Hogyan oldotta meg Bulgária?

By | 2015-09-01

Tavalyelőtt ilyenkor kezdődött Bulgáriában a tömeges beáramlás a határon.

A 240 km hosszú bolgár-török határon 1992-ben lebontott kerítés csupasszá tette az országot (a bolgár-görög határon is volt kerítés 1992-ig). Törökországban szabályosan vállalkozások alakultak embereknek a határra való szállítására. Nem embercsempészek, mert csak a határig vitték a migránsokat.

Gyorsan lépni kellett, így a kormány azonnal belekezdett a kerítésépítésbe. Bár a bolgár pártok ugyanúgy utálják egymást, mint a magyarok, a következő kormány folytatta ugyanezt , azaz teljes egyetértés alakult ki a kérdésben, a mindenkori bolgár ellenzék legfeljebb azért hibáztatja a mindenkori kormányt: miért nem épül gyorsabban, jobban a kerítés, miért nem kap több pénzt a határőrség.

Mivel a magyar-szerb határral ellentétben, mely teljes egészében sík területen van, így könnyen átjárható, a bolgár-török határ egy része hegyvidék, nehezen járható. Így elegendő volt a kerítést csak a határszakasz egy részén megépíteni.

A tengeri határ pedig gyakorlatilag átjárhatatlan, ez állandó őrzés alatt van, a határőrség eleve visszafordít mindenkit, akinek nincsenek rendben a papírjai. Menedékkérelmet itt át se vesz át a bolgár határőrség, csak akkor, ha életveszély áll elő, pl. süllyedő hajó, de ez nagyon ritka.

Ez jelentősen csökkentette a beáramlást. Ma már kevés ember indul Törökországból Bulgária felé illegálisan, a nagy többség inkább a vizi utat választja a görög szigetek felé. (Az I. vh. után megrajzolt görög-törög határ eléggé sajátos: gyakorlatilag az összes sziget Görögországhoz tartozik, így a török szárazföldtől nem messze van több görög sziget, ahová könnyű eljutni, akár egy jobb gumicsónakkal is.)

Természetesen ma is vannak illegálisan határt átkelő emberek. De a számuk kontrollálhatóvá vált. Kevés a csellengő, itt-ott apró bűncselekményeket elkövető személy.

A menedékkérelmet benyújtók aránya: 44,4 % százalék szír, 23,7 % afgán, 23,2 % iraki, 4,0 % pakisztáni, 1,0 % papírok nélküli.

A kérelmezőket táborba zárják, azonban napközben a tábor területe szabadon elhagyható. Itt biztosított az étkezés és a szállás ingyenesen. Ezek jellemzően 40-50 éves, 25 éves elhagyott volt munkásszállások, az erre jellemző körülményekkel. Pár helyen épült jobbfajta tábor is: faházak vagy megerősített sátrak alakjában.

A kérelmet beadók 35 %-a megkapja a menekült státuszt. Ennek előnye: az illető nem köteles menekülttáborban lakni, dolgozhat,  útiokmányt kap (melyhez azonban vízum szükséges bárhová más országba való utazáshoz, az EU-n belül is), jár neki családi pótlék (gyerekenként 5500 Ft, de csak akkor ha a család jövedelme fejenként nem éri el az 55 ezer Ft-ot), továbbá jár szociális segély személyenként 25 ezer Ft értékben, ismét csak akkor, ha alacsony a jövedelem.

A bulgáriai árszint kb. a magyar 80 %-a, azaz ha ezen összegek magyar vásárlóértékét akarjuk, szorozzuk meg őket 1,25-tel.

A kérelmet beadók 6 %-a nem kap menekült státuszt, de humanitárius okokból tartózkodási engedélyt kap. Ez azt jelenti: dolgozhat, de nem jogosult semmilyen segélyre.

Az elutasított kérelmek aránya 5 %, ezeket kitoloncolják.

A kérelmek többi része – közel fele – az ügy megszüntetésével zárul. Ez azt jelenti: a kérelmező eltűnt a táborból, ami jellemzően azt jelenti, elment a szerb vagy a román határra, s azon illegálisan átkelt. Az ilyen emberek a papírjaikat természetesen eldobják, hogy később más országban ne lássák: Bulgáriában már regisztrálták őket egyszer ill. már beadtak regisztrációs kérelmet az EU-ban.

Természetesen sok a kérelmet be sem nyújtó személy. Ezek azok, akiket nem kapott el a bolgár hatóság. Ők eleve a bolgár-szerb határhoz mennek.

