Hogyan buliztunk?

By | 2020-06-29

Hogyan buliztunk a 80-as években? Az akkori későkamasz és fiatalfelnőtt nemzedék, nagyjából 16-25. de inkább 18-22 között

Előrebocsátom: sose voltam egy nagy bulizós ember, azaz valószínűleg az én visszaemlékezéseim nem tipikusak.

A bulizás célja alapvetően valaminek a megünneplése, esetleg – ha nincs semmi ürügy – a szimpla szórakozás.

Milyen emberek jártak buliba? Az egyes archetípusokat érdemes felsorolni:

  • az olcsó ember,
  • a bálozós,
  • a filozófus,
  • a szexmániás.
  • a networkos.

Az olcsó ember: ő enni, inni járt buliba, minden más mellékes, viszont a kor bulijainak jellegzetessége volt, hogy ital mindig volt, de étel sokszor nem, vagy csak jelképes mennyiség, szóval az enni akarók gyakran nem találták meg számításukat. Az inni akarók viszont sose csalódtak.

Örök emlékem 18 éves koromból egy olyan születésnapi buli, ahol a születésnapi torta nem került felvágásra, mert mire erre sor került volna, már a fele társaság hazament, a másik fele pedig részeg volt. Akkor is érzékeny lélek voltam, így a végén szóltam a házigazda lánynak, szomorú, hogy a torta ott maradt a fal mellett egy dobozban. Ő meg furcsán nézett rám, először azt hitte, valami hátsó szándékom van, de amikor rájött, komolyan beszélek, megnyugtatott: nem fogja kidobni, megeszi ebédre, majd levágott belőle egy darabot, betette egy kisebb dobozba, s odaadta nekem, segítsek otthon én is a torta elfogyasztásában.

A bálozós ember elsősorban lány. A buli azért kell neki, hogy bemutassa új ruháját, ékszerét, frizuráját. Akkoriban nehéz volt azonban kitűnni a kinézettel, az a csillogás kora volt (lásd diszkó kor), minden lány igyekezett nagyon jól kinézni. Bevallom: én is nagyon szerettem lesni a lányokat, sőt máig nagyon vonzanak a csillogó nők. Különösen az én korosztályomat értékelem, mert aki ebben az életkorban is képes csillogni, az tényleg tud valamit, míg fiatalon csillogni az mégiscsak kisebb teljesítmény.

Vannak azért bálozós fiúk is, ők azért jöttek, hogy bemutassák új barátnőjüket.

A filozófus típus mindig férfi. Női verzióban sose láttam még. Ő az, aki nem kommunikál a társasággal, csak kiválaszt 1-2 embert, akiknek magyarázni kezd hosszasan. Ebben az is segíti, hogy előzetesen már elfogyasztott komolyabb mennyiségű alkoholt, A téma jellemzően olyasmi, aminek semmi köze az eseményhez. Az elméleti típus szeret pl. a világegyetem rejtelmeiről értekezni. A gyakorlatibb típus valamely magánéleti baját magyarázza el, általános következtetéseket levonva, pl. elhagyta őt a barátnője, amiből következik, hogy “minden nő kurva”.

A szexmániás, mint neve is mutatja, ismerkedni akar, lehetőleg azonnali szex lehetőséggel. Elsősorban férfi, de nőben is láttam már ilyet. Ez a téma engem személyesen nemigen érintett, azokon a bulikon, melyeken részt vettem életemben az esetek 95 %-ában barátnővel, később feleséggel voltam.

Egyszer megesett velem, hogy egy ilyen csaj nagyon kedveskedett velem. Ki érti miért, mindigis igencsak távol álltam az ideális férfi kinézettől (bár azt hiszem, minden típus tetszik valakinek), de a barátnőm szemfüles volt, s gyorsan leszerelte a csajt.

ez én vagyok a 18. születésnapom után nem sokkal

Volt egy kedves haverom – máig tartom vele néha-néha a kapcsolatot -, aki minden egyes buli előtt elmondta, hogy most akkor ő szexelni fog. Majd minden buli után kiderült: már megint nem jött össze semmi.

