Hány nyelv?

By | 2020-12-19

Jelenleg a világon beszélt nyelvek száma 6000-7500, az eltérő szám oka: nem egyértelmű, hogy egy adott beszélt nyelv mikor önálló nyelv, mikor nyelvjárás.

Korunk sajátossága: a nyelvek száma drasztikusan csökken. A XXI. sz. végére a mai nyelvek kétharmada ki fog halni. Ami furcsa látszólag: a műszaki fejlődés és az oktatás általánossá válása segíti a nyelvek kihalását.

A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:

  • A – az illető nyelv életerős, nincs veszélyben, terjedése biztosított:
    • 0 – a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
    • 1 – a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
    • 2 – a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
    • 3 – a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével;
  • B – az illető nyelv állapota sérülékeny, azaz terjedése biztosított, de a nyelvhasználat nem általános:
    • 4 – létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
    • 5 – létezik sztendertizált nyelvváltozat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
    • 6a – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra;
  • C – veszélyeztetett nyelv, átadása csökkenőben:
    • 6b – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
    • 7 – a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek;
  • D – erősen veszélyeztetett nyelv:
    • 8a – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
    • 8b – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt;
  • E – kihalt nyelv:
    • 9 – a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
    • 10 – teljes kihalás állapota.

Európára jellemző a legkevésbé a nyelvek kihalása. A világ 203 országából Európában van 56. Összesen alig 6 európai ország van, melynek van olyan hivatalos nyelve, mely nem A kategóriájú, azaz nem életerős nyelv a fenti kategorizáció szerint:

  • Abházia – az abház nyelv B kategóriájú, azaz sérülékeny, ennek oka, hogy bár az abházok szinte 100 %-a beszéli, a családi életen kívül az orosz teljesen átvette a szerepét, csak a legidősebb nemzedék körében akadnak emberek, akik nem beszélnek oroszul is anyanyelvi szinten, viszont az abház állam legalábbis igyekszik terjeszteni a nyelvet,
  • Belarusz – a belarusz nyelv B kategóriájú, azaz sérülékeny, ennek oka, hogy bár a belaruszok legnagyobb része beszéli, a családi életen kívül szinte egyáltalán nem használják, sőt a nagyvárosokban a családi élet is oroszul zajlik,
  • Dél-Oszétia – az oszét nyelv, C kategóriájú, azaz veszélyeztett, ennek oka, hogy bár az abházok szinte 100 %-a beszéli, a családi életen kívül az orosz teljesen átvette a szerepét, csak a legidősebb nemzedék körében akadnak emberek, a fiatalok még kétnyelvűek, azaz oszét-orosz nyelvűek, de ma már a többség az oroszt jobban beszéli,
  • Írország – az ír nyelv D kategóriás, azaz erősen veszélyeztetett, ennek oka, hogy az írek nagy többsége egyáltalán nem beszéli, használata egyes falvakon kívül abszolút ünnepélyes csak,
  • Luxemburg – a luxemburgi nyelv B kategóriájú, beszélői hagyományosan nem használják mindenre, viszont erős identitásképző szerepe van,
  • Svájc – a romans (rétoromán) nyelv D kategóriás, azaz erősen veszélyeztetett, ennek oka, hogy bár a közösség beszéli, de ez közösség kis létszámú (kb. 40 ezer ember), s mindenkinek van másik anyanyelve is, a német vagy az olasz.

Az állami kampány egy nyelv érdekében egyébként ritkán sikeres. Az egyetlen példa, hogy egy nyelvet visszahoztak a pusztulásból Izrael esete a héber nyelvvel. Ha viszont nem pusztulásból kell visszahozni egy nyelvet, hanem csökkent státuszát növelni kell, ott van példa több sikerre is. Például a velszi nyelv D-ből fel lett hozva C-státuszba, miközben a rokon skót nyelv esetében ez nem volt sikeres.

Ami az egyes európai országok regionális hivatalos nyelveit illeti, ott már sok a nem A-státuszú, sőt az kivételes, ha egy regionális nyelv A-státuszú. Íme a teljes lista:

  • D-státuszú: alsó-szorb, fruliai, isztro-román, kasub, ladin, lapp, normand, ruszin, skót, északi-fríz, keleti-fríz, nyugati-fríz, szárd,
  • C-státuszú: alnémet, felső-szorb, gagauz, jiddis, limburgi, mirandai, velszi,
  • B-státuszú: baszk, feröeri, galíciai, luxemburgi.

