Fiatal magyar liberálisok

By | 2019-07-30

Hosszú ideje megy a nagy nemzedéki vita a magyyar ballib agytrösztben: ki váltsa a 90-es évek nagy nemzedékét?

A szellemi leszármazottak egy része annyira megunta a liberális narratívát, hogy balról próbált előzni. Ezek azok a Jámbor és Gulyás féle figurák, akik mindig elmennek odáig, hogy tagadni kezdenek félénken egyes liberális axiómákat, majd azonban mindig visszariadnak, nehogy már szellemi szüleik lefasiztázzák őket a végén. Szóval ez a csoport mindig vissza is kullog, ahogy kell, a nagy ballib összefogdosásba.

A szülők fő pártja mára a DK, ahol a következő nemzedék akkor kap majd szerepet, ha Gyurcsány valamelyik gyereke elindul a politikusi pályán.

De most megjelent a konkurencia: a Momentum, az SZDSZ megismétlődése, kissé javított verzióban.

Miben is jobb a Momentum az SZDSZ-nél? Alapvetően 3 dologban:

  • nem kutatnak a nap 24 órájéban antiszemiták után,
  • nem gyűlölik vallásos hévvel a határontúli magyarokat,
  • nem folytatnak kultúrharcot 100 évvel ezelőtti kérdések kapcsán (ennek az oka valószínáűleg az, hogy nem is ismerik ezeket a kérdéseket, íme hogy lehet tudatlanságból erényt kovácsolni).

De mondjuk el, van pár dolog, amiben a Momentum rosszabb a klasszikus SZDSZ-nél, azaz másképp fogalmazva találtam 3 pontot, amiben az SZDSZ jobb volt:

  • az SZDSZ főemberei, de legalábbis holdudvari értelmiségei legalább értették, amit mondanak, míg a Momentum emberei csak kész gondolatok papagájszerű ismétlésére képesek,
  • az SZDSZ hangadói hitelesek voltak személyükben, senki se tudta kétségbe vonni, hogy valóban hisznek mindabban a marhaságban, amit mondanak, míg a Momentumnak már rövidke története során is sikerült össze-vissza halandzsáznia, a kép az, hogy nem hisznek semmiben az égvilágon,
  • az SZDSZ-esek emberibbek voltak: mégiscsak jobb volt a szemüveges, szakállas szociológus kinézet, mint ez az ifjú, frissen kinevezett cégvezető stílusú, celebkedős borzalom.

Amikor csak látom valamelyik momentumos főembert, mindig az az érzésem: ezek egyszerűen kellemetlen alakok és elvetemült gazemberek. Ha nem lennének politikusok, akkor valami átverős piramisjátékot szerveznének éppen.

Ismertem ezt a típust a 80-as évek kései kommunizmusából. A feltörekvő KISZ-aktivista típus, aki már nem hisz semmilyen marxizmusban, de ideálisnak tartja a KISZ-karriert. Egyszer találkoztam, már 1990-ben egy ilyen nagyreménységű aktivistával, piacon árult. Nem szokásom a káröröm, de akkor nagyon megörültem, hogy a kis mocsok nem tudta folytatni a rendszerváltás miatt karrierjét.

Ugyanígy fogok örülni az ifjú népnyúzó momentummenedszerek bukásának is majd valamikor.