Holokausztrianon

By | 2016-01-15

Mi a közös a két fő magyar szellemi tábor – a ballibek és a nemzetiek – fő hobbija, a holokausztozás és a trianonozás között?

Az, hogy mindkettő annyira túl lett tolva, hogy ma már az átlagember egyiket se veszi komolyan.

Pedig valójában mindkét esemény komoly dolog.

A zsidó holokauszt valószínűleg a magyar történelem második leggyilkosabb eseménye, csak a tatárjárás a XIII. században hozott nagyobb arányú pusztítást nála. S a magyar kormányzat súlyos felelőssége, hogy ez megtörténhetett, ugyanis a magyar kormányzatnak lehetősége lett volna ellenállnia, ami minden esetben csökkentette volna az áldozatok számát.

Viszont ha ez a téma válik a mai magyar társadalom fő témájáva, az csakis azt a reakciót idézi elő, ami manapság meg is történik: sokan a sok ismételgetés miatt már a történelmi tényeket is tagadják.

Kicsit olyan ez, mint a háborús téma a Brezsnyev-kori szovjet filmgyártásban. A filmek 80 %-a a háborúról szólt, ami miatt a háborús téma már mindenkinek a fülén jött ki. Sok film röhejes elemein meg az átlagember már röhögött – mintha mai hollywoodi akciófilmekből lettek volna egyes jelenetek. Lásd egy egész század állig felfegyverzett német század sem képes elbánni az egy darab pisztollyal és 5 golyóval rendelkező orosz partizánnal, s hasonlók.

Trianon esete hasonló. Nyilvánvalóan tragikus, ha egy ország elveszti területe nagyobb részét, s az még inkább, ha egy nép jelentős része hirtelen külföldre kerül, jellemzően másodrendű állampolgári státuszba.

De amikor ez a fő téma, ráadásul válogatott butaságokkal keverve (Trianon le fog járni 2019-ben, soha senki nem vesztett ennyit még, világtragédia, népirtás volt, stb.), akkor az ember kezdi az egész témát már nem igazán komolyan venni.

Én magam akkor döbbentem rá, hogy a hülyeség mindig képes újratermelődni, amikor pár éve nemzeti érzelmű fiatalok tiltakozást szerveztek az Auchan áruház ellen, mert ott Trianon márkanévvel árusítottak hatdarabos borospohár-készleteket.

Természetesen érthető, hogy egy-egy érdekcsoport számára a téma szent.

A holokauszt elszenvedői közül sokan még élnek, s még sokkal több az áldozatok ma élő rokonsága. Alig 3 nemzedéknyi idő telt el, s ez túl kevés a feledéshez. Aki bármilyen módon személyesen érintett, az nem fogja ezt elfeledni. Talán a század közepére nyugszik majd meg a helyzet.

Trianont illetően pedig a téma tabu volt a kommunizmus alatt, s emiatt hirtelen előjött a téma hatalmas erővel a rendszerváltás után. S itt is megvan a személyes elem: ma is él kb. 3 millió magyar a szomszédos államokban.