Gyémánt

By | 2020-04-02

Jared Diamond amerikai történész és ornitológus munkássága igen érdekes. Több könyvét is olvastam. Egyébként legtöbb műve magyarul is megjelent.

Ami számomra a legérdekesebb nála az az ősközösségi társadalmak működésének leírása, továbbá az egyes emberi civilizációk közti eltérések okainak magyarázása. Most ez utóbbit vázolnám.

Jared Diamond

Diamond azt mondja, egyenes vonalú következtetések láncolata alakítható ki. Az képes más felett győzni, aki erősebb állammal rendelkezik. Azaz előszöris kell állam. A világ nagy részén viszont az európai gyarmatosítás előtt nem voltak államok, gyengék se. Miért nem lett mindenhol állam, miért maradt meg a Föld legnagyobb részén a XV. századig – sőt van, ahol későbbig – az ősközösségi társadalom, s ahol nem, ott miért csak nomád társadalmak lettek, továbbá ahol lettek államok, mi az oka ezek fejlettségi elmaradásának.

Az államiság feltétele az ősközösségi vagy nomád életmóddal való felhagyás. Mik azok a tényezők, melyek gátolják a nomadizmussal való szakítást:

  • túlságosan gazdag a természet, így nem szükséges a közösség élelmezéséhez más, mint a vadászat, halászat, gyűjtögetés,
  • nincsenek meg a természeti feltételek ahhoz, hogy kialakuljon a mezőgazdaság.

Ha a természet nagyon gazdag, lásd trópusokat, az emberek könnyedén jutnak élelemhez. Egyszerűen nem éri meg elkezdeni mezőgazdasággal foglalkozni. Viszont ez az életmód csak kislétszámú közösségeknek alkalmas, a vadászó-gyüjtögető életmód mellett átlagosan 1 km2 kell emberenként a közösség hosszútávú fennmaradásához.

Így persze el lehet élni szinte végtelen ideig (míg ki nem merül a természet), de ebből sose lesz nagy közösség, azaz állam se. Hiszen sose lesz elegendő többlet, hogy a közösség képes legyen eltartani nem-produktív tagjait. Egy átlagos ősközösségi társadalomban jellemzően mindenki mindenhez ért, mindenki mindent csinál, s a vezető pozíciója is ilyen, ő csupán a legtapasztaltabb tagja a közösségnek, s a mindig meglévő “pap” – vallási személy – se egy önálló valaki. Más pedig nincs, egyszerűen nincs elég forrás ahhoz, hogy ki tudjanak alakulni szakemberek bármely területen. Hiszen aki nem ért mindenhez, az meghal.

Mik a természeti feltételek a mezőgazdasághoz? Ha nincsenek olyan növények, melyek alkalmasak a tömeges háziasított termesztéshez, vagy ha vannak, de kevés, s ezek nem elegendőek az élelmezéshez, akkor nem képes kialakulni fejlett mezőgazdaság. Ebben az esetben a mezőgazdaság vagy létre se jön, vagy szimpla kiegészítés lesz a “normál” élelmezéshez, azaz a vadászat, halászat, gyűjtögetés kelléke lesz.

A szerző megnézi melyek a világ azon régiói, ahol végülis kialakult a mezőgazdaság, ezek:

  • függetlenül kialakuló mezőgazdaság (időrendi sorrendben):
    • Nyugat-Ázsia,
    • Kelet-Ázsia,
    • Közép-Amerika,
    • Dél-Amerika nyugati partvidéke,
    • Észak-Amerika keleti parvidéke;
  • a előbbi régiókból való átvétel alapján:
    • India,
    • Új.Guinea,
    • Egyiptom,
    • Etiópia,
    • Európa,
    • Szahel-övezet,
    • Nyugat-Afrika.

Még manapság is az emberek táplálékának fele gabonából áll, még inkább így volt ez korábban. A gabonát kigészítik a hüvelyes növények.

Búza, rizs, kukorica, árpa, cirok – ez az az 5 gabonafajta, mely hagyományosan az emberi táplálék felét fedezte. Ezek közül a búza és az árpa hazája Nyugat-Ázsia, a rizs hazája Kelet-Ázsia, a kukorica hazája Közép-Amerika, a cirok hazája a Szahel-övezet (ez ugyanaz a cirok, melyet Magyarországon hagyományosan seprükészítésre használtak, Magyarországon nem terjedt el soha élelemként való alkalmazása). Minden más gabonaféle az említett 5-höz képest kiegészítő jelentőséggel bírt csak.

Ami a hüvelyeseket illeti, a legnagyobb változatosság Nyugat-Ázsiában volt (lencse, zöldborsó, csicseriborsó).

A többi létfontosságú tápláléknövények közül Dél-Amerikában terjedt el a krumpli és a manióka, Közép-Amerikában az édesburgonya, Kelet-Ázsiában a jamgyökér és a banán (főzőbanán).

