Hogyan nem lettem biztosítási ügynök?

By | 2020-04-14

Amikor 1998-ben kirúgtak budapesti munkahelyemről – egy bankban, pont a Parlament épülete mellett voltam pénztáros-ügyintéző -, elkezdtem ismét munkát keresni. Hozzá voltam szokva, hogy az ember szétküld átlag 100 önéletrajzot, kap 10 elutasítást, majd elhívják 2 interjúra, majd 2-3 hét múlva onnan is jön az elutasítás.

Így nagyon meglepődtem, hogy az egyik helyen, az egyik bank biztosítótársaságánál, interjú után szinte azonnal visszaszóltak, fel vagyok véve. S meg is lett mondva, a következő héten hétfőn indul a betanítás, az első napon lesz intézve a szerződéskötés.

Meg is jelentem a cég budaörsi irodájában rendes időben. Találkoztam ott még 25 szintén friss munkatárssal, akik ugyanarra vártak.

Leadtam a papírjaimait. Azt mondták, a nap folyamán meg is lesz a szerződés.

Kezdődött az oktatás. Az első rémület akkor jött, amikor az előadó elkezdett MLM-piramisjáték stílusban beszélni, pedig ez nem egy MLM-piramis cég volt egyébként (olyan helyre eleve nem is jelentkeztem volna, mert nem szeretek munka címszó alatt pénzt veszteni). Kora délutánra kiderült: szó sincs munkaviszonyról, még kevésbé bérről, ez egy szimplán jutalékos munka, viszont ez nem MLM – ezt maga az előadó húzta alá -, tehát pl. a cég fizeti a telefonköltségünket, ha bejövünk az irodába és onnan telefonálunk, ill. használhatjuk irodaként a cég irodáját, ingyenesen.

Ez már eleve rosszul hangzott, de gondoltam, várjuk ki a kéthetes tanfolyam végét. A második napon nyilvánvalóvá vált: minden arról szól, hogy biztosításokat adjunk el, s ebből – ha az ügyfél legalább 12 hónapig fizeti a részleteket – jutalékot kapunk. Elhangzott pár elmés tanács. Az egyikre máig emlékszem: életbiztosításhoz kellett mindenképpen orvosi vizsgálat, de az emberek – ezt az előadó mondta – nem szívesen mennek orvoshoz, ezért a megoldás, az “orvosi vizsgálat” helyett használjuk a “menedzserszűrés” szót. Ezen máig mosolygok, amikor eszembe jut.

A második nap délutánján sikerült elaludnom előadás közben. Éppen valami kötvénytípusokat magyaráztak. A nap végén észleltem, már csak 15-en vagyunk.

A harmadik nap is mentem tanfolyamra. Aztán kimentem 13 órakor ebédszünetre, elmentem a közeli IKEA-ba ebédelni, telt az idő, láttam, hogy késésben vagyok, de kinéztem az ablakon, megláttam az autópályát, a kocsikat, meg ahogy sütött a Nap – kora ősz lehetett -, majd jóllakottan távoztam az áruházból. Haza, nem vissza az irodába, oda soha többet nem tértem vissza.

Kerestek aztán kétszer telefonon a cégtől, de nem is vettem fel a hívást. Vége lett biztosítási ügynöki karrieremnek.