Igazságtétel

By | 2020-05-09

Egy 29 évvel ezelőtti vita, ami akkor hatalmas port kavart. Érdemes visszanézni ma is, szinte egy elfeledett kor alapvető dokumentuma.

Azok közé tartozom, akik emlékeznek a vitára személyesen is. Nem akarom a múltat megmásítani, szóval elismerem, akkor sokkal közelebb álltam az SZDSZ-hez, mint az MDF-hez, bár az egy évvel korábbi taxisblokád miatt már messze nem voltam az SZDSZ és a Fidesz hű híve. Azt hiszem, már mondtam, hogy az SZDSZ-Fidesz által képviselt liberalizmussal való első szakadásom a taxisblokád volt, melyet kicsinyes bosszúnak tartottam a választási vereség miatt.

Valójában a két tábor (a nemzeti és a liberális) között akkor a politikai különbség minimális volt, gyakorlatilag minden alapkérdésben tökéletes egyetértés uralkodott: mindkét oldal liberális, polgári demokráciát akart, mindkét oldal nyugatpárti, euroatlantista volt, mindkét oldal elítélte a kommunizmust, mindkét oldal kapitalizmust akart. Pontosan ezért lehetett az, hogy másodrendű, de jelképes kérdésekben viszont ádáz vita folyt.

Ez az igazságtételi vita olyan volt, mint másfél évvel korábban a címervita: lásd Kossuth-címer vagy koronás címer. Ott végül az SZDSZ józanabb fele engedett, amikor igennel szavazott mind a Kossuth-címerre, mind a hagyományos koronás verzióra. Így lett a hivatalos magyar címer ismét az 1946 előtti koronás verzió.

Az igazságtételi törvény lényege: ne vonatkozzon az elévülés azokra a súlyos bűnökre, melyeket a kommunista rendszer alatt politikai okokból nem üldöztek.

Az SZDSZ azt mondta: fontosabb mindennél a jogállamiság, nem szabad még a legtisztább erkölcsi elvek miatt se visszamenőleges törvényhozást alkalmazni.

Az MDF álláspontja pedig az volt: nem lehet a jog elszakítva az erkölcstől, nem szabad absztrakt jogelvek miatt lemondani a bűnösök felelősségre vonásáról.

De mi volt mindezek mögött a valós politikai háttér? Ugyanis a valóságban egyik tábor se akarta büntetni a volt rendszer nagyembereit, pl. teljes elutasítás volt bármilyen lusztrációs terv ellen. Mindkét párt ugyanis jóbarátokkal, szövetségesekkel rendelkezett a volt MSZMP vezetésében.

Az SZDSZ a technokrata reformkommunistákkal szimpatizált, s éppen a videón látható vita előtt pár héttel született meg a Demokratikus Charta, mely békekötés volt az MSZP liberális többsége és a liberális SZDSZ között, valamint együttműködési megállapodás a kormány ellenében.

Az MDF pedig az MSZP bár lecsökkent, de még létező népi szárnyával szimpatizált, melynek eredete a volt MSZMP-vezetésben a Pozsgay-Szűrös féle nagyimreista reformkommunisták voltak.

Az igazságtételi tervezet valószínűleg soha senkit sem állított volna bíróság elé, s ha mégis, abból évekig tartó, unalomba fulladó perek lettek volna. Senki se mondta ezt ki őszintén akkor, pedig tény: egy 100 %-ban törvényes és teljesen békés rendszerváltozás után nem lehet úgy tenni visszamenőlegesen, mintha legalábbis forradalom döntötte volna meg a régi rendet. Ill. volt erre utalás, ez volt Antall híres “tetszettetek volna forradalmat csinálni” mondása.

Az MDF-kormánynak szüksége volt egy jelképes győzelemre a gazdasági nehézségek miatt. Az SZDSZ meg elég okos volt, hogy elvegye ezt a győzelmet a kormánytól. S az SZDSZ fölényes győzelmet aratott, azaz kiütéses győzelmet aratott az “igazságtalan, de törvényes” formula. Más kérdés, hogy hosszú távon ezzel elásta magát az SZDSZ, mind bármilyen liberalizmus, dehát ez más téma, meg egyébként is: távolból nézve ez végülis pozitív fejlemény.