Ciprasz és Trump

By | 2017-11-17

Két jó példa arra ez a két, sok mindenben ellentétes elveket valló ember sorsa.

Kettőjüket tulajdonképpen egyetlen dolog köti össze: mindketten a hivatalos ideológia ellenében lettek állami vezetők. Valószínűleg mindketten elutasítanák, hogy egy kalap alá veszem őket.

Mégis: sorsuk azonosan alakult.

Egyikük se lett megdöntve, az előzetes fenyegetések ellenére. Sokkal aljasabb módszerrel élt ellenük a háttérhatalom: el lettek hiteltelenítve.

Látjuk, hogy Trump esetében a saját pártjának főemberei lassan veszik át a hatalmat, az elnök kulcsembereit kirúgták. Az a újjobb eszmeiség, melynek nevében Trump megkapta a hatalmat, ma nem határoz meg semmit az USA-ban, azaz az emberek megkapták Clinton politikáját más álarccal.

A görög helyzet annyiban más, hogy ott a kulcsemberek maradtak, de olyan mértékű nyomás nehezedett rájuk elsősorban Berlin és Brüsszel részéről, hogy feladták lényegüket. A merészen friss szellemiségű, tiszta szívű, újbalos Ciprasz ma megvalósítja azt a programot, ami ellen az egész mozgalma létrejött! A görög nép pénzét fénysebességgel utalják ki a német bankoknak, lassan kiárusítják az országot részenként.

De írhatnám a brazil példát is, de azt Magyarországon kevesen ismerik.

Mindez tanulság annak, aki azt állítja, lehetséges nyíltan, tisztán harcolni.

Az igazság az, hogy a kommunizmusban megedzett Kelet-Európa találta meg a helyes módot: nyílt harc helyett csipkelődő oldalharc, belülről lazítás, az elnyomók belső ellentéteinek maximális kihasználása, valamint egyszerre bólogatás, majd az ellenkezője a gyakorlatban.

Nagyon fontos, hogy ebben a harcban támogassuk egymást ellentéteinket félretéve. Nekem pl. személyesen egyáltalán nem tetszik a bizarr módon oroszellenes, fanatikusan amerikapárti, groteszk módon ultrakatolikus lengyel vezetés, de két kézzel támogatom őket abban, ami lényeges: ez gigantikus harcuk a brüsszeli modell és elnyomás ellen.