Egyházszervezet I.

By | 2015-10-19

Az ortodoxia egyházszervezete.

Jelenleg a khalkedóni ortodoxia 15 önálló részegyházra oszlik. Az önállóság természetesen csakis adminisztratív értelemben értendő.

Az ortodox egyházszervezetben fontos az ősi primus inter pares elv (első az egyenlők között), azaz minden püspök csak a saját püspöki területén rendelkezik korlátlan egyházvezetői hatalommal, más tekintetben csak első az egyenlők között. Azaz pl. egy metropolita vagy egy érsek, aki egy főegyházmegye vezetője mindig teljes hatalmat csak saját egyházmegyéjében gyakorolhat (a metropolita vagy az érsek mindig rendelkezik saját egyházmegyével is, melynek ő a püspöke), viszont főegyházmegyéjében ő csupán első a főegyházmegyéhez tartozó püspökök között, a főegyházmegyét illetően nem rendelkezhet egyedül, hanem csakis egyetértésben a többi püspökkel.

Ugyanez van részegyházszinten is, azaz a pátriárka sem korlátlan ura az egész részegyházának, hanem csupán első az egyenlőek között az egyházban lévő többi főegyházmegye-vezető között. Ugyanez a helyzet Világegyház szinten is.

Azaz röviden:

  • a metropolita az első az egyenlők között a területéhez tartozó püspökök között.
  • a pátriárka az első az egyenlők között a területéhez tartozó metropoliták között.
  • a konstantinápolyi pátriárka az első az egyenlők között az összes pátriárka között.

Gyakori felreértést jelent, hogy az egyes püspöki címek jelentése nem azonos az egész egyházban. Mind az antiochiai, mind a konstantinápolyi hagyományban a pátriárka a legmagasabb püspöki rang, azonban míg a konstantinápolyi hagyományban a pátriárka után az érsek, majd a metropolita következik, addig az antiochiai hagyományban a metropolita a magasabb rang, s csak után következik az érsek. Emiatt az antiochiai hagyományt követő részegyházakban egyes esetekben a metropolitát szokás érsek-metropolitának is nevezni.

A 15 részegyházból jelenleg 9-nek a vezetője pátriárka: a 4 ősi pátriárkátuson (alexandriai, antiochiai, jeruzsálemi, konstantinápolyi) kívül a bolgár, a grúz, az orosz, a román, a szerb egyház vezetőjéé. (Az alexandriai pátriárka ezen kívül a pápa címet is viseli, mely azonos a pátriárkai címmel, a grúz egyház vezetője pedig a katolikosz címet is, mely egy ősi megnevezés a korai egyházból egyes olyan püspökökre, akik a Római Birodalom határain kívül működtek.)

A maradék 6 egyház – albán, amerikai, ciprusi, cseh-szlovák, görög, lengyel – vezetője érsek. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek az egyházak jellemzően újabbak (később lettek függetlenek), másrészt történelmi hagyomány. A dolognak kánonjogi jelentősége nincs, az érsek által vezett részegyház nem kevésbé független, mint a pátriárka vezette részegyház.

A kánonjog szerint egy területen csak egy püspöknek lehet jogjatósága, azaz egy területen csak egy részegyház működhet. Sajnos ez azonban a gyakorlatban nincs betartva, kivéve az egyes részegyházak történelmi anyaterületét és az afrikai kontinenst. Jó példa erre Magyarország, ahol egyszerre 5 darab ortodox részegyház működik egymással párhuzamosan: a bolgár, a konstantinápolyi, az orosz, a román, s a szerb.

A 15 részegyházból 7 kizárólag csak az illető részegyház anyaterületén működik, ez az albán, az alexandriai, az amerikai, a ciprusi, a cseh-szlovák, a görög, a lengyel egyház. Azaz ezeknek a részegyházaknak nem léteznek külföldi egyházmegyéi, templomai.

Ezzel ellentétben a bolgár, a grúz, a román, s a szerb egyház rendelkezik külföldi egyházmegyekékkel, jellemzőan csak a külföldön élő kisebbségeik számára.

Az antiochiai és a jeruzsálemi egyház között vitás kérdés a Perzsa-öböl mentén lévő muszlim államok területe. Az antiochiai egyház szerint ezek az ő területeik kánonjogilag, viszont ennek ellenére a jeruzsálemi egyház is fenntart templomokat egyes régióbeli országokban.

A legnagyobb vitás kérdések az antiochiai, a konstantinápolyi és az orosz egyház között vannak területi kérdésekben,

Az antiochiaiak komoly missziós tevékenységet fejtenek ki külföldön, elsősorban Észak-Amerikában. A konstantinápolyi és az orosz egyház között pedig több helyen is párhuzamos, egymással “harcban” álló egyházszervezet épült ki. Pl. ez a helyzet Észtországban, Lettországban, ahol mind Moszkvának, mind Konstantinápolynak vannak templomai.

A teljesség kedvéért megemlíteném még Moldovát is, ahol az orosz és a román egyház van jelen párhuzamosan.

S természetesen a legnagyobb a káosz Észak-Amerikában van, ahol jellemzően 7 darab egymással párhuzamos ortodox egyházi struktúra épült ki.

Hozzá kell tenni: ezek a harcok az egymás fedő kánonjogi hatalmak között minden esetben adminisztratív jellegűek, sosem hitbéliek. Azaz az egymás struktúráinak jogosságát el nem ismerő részegyházak természetesen minden esetben elismerik egymást dogmatikai és egyházi értelemben. Azaz bár a Konstantinápolyi Egyháznak az az elve, hogy csak neki van joga a “barbár földeken” (ott, ahol még nincs megszervezett egyházi szervezet) működnie, ettől teljesen függetlenül az ott létező egyéb részegyházak papságát, annak minden szentségét, minden szertartását, minden tevékenységét érvényesnek tekinti.

Magyarországon a XIX: sz. közepéig az egyetlen törvényesen elismert ortodox részegyház a szerb volt, a szerb pátriárkához tartozott az összes magyarországi ortodox egyházközség. (Az egész szerb egyház székhelye 1691-1920 között Magyarországon volt!) A magyar hatóságok a XIX. sz. második felében engedélyezték az erdélyi románok kérésére, hogy az erdélyi ortodox egyházközségek szabadon dönthessenek, kihez akarnak a tartozni: a szerb pátriárkához vagy az 1872-ben létrejött független román pátriárkához. Természetesen a nagy többség a bukaresti pátriárkát választotta. Ekkor lett Magyarországon két ortodox részegyház. Majd az I. vh, idején lett engedélyezve a sokkal kisebb bolgár részegyház is Magyarországon.

Az I. vh. után jelent meg a Magyar Ortodox Egyház olyan hívekből, akik jellemzően görög, román és szerb származásúak voltak, de elmagyarosodtak, s már csak magyarul beszéltek. Ekkor merült fel az igény egy független magyar ortodox részegyház létrehozására, melyet az akkori hatalom (Horthy) is támogatott. A tervezett magyar részegyház azonban nem tudott létrejönni, mert az ortodox világegyház ezt nem támogatta. Emiatt a Magyar Ortodox Egyház kánonjogi státusza is rendezetben maradt, gyakorlatilag nem tartozott sehová se. A kánjogi rendezés 1948-ban történt meg, amikor a moszkvai pátriárka elismerte az összes olyan magyarországi ortodox egyházközséget, mely nem tartozott se a bolgár, se a román, se a szerb egyházhoz. Ekkortól ezek az egyházközségek az Orosz Egyház részei.

A rendszerváltozás után jelent meg egy új probléma. A Konstantinápolyi Egyház megjelent Magyarországon hivatalosan és magáénak követelte a magyarországi egyházközségeket. A moszkvai pátriárka alá tartozó magyarországi egyházközségek kb. negyede ekkor csatlakozott Konstantinápolyhoz, a nagyobb rész maradt Moszkva alatt. A magyarországi konstantinápolyiak bíróságon követelték maguknak a fő templomot is (Nagyboldogasszony Székesegyház. Budapest, V. ker., Petőfi tér), de a pert elvesztették, a templom máig a Moszkvához tartozó magyarországi ortodoxok tulajdona.

A nyelvi helyzet a magyarországi ortodox egyházközségekben jelenleg a következő:

  • a 2 darab bolgár egyházközség (ezek közül a valóságban csak egy aktív, a másiknak nincs állandó papja) bolgár nyelvű
  • az 5 darab konstantinápolyi egyházközség kevert, görög és magyar nyelvű,
  • a 11 darab orosz egyházközség elsősorban magyar nyelvű, de az egyházi szláv. a görög és az orosz is használatos,
  • a 19 darab román egyházközség román nyelvű. a magyar is használatos,
  • a 42 darab szerb egyházközség egyházi szláv nyelvű, a szerb és a magyar is használatos.

Azt lehet mondani, hogy az etnikai kérdés a legnagyobb mai probléma az ortodox misszióknál. Különösen Amerikában létezik ez a gond. A probléma alapja a konfliktus az ortodoxiába beleszületettek és az “idegenek” között. A született ortodoxok, elsősorban a görögök, oroszok, románok, keresztény arabok hajlamosak a vallást valamiféle kiegészítésnek tekinti nemzeti identitásuk részeként, így idegenkednek a más nemzetiségű hívők iránt, azokat egyfajta másodosztályú hívőknek tekintik. Amikor pedig szóba kerül a nyelvi kérdés, azaz milyen nyelven menjen a mise, a beleszületettek körömszakadtáig ragaszkodnak a görög/orosz/román/arab/stb. nyelvű istentisztelethez, akkor is, ha a hívők többsége nem beszéli az illető nyelvet. Ez természetesen nevetséges az új, “idegen” hívők számára, akik joggal teszik fel a kérdést: ez egy templom vagy egy nemzetiségi klub?

Észak-Amerikában e tekintetben az Antiochiai Egyház, valamint az Amerikai Egyház (mely az Orosz Egyházból vált ki 40 éve) jár elől jó példával: igyekeznek mindig a többségi akaratot figyelembe véve megválasztani a templomi nyelvet.

az Amerikai Ortodox Egyház első nem született ortodox érsekének beszéde – Jónás érsek (eredeti neve: James Paffhausen), aki protestánsból lett ortodox 18 éves korában