A bolgár határőrség nem őrzi különösebben a kifelé menő mozgást, legfeljebb a szervezett embercsempészeket szokták elkapni, a migránsokat engedik menni. A szerbek pedig nem rendelkeznek elég kapacitással a határ felügyeletéhez. De a szerbek sem izgulnak ezen túlságosan, hiszen úgyis a magyar határra megy onnan mindenki.

A menekült státuszt megkapók nagy része is előbb-utóbb tovább megy. Hiszen ők a gazdag európai életért jöttek, nem havi 100 euró segélyért, esetleg a lehetőségért, hogy bolgár bérért dolgozzanak. (A bolgár átlagbér jellenleg havi nettó 90 ezer Ft, azaz a magyarnál is alacsonyabb.) Egy őszinte szír migráns meg is mondta egyszer a tévében nyilatkozva:  ő azt hitte, hogy az egész EU-ban egységes a menekültek segélyezése, s mindenhol a svéd szint van, de most, hogy megtudta mi a helyzet, nem marad. Svédországban egy „menekült” egy átlag magyar banki középvezető életszínvonalát élvezheti, s cserébe semmit se kell tenni, még a nyelvet se kell megtanulni, sőt alanyi joga hőzöngeni, akinek pedig mindez nem tetszik, az nácinak minősül.

Így aztán csökken a nyomás Bulgárián. Tényleg csak az marad, aki valóban menekültnek tekinthető. Ők elfogadják a feltételeket, s nem is okoznak különösebb gondot.  Pár hónapja  a bolgár médiák beszámoltak egy különösen békés szírről, aki keresztény hívő lett és megkeresztelkedett, sőt fontolgatja, hogy pap lesz.

A hatóságok mindenesetre igyekeznek a táborokat nem elhelyezni olyan területeken, melyek különösen érzékenyek a muszlim jelenlétre. Volt már ilyen eset, hogy a kormány egy olyan városban tervezett tábort, ahol muszlim fegyveresek 1876-ban hatalmas vérdfürdőt rendeztek. A lakosság kijelentette: ha muszlim menekült kerül a városba, a tábort felgyújtják. Miután a polgármester is kijelentette, hogy ő is részt fog venni a gyújtogatásban, a kormány máshová vitte a tábort, egy olyan térségbe, ahol a lakosság zöme török nemzetiségű.

A hőzöngők meg mennek Magyarország felé Szerbián keresztül. Dehát ez miért érdekelje Bulgáriát?

S a bolgár közvélemény? Bulgária sokszor fogadott be menekülteket. A saját, bolgár menekülteket leszámítva, ez volt pl. az örmény menekültek befogadása az I. vh. idején, akik a törökök és kurdok általi népirtás elől menelültek, majd pedig a kommunista rendszer elől menekülő oroszok a XX. sz. húszas éveinek elején.

Kezdetben a szírek és irakiak felé is volt egyfajta együttérzés, hiszen állítólag az Iszlám Állam elől menekültek. Ez azonban hamar elszállt, miután sötét alakok kezdték elfoglalni Szófia központi részeit, különösen a szófiai mecset környékét, ahol ezek az alakok járókelőket inzultáltak. Amikor pedig az egyik menekülttábor sztrájkolni kezdett a rossz minőségű étkezés miatt és megsemmisítették a kapott ételt, elszállt minden jóindulat irántuk.

Hozzáteszem: ezt a leírást nem receptnek szánom Magyarország számára. Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van. Eleve jelenleg a legkönnyebb útvonal Magyarországon keresztül vezet Törökországból a brit/svéd/német szociális segélyekhez: hiszen Trianon óta teljesen sík, akadálymentes területen van a magyar-szerb határ, nincs kerítés kiépítve, s kevés a határőr.

Ha elkészül, a magyar kerítés hatása a legjobb esetben az lesz, hogy csökken a beáramlás, annak egy része elmegy Szerbiából Horvátország felé.

Szóval a bolgár megoldás: formailag betartani minden EU-szabályt, nem vitázni Brüsszellel, bólogatni a háttérhatalomnak, közben pedig mindent megtenni a gyakorlatban, hogy az országot kerülje ki a piszkos áradat. Ezt a módszert a bolgár nép a félévezredes török megszállás alatt sajátította el, a lényeg: ha erősebb az ellenség, meg kell hajtani a fejünket előtte, eközben pedig nézni a saját dolgainkat.