Az állattenyésztés a következő fontos lépés, ehhez azonban már meglévő letepeledett életmód szükséges, s szinte mindig már meglévő növénytermésztést feltételez – abszolút ritkaság, hogy egy civilizáció tenyészt állatot, de nem termeszt növényeket, a szerző csak egy ilyen esetet említ meg, a dél-nyugat afrikai busmanokat. A tenyésztésre alkalmas állatfajok száma véges, s ismét földrajzilag egyenlőtlen módon terjedtek el a világon.

A szerző 14 élelmiszer céllal tartott állatot sorol fel (plusz van még 2 háziállat, a kutya és a macska, de ezeket szinte egyetlen emberi civilizáció se tartotta élelmiszer céllal, s ahol ették őket, ott is kivételes volt ez, lásd kutyahús evése Kelet-Ázsiában és Közép-Amerikában).

Az 5 fő háziállat közül 4 nyugat-ázsiai (tehén, juh, disznó, kecske), 1 (ló) pedig kelet-ázsiai. A 9 kisebb fontosságú háziállat közül nyugat-ázsiai az egypúpú teve, a kétpúpú teve, a szamár, kelet-ázsiai pedig a jak, a vízibivaly, a banteng, s a gaur. Csak 2 állatfaj származik máshonnan: a rénszarvas Észak-Európából és Észak-Ázsiából, s a láma Dél-Amerikából.

igen, én se tudtam mi az a banteng és a gaur, íme így néznek ki

A másik fontos tényező az egyes emberi civilizációk fő kiterjedésének iránya. Ahol a fő irány észak-dél, ott az éghajlat változatossága miatt nem tudnak gyorsan terjedni se a növények, se az állatok. Ugyanez igaz ott is, ahol az irány nyugat-kelet, de közben jelentős természeti akadályok vannak.

Tehát a legalkalmasabb terület a Földön a növények és állatok terjedésére a nyugatról az Atlanti-óceán, keletrúl Tibet, délrúl a Szahara és az Indiai-óceán, északról pedig az eurázsiai tundra által határolt terület. Mind a táplálékkövények esetében, s még inkább az élelmiszerállatok esetébn ez az a terület, ahol a legnagyobb gazdaságot adta a természet.

Afrika déli részére csak a 2 ezer éve oda vándorló bantu népek vitték el a mezőgazdaságot, Amerika pedig esélyt se kapott természeti körülményei miatt az óvilághoz hasonló fejlődésre. Ausztrália még drasztikusabb példa: oda csak az európai gyarmatosítók juttatták el 300 éve a mezőgazdaságot.

Az államiség fejlettségének jele az írásbeliség. A kezdeti írásbeliség mindig elsősorban adminisztratív célokat szolgált. Ehhez kapcsolódik a technológiai újítás. Ritkaság, hogy nagy felfedezést több helyen egymástól függetlenül tesznek, a jellemzőbb az egy – maximum néhány – helyen való feltalálás, majd az átvétel mások által. Ezért itt is létfontosságú – mint a mezőgazdaságnál – a lehetőség a terjedésre.

A mezőgazdaság egyik negatívuma a betegségek terjedése (az emberekkel együtt élő állatok járványokat terjesztenek), de ez pozitívum is, hiszen az emberek így természetes immunitást szereznek sok betegség ellen.

A romantikus elképzelésekkel ellentétben, hogy az ősemberek békés lények, a valóság az, hogy ez csak a közösségen belüli állapatokra igaz, míg az egyes közösségek közt sokkal inkább állandó háború áll fenn, békekötésekkel megszakítva.

A kis törzs (nagycsalád) természetes egység, minden emberi civilizációra igaz. Ezekből az egységekből áll fel a nagyobb törzs (párszáz fős létszámig), de ez már nem feltétlen jelenség, bár az esetek többségében megjelenik. Ami ennél nagyobb egység az már inkább ritkaság, mint szabály. Az előállam (törzsi állam) átmenet a törzs és az igazi állam között, itt már van valódi vezetőség, rétegződés, de még nincs bürokrácia.

Az állam (már a törzs előállam is) sose úgy jön létre, hogy összefognak az emberek, felismerve érdekeiket – ahogy ezt a romantikusok elképzelték -, hanem mindig erőszak miatt: ez az erőszak vagy belső, egy törzs képes a többi szomszédos törzset maga alá vetni, s ha eközben ad is valamit cserébe, az alávetettek elfogadják az új helyzetet, vagy pedig olyan külső támadás jelentkezik, mely több törzset rákényszerít közös fellépésre.

Mindezek alapján magyarázatot nyer az, hogy Eurázsia nyertes lett a civilizációk harcában, mind a nyugat-ázsiai modell alapján (melyet többek között Európa vett átt), mind a kelet-ázsiai modell alapján. Ezzel szemben totális vereséget szenvedett Amerika és Ausztrália. Míg Afrika (mármint a Szahara alatti rész) és Új-Guinea a kettő között van.