A 90-es évek elején volt egy angol humoros tv-sorozat (Bottom), ahol az egyik főhős, az azóta meghalt kiváló angol színész Rik Mayall egy hasonló figurát játszott: egyfolytában szexről beszél, de sose sikerül semmi. A haverom még fizikailag is hasonlított Rik Mayallra, csak persze 10 évvel fiatalabb volt nála. Magyarországon Rik Mayall leginkább a magyar tv-ben is sugárzott Új politikus – The New Statesman – című sorozatból ismert.

a Bottom két főszereplője, jobbról Rik Mayall

Meg kell mondanom, én különösebb vadságot sose tapasztaltam bulin. Pl. kábítószerezést sose láttam. Ahogy orgiát se láttam soha. Olyan persze volt többször is, hogy szex zajlott 2 ember között, de ez diszkréten volt, egyetlen egyszer láttam meg ilyesmit akaratlanul, rossz helyre nyitottam be.

Persze mindenki mesélt vad bulikról, de ez mindig úgy volt, hogy a “haverom mesélte”, olyannal sose beszéltem, aki személyesen volt ilyenen. Szóval ezek akár legendák is lehettek simán. Engem a kábítószer sose érdekelt, a saját agyam olyat anyagot termel, mely felér a legkeményebb kábítószerrel, szoktam mondani. Ami pedig az orgiát illeti, bevallom, azonnal szakítottam volna olyan nővel, aki mással akar szexet “orgia” fedőnév alatt.

A legnagyobb vadság ami megesett az akkori bulikon az az általános szofterotika hangulata volt, ami abban az időszakban jellemző volt. A 60-as évek végétől nyugaton egészen a 80-as évek elejéig a szexuális forradalom kemény része volt jelent, felfutott a pornóipar és annak mellékjellemzői. De ez a 80-as évek közepére lecsengett – kivéve azokat az országokat, lásd Spanyolország és Portugália, ahová ez a hullám nem volt időben beengedve -, s eleve ezt hozzánk Kelet-Európába be se engedte a hatalom. Szóval ránk már a későbbi, megenyhült verzió hatott, mely valamilyen módon a diszkó kultúrával is összhangban volt.

Ez pont egy átmeneti kor volt nyugaton szexuális szemszögből. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét szubkultúraként, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem jött meg. Ebben a résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint “nők megalázása”

Vicces, hogy ezt ma magyarázni kell, meg talán nevetséges is mai szemmel. Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell (de teljes meztelenség kizárt, a versenyzőnő mindenképpen bugyiban marad), de jelentős nyeremény volt (ha jól emlékszem, a német verzióban több ezer márkát nyerhettek, s ez a 90-es évek eleje volt). Ennek a vetélkedőnek aztán született számtalan helyi verziója: spanyol, német, s még svéd is (a mai feminista Svédországban persze ez elképzelhetetlen lenne, de az a 90-es évek eleje volt), Magyarországon a német verzió – Tutti Frutti – volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit “elvesztette” (nem emlékszem a címére). A másik az indiai eredetű – valójában az ókori Egyiptomban is ismert – erotika behozatala, ahol meztelenség nélkül, csak mozdulatokkal és vízzel lett elérve a hatás.

Ez volt tehát a korszellem.

S végül, a legmodernebb típusú bulizó a networkos, azaz hálózatépítő. Ő abban hitt, hogy az ismeretség a legfőbb tőke, s a fiatal kor ennek felhalmozására a legjobb időszak. Ez a típus a lehető legtöbb buliba eljárt. Onnan lehetett megismerni, hogy mindig visszafogott volt, nem ivott különösebben, s nem használta ki az alkalmat nők szerzésére se, viszont ezzel együtt minden lánynak udvarolt alapszinten.

nem korabeli kép, ez későbbi retró visszaérzés, az eltérés: az ezredforduló idején ez már utcai viseletté vált, a 80-as években nemigen öltözött így senki bulin kívül

Bulin utoljára egyébként valamikor 1994-ban voltam. Azóta mik a szokások nem tudom, ill. csak másodkézből vannak infóim.