányok arcát néztem elsősorban.

Akkoriban a plafonom kb. +8 év volt, azaz a nálam 8-évnél többel idősebb nőket már “néniknek” láttam, így nem is figyeltem rájuk. Ami viszont megmaradt bennem: azok a csúnya extraszéles nadrágok! Emlékszem, egyszer még – valamikor 8-9 évesen – anyámat is megkérdeztem, miért ilyen szélesek a nadrágok, amire azt a mellbevágó választ kaptam “mert ez a divat” – gyorsan ki is ábrándultam a divatból, aki ilyen dolgokat talál ki, plusz annak kezdtem nagyon örülni, hogy nem vagyok lány, így nem kell követnem a divatot.

Valószínűleg a cicanadrágok 10-15 évvel későbbi megjelenésének azért is örültem annyira, mert az extraszéles nadrágok gyökeres ellentétét képezték.

Nem is véletlen, hogy az ellendivat akkor a csőnadrág volt, de nem érdekelt, mert jellemzően rendezetlen, nőietlen külsővel párosult (lásd mocskos hajú, káromkodó csöves lány támasztja a falat az aluljáróban).

80-as évek

Ez a csillogós időszak volt, amit pozitívan értékeltem, ráadásul kamasz is voltam az időszak első felében. Ami nem tetszett: túl meztelenek voltak a nők, én jobban szerettem a sejtetősebb stílust. Tény: ez a harisnyafetisiszták paradicsoma volt, de én sose tartoztam közéjük. Talán elmondható: ez az időszak, amikor az átlagos divat a legjobban megfelelt annak, amit az átlag férfi “szexisnek” mond. Máig ha egy átlag nő “szexis” akar lenni, valahogy ezt a stílust próbálja közelíteni.

Személyes elem: amikor először láttam 1985-ben azt a személyt, aki mára a múzsám lett, ő is így volt öltözve: kicsivel a térd felett végződő virágmintás ruha, meztelen karokkal, meztelen vállakkal, kissarkos cipő (a kezdetben is értékeltem nála, hogy nem hord nagyon magas sarkút), persze tökéletes sminkkel és hajjal, ékszerekkel.

90-es évek

Amikor ez kezdett megjelenni – még a 80-as évek végén voltak az első jelei -, majd terjedni, megdöbbentem: íme, a divat lehet szép is. Tulajdonképpen megvalósították azt, amit mindig is hiányoltam: testet kidomborító ruhák, meztelenség nélkül. A legkülönbözőbb típusú cicanadrágok és szűk normál nadrágok, mindenféle felsővel kombinálva. Máig ezt a stílust kérem számon minden nőn.

a múzsám tavaly októberben, nálunk a 90-es évek vannak hatályban divatilag ma is

Nyaranta a nők bokája is jól látszott, ez külön tetszett, de a láb kiemeltsége télen is jól látszódott.

korabeli kép (1992) – a múzsám, kezén fogva a nagyobbiak fiammal – ez még kordokumentumnak is elmegy: a budapesti utcán még a kelet-európai autómárkák dominálnak

A jó az, hogy ez a stílus máig rendelkezik követőkkel. Különösen az idősebbeknél, tapasztalatom az, hogy a 40 év feletti nőknél népszerűbb, mint a fiatalabbaknál.

00-ás évek

Akkoriban kezdtek visszajönni a 70-es évek, ez egyébként jellemző divatciklus: nagyjából 30 év alatt nőnek fel a kislányok annyira, hogy kisgyerekkori anyjuk divatja már érdekes legyen nekik.

Itt szerencsénk volt: kicsit enyhébben jött vissza a korábbi divat. S ami még fontosabb: nem terjedt el totálisan, párhuzamosan maradtak akik az 1-2 évtizeddel korábbi trendet követték.

Nekem ez slampos, de nem nőietlen legalább. Volt benne egy kis feminizmus is sajnos, de szerencsére nem túl erősen. Máig ez a munkamániás nők kedvenc stílusa egyébként.

10-es évek

Ez nagyon extrém időszak volt. Ma is meghatározó részben. Sose értettem, miért kell extrém magas cipőt hordani, s még lyukat is vágni a nadrágban. Ami vígasztalt: legalább az megmaradt, hogy a szűkebb fazonú nadrágokon vágtak lyukat, nem jöttek vissza a széles nadrágok.

Eddig legszürreálisabb élményem pár éve: jócskán 50 feletti kolléganőm megjelenik a munkahelyen akkora lyukakkal a nadrágjában, mekkorrákat még a fiatalok se csináltak maguknak. Bizonyára így akart fiatalabbnak látszani.

Összegezve: káros, amikor a divat diktátummá válik, s elnyomja az egyéniséget, de mércének mindenképpen jó. Ami biztos: a nőknél az öltözködés és a külső általában az egyéniség fontos része.

Tudatában vagyok, hogy a férfiak között kisebbségben vagyok. A férfiak zöme – velem ellentétben – a fent leírt 80-as évek stílust szereti a legjobban, abban látja a nőket a legszebbnek.

múzsám az általános többségi ízlés szerint öltözve