Fizika I.

By | 2018-10-17

Ez egy hatalmas terjedelmű mű. Alapvetően természetfilozófia és természettudomány, de van más jelentősége is, ezért írok róla. Röviden írom le csak a lényeget.

I. könyv – a természet alapelvei

A téma: a természet alapokának elemzése. A tudományos ismerethez ismerni kell a vizsgált dolog alapelveit, okait és elemeit. Az alapelvekkel kell kezdeni.

Az általánostól kell az egyedi felé haladni, mert az általános érthetőbb és világosabb számunkra ebben az esetben.

A fő kérdés: hány alapelv van? Ha egy van, az mozgásban van vagy mozdulatlan. Ha több, akkor hány.
A szerző elsorolja a korabeli és korábbi elképzeléseket, mindegyiket elveti, majd arra jut: pontosan három alapelv szükséges, két lényegi – az anyag és a forma -, s egy járulékos: a hiány. Miért? Mert egyrészt nem lehet egyetlen alapelv, ebből nem lehetnének ellentétes dolgok, mászrészt nem lehet végtelen számú alapelv, hiszen ez esetben a világ nem lehetne megismerhető.

Két alapelv nem lehetséges, ezek szükségszerűen ellentétek lennének ugyanis, ezek pedig képtelenek egymást létrehozni, csak valami másra tudnak hatni. Ezért van 2 aktív és 1 passzív alapok.

A semmiből nem lehetséges a valami, a megoldás a lehetőségszerűség és a valóságszerűség elve, ami a Metafizikában részletesen le lett írva.

II. könyv – a dolgok természete

Vannak természet szerint létező és okság szerint létező dolgok. Az előbbiekben megvan a belső mozgatóerő, míg az utóbbiakból hiányzik. Ezek úgy is felfoghatók mint természetes és mesterséges dolgok. De a mesterséges dolgokban is van mozgatóerő, a kérdés csak az, ez mennyiben fejezi ki lényegüket vagy mennyiben csak kísérőjelenség.

Anyag és forma – a forma az, mely inkább természetet ad egy dolognak, míg az anyag inkább lehetőségszerinti természet, mely nem ad magyarázatot arról mi egy adott dolog. Az anyag tehát megmarad annak ami, annak változásától függően. A forma azért fontosabb, mert megmondja valójában mi az adott dolog, de nem lehetséges anyag nélkül.

A természet 4 értelme:

  • anyagi: az amin végbemegy a mozgás
  • formai:
    • ami nem mesterséges.
    • ami valóságszerű,
    • mint mozgás, folyamat a forma felé.

Az anyagot vagy a formát kell vizsgálni? Mindkettőt, mert egymás nélkül a vizsgálat képtelenség.

Az anyag tudása 2 dolgot jelent:

  • maga az anyag mint anyag ismerete, alapanyagként,
  • az anyag használatának ismerete, ez a formaként való felhasználást jelenti.

A négy oktípus:

  • anyagi ok – amiből a dolog van,
  • formai ok – anu a dolgot mefhatározza,
  • ható ok – a dolog változáásnak tényleges oka,
  • cél ok – ami miatt van a dolog.

Mindez jóval részletesebben ki van fejtve a Metafizikában, itt kicsit másképp azonban. Az első két ok belső, az utolsó kettő külső. Ezek vagy a természeten vagy az értelmen alapulnak.

Másképp nézve, lehet faj és nem beli ok is. Pl. Az ember és az orvos az egészség okai, az előbbi nembeli, az utóbbi fajbeli. Ezek ugyanarra kell, hogy vonatkozzanak. A fajbeli ok a tökéletes.

Mi az eltérés a matematikai és a természettudományos vizsgálat között? Az előbbi különválasztja a természetet annak absztrakt mivoltától, míg az utóbbi nem. A közös pont, hogy a matematika vizsgálja a természettudományos jelenségek szükségszerű tulajdonságait, valamint az, hogy az absztrakt nem lehetséges anyag hiányában.

Mind a 4 ok vizsgálata szükséges a természettudomány számára, azonban az anyagi okon kívüli 3 ok egyesíthető, hiszen a dolog formai oka, céloka, s ezek létrehozója, a ható ok valójában ugyanarra utalnak, ez a dolog természete. Miért? Mert a forma kívülről van bevíve az anyagba, de önmagában nem létezhet forma, hiszen lehetőségszerű, így forma nem lehet ható ok nélkül, mely az adott formát valóságszerűvé teszi. A ható ok pedig mindig valamilyen céllal hat. A cél ok az mely igazán megmagyarázza a dolog okát, hiszen ez mutatja meg miért hat a ható ok.

