Ez bizony vereség

By | 2020-11-14

Mivel nemrég írtam cikket a karabahi helyzet gyökeréről, kötelességem megírni a helyzet drasztikus változását is, mely most novemberben zajlott le.

A 2020-as azeri-örmény háború kezdete szeptember vége, amikor az azeri erők támadni kezdtek. Ezután több, egyik oldal által se betartott tűzszünet következett, közben az azeri erők egyre nagyobb sikereket értek el. Végül a múlt héten az örmény oldal gyakorlatilag kapitulált. Sajnos, mert én az örmény oldalnak adok ebben a kérdésben igazat.

Oroszország bevatkozása november elején megmentette az örményeket a totális vereségtől, a karabahi terület egy része megmaradt örmény kézen, az azeri oldal számára pedig az elért nyereség így is hatalmas történelmi győzelem.

Oroszországnak szövetségese mind Azerbajdzsán, mind Örményország, s ez kölcsönös: se az azeriek, se az örmények nem akarják felbontani jó viszonyukat Oroszországgal. Így az orosz politika lényege a térségben: mindkét felet támogatni, de oly módon, hogy egyik se nélkülözhesse az orosz segítséget.

Az eredmény tehát: Azerbajdzsán megkapta a vitatott terület kétharmadát, ennek nagyobb részét katonai erővel meghódította, kisebb részét önként átadják az örmény erők még e hónap folyamán. Karabahot mindenhol azeri terület veszi körül ezentúl, megszűnik a határa mind Iránnal, mind Örményországgal, marad csupán egy 5 km széles sáv, mely szintén Azerbajzdzsáné lesz, de ott orosz katonai igazgatás lesz “ideiglenesen” – ez a sáv marad az egyetlen közvetlen kapocs Karabah és Örményország között. Ezen túl megszűnnek a karabahi fegyveres erők, Karabah határainak védelmét az orosz határőrség veszi át.

Ez bizony örmény Trianon. A második, mert egy örmény Trianon már volt, a XX. sz. 10-es éveiben.

a helyzet a 2020-as háború előtt
új helyzet: zöld – azeri hódítás, piros – Azerbajdzsánnak átadandó november végéig, rózsaszín – azeri joghatóság, orosz katonai igazgatás alatt