Én és a jehovák

By | 2020-07-25

Amikor keresni kezdtem Istent, természetesen nem tudtam nem találkozni Jehova Tanúival.

Magyarországon a 3 legaktívabb misszoniáriusi tevékenységet folytató csoport a 80-as évek végén és a 90-es évek elején két amerikai felekezet, a jevisták és a mormonok, valamint egy magyar felekezet, a Hit Gyülekezete volt.

A mormonok elbukták magyar missziójukat. 30 év aktív missziós tevékenység után is alig 5 ezer tagjuk van, ezek nagyobb része is inaktív. Egyszerűen a mormonság nagyon nem illeszkedik a magyar mentalitáshoz, a mormonok a szektát keresők számára túl egyháziasak, míg az igaz egyházat keresők számára túl szektásak.

Tegyük hozzá: a mormonizmus nagyon naív, nagyon amerikai ízű, Európában gyakorlatilag sehol se tudtak a “kis amerikai bizarr szekta” képből kilépni, az egyetlen kivétel Portugália, ahol – számomra megmagyarázhatatlan okokból – a mormonok relatív sikert értek el, ma a lakosság kb. fél százaléka mormon.

A Hit Gyülekezete és jehovisták viszont máig rendkívül sikeresek Magyarországon. A Hit Gyülekezetének a titka, hogy az egyébként szintén amerikai eredetű pünkösdizmust megtisztítva annak amerikai stílusától, magyarra lokalizálva adja elő. Taglétszámuk 80 ezer körül van, s ha még ehhez hozzá is tesszük, hogy valószínűleg csak 40 ezer az aktív tag, ez is nagyságrenddel a mormonok felett van.

Engem személyesen a pünkösdizmus mindig taszított, így eleve sose kerültem közeli kapcsolatba a Hit Gyülekez

A jehovisták viszont régi, harcedzett szekta Magyarországon. Nagyon kemények, nagyon radikálisak, s erre mindig van kereslet. Magyarországon a XIX. sz. 90-es éveiben jelentek meg, s azóta folyamatos a jelenlétük, pedig a rendszerváltozás előtt minden létező rendszerben tiltották őket (a Monarchia alatt, Horthy alatt, a köztársaság alatt, Rákos alatt, Kádár alatt is). Jelenleg létszámuk kb. 50 ezer fő, amivel a katolikusok, reformátusok, evengélikusok, zsidók, ortodoxok, Hit Gyülekezete után a 7. helyen állnak, de valószínűleg megelőzik a hitgyüliseket, sőt az ortodoxokat is, ha csak az aktív tagságot nézzük.

Szóval 1987 elején tartós kapcsolatba kerültem a Jehova Tanúival. Persze már korábban, 1984-ben is találkoztam velük, de az egyszeri alkalom volt. Szóval 1987-ben eljártam hozzájuk tanfolyamra. A jehovistáknál ugyanis nem úgy van, hogy az ember hirtelen belép, hanem több hónapos tanfolytam van, majd gondolkodási idő, “vizsgáztatás” a vezetőség részéről, s csak akkor lehet az ember tag. (S ugyanennek az ellenkezője kilépéskor: napok alatt kirúgják azt, aki “eretnek”, hiába tag esetleg évek óta.)

tipikus jehovista képi világ (az Örökké élhetsz paradicsomban a földönből)

Szóval az oktató kezdte velem végig venni az új tagjelöltek tankönyvét, akkor ez az Örökké élhetsz paradicsomban a földön című kiadvány volt. De ez nem úgy ment, hogy átvettük, majd mentünk tovább, hanem minden fejezet végén el kellett mondani, egyetértek-e vele, meg alkalmazom-e ill. tervezem-e alkalmazni ezentúl az elmondottakat. Amíg nem jutottunk egyezségre, nem mentünk tovább. Szóval lassan ment.

Nagyjából a kör harmadánál abba is maradt okításom. Akkora derült ki alkalmatlanságom. Már előtte is voltak problémák velem, lásd Jézus nem Isten, meg miért nem kereszt, hanem cölöp, de erre mindig olyan választ kaptam, hogy ez a helyes fordítás, mert minden más félrefordítás, amire nemigen tudtam mit reagálni, lévén egy szót se tudtam akkoriban görögül. Aztán az se nagyon tetszett, hogy amikor nehéz kérdést tettem fel, a válasz kb. az volt, hogy ez nem fontos, ezt elég a vezetőségnek tudnia. Egyre gyakrabban jött a hivatkozás a brooklyni mindentudó vezetőségre (akkoriban ott volt a világközpont).

De végülis a szakítás ott jött el, hogy én nem tartom be a “tiszteld szüleidet” parancsolatot, mivel szüleim akarata ellenére házasodtam (akkor épp 5-hónapos házas voltam), ezért most bocsánatot kell tőlük kérnem. Megkérdeztem, vajon ha valaki Jehova Tanúja akar lenne, s szülei ellenzik, akkor lehet-e tag? Az oktató erre hebegett-habogott, hiszen volt annyira intelligens, hogy felismerje a csapdát, s tudta azt mégse mondhatja “az más”. Szóval mérges lett az oktató. Aztán lenyugodva azt mondta, majd szóljak, ha elfogadom aszülői tiszteletről szóló tanítást, mert addig nem tudunk tovább lépni.

Ebben maradtunk. Ez 33 éve volt.

Persze aztán még sokat elmélkedtem a jehovizmuson, mert – nem akarom tagadni – hatott rám bizonyos szempontból. Kellett még fél év, hogy rájöjjek, életem egyik helyes döntése volt a velük való szakítás. Aztán még 1993-ig kutattam őket, szükségem volt arra, hogy képes legyen cáfolni alapvető tanaikat.