Van-e véletlen? Nincs, valójában szükségszerűség és eshetőlegesség van, azaz határozott és határozatlan ok, s az utóbbi nevezhető véletlennek. Ez lehet rossz vagy jó, utóbbinak része a szerencse mint a kiemelt mértékű jó véletlem. A szó szoros értelmében azonban semminek se oka a véletlen.

A szerencséhez cselekvés kell, az élettelennek nincs tehát se jó szerencséje, se balszerencséje. A véletlen közvetve szolgálhat egy adott célt, annak ismerete nélkül, nem kell hozzá cselekvés, azaz olyasmi ami egybeesik a valós okkal.

Háromféle tudományos vizsgálódás jöhet szóba:

  • A mozdulatlan dolgok vizsgálása.
  • A mozgó és mozgató dolgok vizsgálata.
  • A mozgó és nem mozgató dolgok vizsgálata.

A forma önmagában nem indokolja a mozgást. A mozgás hozza ugyanis létre a változást.

A természet okok rendszere, nem véletlenszerű. A véletlenszerűség ritkaság.

Mi a szerepe a szükségszerűségnek a dolgok természetében? A dolgok szükségszerű természetűek, de nem azért jönnek létre, mert ez anyagi szükségszerűség lenne. Bizony értelemben persze van szükségszerűség, hiszen pl. azért lehet fal, mert anyaga nehéz és megáll a földön, de a fal nem emiatt létezik. Ilyen értelemben a formában is van szükségszerűség, lásd a fűrész fogalma magában foglalja a lágyabb anyagok elvágásának képességét. A természettudósnak mindkét oldalát a dolgoknak vizsgálnia kell.

III. köny  – a mozgás és a végtelen

A mozgás (változás) a természettudomány vizsgálódásának fő tárgya, mert a természet a mozgás alapja.

A mozgások osztályozása kategóriák szerint: lényegi és járulékos, többlet és hiány, aktív és passzív.

A mozgás meghatározása: lehetőségszerűség és valóságszerűség.

Az aktív és a passzív mozgás kölcsönös, kölcsönhatásuk van, a kettő egyetlen hatás. A mozgatott és a mozgató kapcsolata ez: a mozgató is módosul a folyamatban. A mozgás a mozgató valóságszerűsége a mozgatottban. A mozgás a mozgatottban van, de a mozgatóból származik.

A végtelen mint elv: az idő határtalansága, a számok határtalansága, a születés és a pusztulás ciklusa, a dolgok egymással való határoltsága, a tér kiterjedése.

Nincs azonban önmagában végtelen, nem lehet a dolgoktól külön végtelen.

Nem lehet a végtelen nagyság vagy sokaság, mert mindkettő osztható. Lényegnek kellene lennie, ami osztahatatlan lehet. Ami viszont oszthatatlan, az nem végtelen.

Nyilván nem lehet járulék se a végtelen, hiszen ebben az esetben a dolgok része lenne. Ez pedig képtelenség, hiszen nem lehetnének se összetett, se egyszerű dolgok.

(A matematikában lehet véletlen, de ez kívül áll a természettudományon.)

Továbbá: minden dolog valahol van, a végtelen dolog vagy homogén lenne, ebben az esetben nem tudna hol mozogni vagy mozdulatlan lenni, vagy heterogén lenne, ebben az esetben a részei is ilyenek lennének, de nem lehetnek részei.

A végtelen tehát se nem lényeg, se nem járulék, se nem alapelv.

A végtelennek viszont mégis valahogy léteznie kell, lásd a számokat. Mint lehetőség van meg tehát, lásd a végtelenséget mint feloszthatóság és hozzáadhatóságot. Az időnek is végtelennek kell lennie, hiszen egyébként nem lehetne örök mozgás. következménye.

Hogyan létezik végtelen:

  • a számokban felfelé,
  • az oszthatóságban lefelé,
  • az időt illetően,
  • a mozgásban,

A végtelen anyagi típusú ok.

