Hérakleitosz

By | 2019-01-23

Hérakletosztól egy mű se maradt fenn, minden mondása idézet mások, későbbi szerzők műveiből. Ezek egy része nehezen érthető, vitás.

Alapvetően egy elitista, a tömegembert megvető személyiség rajzolódik ki, aki elveti a demokráciát, az a hülyék uralmának tekinti, s legszívesebben felakasztaná az átlagembereket, akik annyira buták, hogy gondolkodni, se megérteni a dolgokat képtelenek, életüket valamiféle éber álomban élik le, minth nem is élnének, abban a hitben, hogy képesek elrejtőzni Isten elől. Az igazságot a többség eleve nem is keresi, de aki keresi, az is nehezen talál rá, mert sokat kell keresni hozzá. Az igazi, erényes ember többet ér, mint több ezer átlagember, akik sok dologgal foglalkoznak, de sose azzal, ami fontos. Az átlagember elidegenettségben él, mert nem látja az élet útját,

A valóság örök változás – “nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni” -, ugyanaz mindenki számára, úgy lehet tőle megkülönbözteti az álomvilágot, hogy az örök és változatlan. Viszont az álmok világa egyéni. Nem világos, hogy ezzel mit akar mondani:

  • azt, hogy az álomvilág nem igazi,
  • vagy éppen az ellenkezőjét, az az igazi alap.

Ami biztos: a világban a véletlen és a harc az ellentétek között a fő erő. Az ellentét megszűnése halál, ez az embereknél is így van, a jóhoz rossz kell. Minden mögött azonban isteni erő van, mely feltétlenül jó, de ezt a jót az emberek néha rossznak hiszik. A rendszer akkor a legszebb, ha nem nyilvánvaló, “a természet szeret rejtőzködni“.

A világban egy nagy év 10800 év.