Egyházszakadás

By | 2018-10-15

Miféle egyházszakadás?

A ballib médiák kárörömmel cikkeznek valamiféle ezer aéve nem látott egyházszakadásról.

De mi is a valóság?

A téma ki van használva oroszellenes indulatokra, s emiatt sehol se láttam részletes elmagyarázását, mert ez azonnal csökkentené az oroszellenes élét a médiakampánynak.

Lássuk most mi is a valóság!

Az ortodoxia egyházszervezete eltér a katolicizmusétől.

A katolicizmus egyházi szervezete egységes, amin nem változtat az sem, hogy léteznek különböző szintű autonómiával rendelkező katolikus részegyházak. A legnagyobb fokú autonómia esetében is alárendeltség van azonban a római pápa viszonylatában, aki többek között jogosult bárkit elmozdítani helyéről, átszervezni, kötelező szabályokat alkotni. A katolicizmus tehát egy dogmatikailag egységes, szervezetileg központosított, hagyományaiban sokszínű egyház.

Ezzel szemben az ortodoxia, bár dogmatikailag szintén egységes és hagyományaiban sokszínű egyház, szervezetileg nem központosított. Ennek fő jele, hogy az egyházvezető – a mindenkori konstantinápolyi pátriárka – csupán jelképes vezető, de nem “főnöke” egyetlen részegyháznak se. Ő valójában csak az egyik részegyház – az Egyetemes (vagy: Konstantinápolyi) Pátriárkátus – főnöke. S természetesen csak saját részegyházában szabályozhat, nevezet ki, válthat le.

Jelenleg Ukrajna lakosságának 80-85 %-a ortodox vallású. A maradék 10-15 % görögkatolikus, s van 1-2 % közti római katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, egyéb is.

Az ukrajnai ortodoxok azonban 3 egyházba tömörülnek. Mind a 3 szervezet a Kijevi Érsekség utódjának mondja magát.

A Kijevi Érsekség a X. sz. végén lett alapítva a Konstantinápolyi Pátriárkátus részeként. A XVII. sz. végétől lett a Moszkvai Pátriárkátus része, mely eredetileg – a XV. sz. végéig – szintén a Konstantinápolyi Pátriárkátus része volt, ezt a változást Konstantinápoly csak a XVII. században ismerte el egyébként.

Ortodox értelemben a függetlenség neve autokefalitás, ami azt jelenti: önálló részegyháznak lenni az egységes ortodox egyházon belül. Ez azt jelenti: az illető részegyház senkinek sincs alárendelve, az ortodox dogmákat és Istent leszámítva persze.

Az autokefalitás kérdése nem szabályozott a kánonokban. Ez sok gondot okozott eddig is. Az eddig autokefállá vált ortodox egyházak zöme esetében a függetlenedés két módon zajlott

Vagy egy rész kimondta azt saját magáról, majd később mások is elismerték – pl. a Moszkvai Pátriárkátus esetében a két időpont közt 140 év telt el, a XV. sz. közepén mondta ki saját függetlenségét, de azt az eredeti anyaegyház csak a XVI. sz. végén ismerte el.

Vagy egy részegyház saját részének adott autokefalitást. De ennek elismerése a többi részegyház részéről szintén nem automatikus. Példa erre az Amerikai Egyház, mely eredetileg a Moszkvai Pátriárkátus része volt, neki Moszkva adta meg az autokefáliát 1970-ben, de ezt többek között a Konstantinápolyi Pátriárkátus máig nem ismerte el.

Az autokefalitás nem elismerése nem egyházszakadás. Az önkényes, nem elismert autokefál státusz adminisztratív jellegű vita, nem dogmatikai, nem hitbéli probléma.

Az ukrajnai helyzet ezek után stabil volt egészen a XX. századig. A szovjet uralom kezdetekor, elsősorban a polgárháború alatt, jelent meg egy új ukrajnai ortodox egyház, mely kimondta saját függetlenségét. Ez az egyház a 80-as évek végén ismét legálisan működni kezdett, korábban illegalitásban működött és emigrációban. Jelenleg az ukrajnai ortodox hívők kb. 5-10 %-a tartozik olyan egyházközséghez, mely ennek az egyháznak a része.

A 90-es évek elején jelent meg még egy egyház, mely kimondta 1992-ben saját autokefalitását. ehhez tartozik jelenleg az ukrajnai ortodox hívők kb. 50-60 %-a. Ez az az egyház, melyről a hírekben szó van. Ennek autokfelitását ismerte el a Konstantinápolyi Pátriárkátus idén.

Végül a Moszkvához hű ukrajnai egyházhoz tartozik az ukrajnai ortodox hívők kb. 30-40 %-a.

Mi a viszály lényege Moszkva és Konstantinápoly között? Alapvetően az, hogy mivel az autokefalitás elismerésének nincs elismert rendje, így Konstantinápoly azon álláspontja, hogy neki van joga az ilyen kérdéseket rendeznie nincs elfogadva a többi részegyház által. A többi egyház hajlamos ezt a konstantinápolyi hozzáállást Konstantinápoly azon törekvésének teknteni, hogy afféle második Vatikánt hozzon létre, ami azonban nem létezik az ortodoxiában.

Udvariatlan magatartás tehát az, amit Konstantinápoly tanúsít. Ennyi a viszály, de egyházszakadásról szó sincs. Eleve nem az ukrán eset az egyetlen, mely hasonló viszályt jelent az ortodoxiában. A macedón egyház státusza pl. hasonló 1967 óta.

Ami az ukrán eset sajátossága, hogy ezek szerint ezentúl Konstantinápoly két darab egyházat ismer el Ukrajnában, egy autonómot és egy autokefált, ami azért sajátos eset. Azt hiszem, valaki nagyon mérges lehet Moszkvára a konstantinápolyi vezetésben…

Rövid táblázat az általánosan elismert ortodox egyházakról, az utolsót a listában nem ismeri el mindenki: