Elon Musk és Márió

By | 2018-01-21

Alapból utálom az összes milliárdost, mert gazemberek. Csak sortűz segít rajtuk.

Ez alól csak nagy érdemekkel lehet menlevelet kapni a néptől. Elon Musk megkapta a menlevelet. Miért? Mert legalább valami hasznosra is igyekszik a pénzét pazarolni. Persze ő is csak politikailag korrekt, álbaloldali, liberális makákó – ma ez a divat a nyugati milliárdosok között -, de mégis tény, hogy csinál ez az emberke valami értelmeset is.

Viszont alapvetően nem érti ezt a világszimulátor dolgot, ahhoz materialista, racionalista, liberális szemmel viszonyul.

Ugye van ez az ősrégi, még a hinduizmusból származó óriási gondolat, hogy a valóságban nincs is valóság. Ezt aztán egyes ógörög filozófusok is felismerték, elsősorban az eleai iskola, még Platón előtt.

A modern korban ez az ötlet a tömegek között egy 70-es évekbeli német film nyomán lett népszerű, (Ennek kalandosabb verziója egy amerikai film.) Egyébként mindkét filmet érdemes megnézni, bár egyik se használja ki teljesen a téma lehetőségeit. S mégis sokkal fontosabb téma ez, mint a Mátrix I. részében kifejtett, bár az is persze pozitív hatást váltott ki.

Világunk egy ilyen szimuláció természetesen, ez a következtetés, amire én is eljutottam, Csak hát ez nem lehet durva materialista módon érteni.

Nézzük egy videojátékék példáján. Mivel utoljára 25 éve játszottam videójátékot, a Super Mario World nevű játékot hoznám fel. Az ott haladó Márió vízvezetékszerelő szakember él a maga világában, mert az egy világ, vannak benne szereplők és történések. Ez a világ nem létezik a mi világunk szempontjából, nem tudunk belelépni sehogy, s amikor játszunk csak mozgatjuk Máriót és fivérét Lujdzsit. S természetesen ők nem tudják, hogy világuk nem létezik a mi szempontunkból. Az egész számunkra csak egy virtuális játékvilág. Bármikor kikapcsolhatjuk, újraindíthatjuk, s számtalan verziója van, hiszen több millió ember szerte a világon megvette ezt a játékot. Amíg valaki használja a játékot, addig létezik.

A mi világunkkal természetesen a párhuzam nem teljes. S nem csak azért, mert a mi világunk trilliószor bonyolultabb, Hanem leginkább azért, mert nekünk van öntudatunk és szabad akaratunk, nem rángat minket egy külső játékos, de mégis. a szabályaink adottak, azokat a „programozó” csinálta, s nem tudunk kimenni a világunkból, mert világunk szempontjából csak bent van.

A programozónk természetesen Isten. S nem csak szabad akaratot adott nekünk, azaz bármit megtehetünk, hanem a cél, hogy mi is vele hasonlóak legyünk. E cél értelme megmagyarázhatatlan, hiszen minek lenne ez szükséges egy önmagában tökéletes entitásnak, azaz biztosan nem szükség, hanem valamiféle terv, melynek értelméről csak tapogatózni tudunk. Ami biztos: Isten kifejezetten azt akarja, hogy menjünk ki a „játékból”.

Test, lélek, szellem. Testünk bent van, nem tudunk anyagilag kimenni, mert testünk csak bent létezik. Lelkünk kötött, hiszen bár nem anyagi, mégis ahhoz kötődik. De szellemünk tisztán külső, ez az összekötő habarcs, amihez kötődik a külső akarat.

Ki lehet menni, ehhez a világ felett kell lebegni, kiállva a világ peremére. Minden adott, de ehhez is megvannak a szabályok.

Szóval dicséretes, hogy Musk egyszerű lumpen milliárdos mivolta ellenére elgondolkozott mindezen, de saját keretei nem engedik meg neki, hogy áttörjön. Saját ateista jellegű nézetei betonba kötik őt. Mintha a szerencsétlem Márió úgy próbálna kijönni a játékából, hogy a játékbeli hegyekben lyukat ás. Nem fog menni így.