Az oroszországi regionális hivatalos nyelveket külön írom le nagy számuk miatt:

  • D-státuszú: krími tatár, mari,
  • C-státuszú: abaza, burját, kalmük, hakasz, komi, mordva, nogáj, udmurt,
  • B-státuszú: altáji, baskír, csecsen, cserkesz, csuvas, ingus, kabard, karacsáj-balkár, tatár, tuvai.
egy idő után csak az éneklés marad
meg az állami tévében hírműsor jelképesen

Mik a lassú pusztulás fő oka:

  • a beszélő közösség túl kicsi létszámú – önmagában persze a kis létszám nem ok, ha egy közösség önállóan él, hiszen vannak alig párszáz fős életerős nyelvek is, melyeket elszigetelt törzsek beszélnek csak, de ha a közösség másokkal együtt él kisebbségként, elkerülhetetlen a lassú beolvadás, erre jó példa a romans nyelv Svájcban,
  • az előbbi okhoz hasonló: a közösség egy adott területen többségi ugyan, de azon kívül a nyelv használhatatlan, a lakosság mobilis, így a területet elhagyás a nyelv elvesztését is eredményezi a következő nemzedékek számára, erre példa a lapp vagy a szorb,
  • a nyelvre annak beszélői nyelvjárásként tekintenek, így csak családi, helyi célra alkalmazzák azt, minden “komolyabb” dologra az “irodalmi” nyelvet, lásd alnémet, luxemburgi, limburgi, kasub,
  • történelmileg olyan domináns idegen kultúra hatása a közösségre, mely nem tudta ugyan asszimilálni a közösséget, annak identitása megmaradt, de az áttért a domináns kultúra nyelvére, erre tipikus példa az ír, lásd ír nemzeti érzés nagyon erős, csak éppen ezt angolul fejezik ki, de az orosz Kaukázusban is hasonló a helyzet egyes nyelvekkel.

Természetesen ezek mindig hosszú folyamatok. S nem mindig egyirányúak, megesik az is, hogy egy nyelv lassan megy lefelé, majd elindul a felfelé haladása. Erre akár a magyar is példa: a XVIII. sz. végére a magyar családi nyelv lett, a “fontosabb” dolgokhoz a latin és a német kellett, majd a XIX. sz. elejétől a folyamat megfordult, míg a magyarból teljesértékű nemzeti nyelv lett ismét.

De mik a nyelvelhalás első jelei? Azt hiszem, ez a legérdekesebb, nem a nyelvek listázása. A folyamat kb. ez:

  • idegen szavak tömeges átvétele olyan dolgokra is, melyekre már volt saját szó,
  • idegen szavak eredeti alakjának megőrzése, azaz nem honosítása, nem hozzáillesztése a saját nyelvhez, mondjuk mintha a magyarban hirtelen megjelenne az angol “w” hang, s így kezdenénk ejteni az ilyen szavakat, pl. viszki helyett wiszkit mondanánk,
  • a nyelvtan rendszerszintű változása idegen hatásra – önmagában a nyelvtan minden nyelvben változik folyamatosan, ezzel semmi gond, míg nem tömegesen idegen hatásra zajlik, lásd a magyarban az ikes ragozás lassú kihalása teljesen belső folyamat – az idegn hatás lehet egyszerűsödés, de bonyolódás is, a lényeg itt az idegen mintha,
  • szókincs befagyása, azaz a belső szóképzési folyamatok leállása, helyette idegen szavak vagy körülírás, pl. mintha az olyan új szavak, mint “netezik” nem jelentek volna meg,
  • stílusok megszűnése, azaz egyetlen egy nyelvi kifejzési szint marad meg – az élő nyelvek jellegzetessége, hogy ugyanaz megfogalmazható sokféle stílusban, lásd a “foglaljon helyet”, az “üljön le” és a “csüccs le” ugyanazt jelentik, de más-más stílust jeleznek,
  • a nyelvi logikában egy domináns idegen nyelv módszerének átvetele, pl. mintha a magyarban megszűnne az alanyi/tárgyas ragozás, mert ez egyetlen szomszédos nyelvben sincs, viszont megjellenének nyelvtani nemek, mert ez viszont van minden szomszédos nyelvben,
  • a nyelvi közösség minden tagja – kezdetbecsak minden művelt tagja – beszél más nyelvet is anyanyelvi szinten,
  • a nyelvi közösség tagjai egyes témákban képtelenek magukat szabatosan kifejezni, így ha ilyesmi merül fel, a másik nyelvre váltanak,
  • a nyelvi közösség nem látja értelmét, hogy használja a nyelvet a családi életen, hagyományos kulturális szférán kívül,
  • a fiatal nemzedék már nem tanítja meg gyerekeit a nyelvre,
  • a nyelv az ősök hagyománya immár csak, aktívan nem használja senki anyanyelvként.

Ami a magyart illeti, természetesen semmi nyomát nem adja annak, hogy gyengülne, tért vesztene. Ugyanez igaz az európai nyelvek 90 %-ára.