Nincs tehát valóságszerű végtelen, nem is szükséges azt feltételezni:

  • a születés megmagyarázásához nincs szükség végtelenre, egy véges világban is van születés, a pusztuló dolgokból,
  • meg kell különböztetni a kapcsolatban levést és a korlátozottságot,
  • az elképzelhető nem feltétlenül valóság.

IV. köny  – a hely, az üresség, az idő

A hely létezésének bizonyítékai:
– a helyettesítési érv: az egyik dolog helyére más dolog tehető,
– az eltolódási érv: a dolgok a természetes helyük felé vonzódnak, ez a hely valamiféle ereje,
– az ürességi érv: az üresség dologtól mentes hely.

A hely nem forma vagy anyag. A dolog nem lehet magában, a hely sem. A hely tehát nem lehet része a dolognak.

A hely meghatározása:

  • a hely az ami tartalmazza ami a hely, de nem része a tartalmazott dolognak,
  • a hely sem kisebb, sem nagyobb, mint a tartalmazott dolog,
  • a hely elhagyhatú a tartalmazott dolog által,
  • a helynek van felfelé és lefelé irányultsága, s minden dolog a saját módján igyekszik valamelyik irányba.

A hely meghatározása: a tartalmazott dolog mozdulatlan határa.

A helyen levés módjai: a hely határ, a hely mozdulatlan.

Az üresség nem független a dolgoktól, valójában nincs üresség, csak a dolog nélküli helyet nevezik ennek, érvek:

  • az üresség fogalma nem szükséges a mozgáshoz,
  • az ürességben nem lenne “hol”, ahová mozogni vagy ahol lenni lehetne,
  • ha van üresség, nem lenne mozgás, mert a hely és az üresség közt nem lenne különbség: a mozgás lehetetlen lenne, a mozdulatlanság lehetetlenné válna, abban az esetben, ha mégis lenne mozgás, az nem lenne differenciálható.

Továbbá: nem is tapasztalható üresség a gyakorlatban.

Nincs belső vagy külön üresség.

Az üresség csak a felfelé irányuló mozgást magyarázza. Az üresség helyet foglalna, s ha elindulna, az az üresség felé lenne. A sebesség végtelen lenne.

Az idő összetettnek tűnik. Nem tűnik azonban lehetségesnek, hogy a “most” mindig más és nem is
mindig ugyanaz legyen, így az idő múlt és jövő részekből áll.

Az idő nem lehet mozgás. Az idő azonban nem független a mozgástól, hanem a mozgáshoz tartozik. Az “előtt” és az “után” a mozgás jellemzője, de az időt is jellemzi, s a kettő nem ugyanaz. Továbbá, az előttiség és utániság érzésekor a mostat is érezzük. Az idő meghatározása ezek szerint: a mozgás méretének, számának az előbbi és utáni szerint való pontosítása. Az idő az a szám, ami alapján mérjük a mozgást, de nem mint nagyság, hanem mint egység.

A “most” azonos és különböző is: a “most” időmegosztó és folyamatossá tevő egyszerre, hiszen az idő változó mostak sorozata. A “most” hasonló a matematikai ponthoz.

Nincs gyors vagy lassú idő. Az idő és a mozgás mérik egymást.

Az időben levés:

  • “számban” lenni,
  • az idő hatása mint romlás, az örök dolgok tehát az időn kívüliek,
  • az idő a mozdulatlanságot is meghatározza.

Egyes időbeli kifejezések:

  • most = az idő folyamatossága, de a közeli jövőt is jelentheti,
  • egyszer = meghatározott időpontban,
  • már = a mosthoz közeli jövő,
  • nemrég = a mosthoz közeli múlt,
  • rég = a mosttól távoli múlt,
  • azonnal = kismértékű időben.

Idő és lélek: ha nem lenne lélek, nem lenne aki számolná az időt, így idő se lenne.

Minden mozgás időben van: mert gyorsasága és lassúsága idővel meghatározott, az előtti és az utániság az időben, de az idő egy, mert nem mennyiség, hanem maga a mérték.

Az idő elsősorban a körkörös mozgás száma.

A modern természettudomány egészen másképp látja mindezt. A hely a tartalmazott dolog nagyságát veszi körül, külsőleg, a pontnak pedig nincs helye. S természetesen a dolgoknak sincs immanens mozgásuk.

*

A mű második fele külön cikkben lesz.