Csillagjövő

By | 2018-08-19

Közimert, hogy a populáris szórakoztatásból leginkább a sci-fi sorozatokat szeretem.

Minden fontosabb sorozatot láttam. Persze a legrosszabbakat nem néztem végig, de azokba is belenéztem.

Amikor azonban fantasy elem is van egy adott sorozatban, azt nem nézem meg, irtózom a fantasytől, pl. emiatt nem tudtam magamat rászánni a Game of Thrones nézésére. Ebből kikövetkeztethető, hogy a túl mesés sci-fit se bírom.

Ha 5 kedvencet kellene választani, ezekt mondanám, nem tetszési sorrendben:

  • Babylon 5,
  • Black Mirror – az első 2 évad után a minőség erősen zuhant,
  • Counterpart,
  • Outer Limits,
  • Philip K. Dick’s Electric Dreams – egyes részei sajnos egyszerűen el lettek kapkodva,
  • Sliders – ez az a sorozat, melyet időben hagytak abba, így szinte végig érdekes maradt,
  • Stargate – a legutolsó sorozatok sajnos már unalmasra sikeredtek,
  • Star Trek – beleértve a The Orville című paródiasorozatot is.
  • The Man In The High Castle,
  • Twilight Zone.

Gyerekkorom nagy élménye volt még a Space: 1999 című sorozat is, ezt a magyar televízió Alfa Holdbázis címen sugározta 1976-1977-ben. Ma már nem tetszene, akkor nagyon tetszett.

Mindenképpen elmondható, hogy a Star Trek a mintapéldánya a műfajnak. A kitalálója valóban egy zseni, ezt nem is lehetne tagadni. Ha élne, már rég a meetoo hisztéria célpontja lenne, közismert volt arról, hogy a sorozat egyes színésznőit erősen “baráti” alapon kezelte. De nem ezért érdekes a Star Trek, hanem azért mert jól bemutatta a mndenkori hollywoodi ízlésdiktatúrát, mindig az “egyetlen helyes” álláspontot tükrözte. Míg élt Gene Roddenberry, azt ezt sikerült művészi módon csinálni, sajnos a legújabb Star Trek sorozatban ez már nem így: a 2017-ben indult Star Trek: Discovery immár a pofánkba nyomja az aktuális propagandát, minden korlát nélkül: tele a sorozat heves szerelemmel a fehérbőrű hímnemű főmérnök és a feketebőrű hímnemű hajóüorvos között.

Vicces, hogy míg a Discoveryben vannak homokosok, a TNG-ben viszont nincsenek, s az előbbi a XXIII. században, míg az utóbbi a XXIV. században játszódik. Ebből arra következtetek, hogy az orvostudomány valahol a XXIII. sz. végén találja fel a homoszexualitás ellenszerét. Ez mégis csak jó hír, s a Star Treknek köszönhetően tudunk róla.

Ami Roddenberryt illeti, politikailag kb. ma progresszív baloldalinak számítana, a “baloldal” szónak az eredeti értelmében: a sorozatbeli jövőben az emberiség pézn nélküli társadalomban él, nincs tőke, csak személyes tulajdon van, az erőforrások korlátlanok. Ugyanekkor ateista is volt, a szó legteljesebb értelmében materialista volt. Mindez egy röhejes szintű amerikai hazafisággal kombinálva. A legviccesebb jele ennek az Omega Glory című rész, az eredeti sorozatból, ahol egy idegen bolygón a jó jenkik és a rossz komcsik állnak harcban egymással.

Ami viszont megmaradt a nőcsábász Roddenberry hagyatékából: a női szépség dicsérete átzengi az egész Star Trek világot. A XXIII. és a XXIV. században nincs se harmadik nem, se nőietlen feministák, a női hősök mind sminkelnek, láthatóan óvják kinézetüket. Ez mindenképpen megnyugtató.