Ismét tudathasadás

By | 2019-10-26

Az álbaloldali Mérce megint nagyot alkotott. A gond: a demagógia és a szemtelen hazudozás műfajában.

Viszonylag korrekten beszámol a cikk egy tanulmányról , melyet egyébként megéri átnézni. Igen, a XX. sz. végéig tartó időszakban, nagyjából a középkor vége óta, Magyarország életszínvonala a legkevésbé lemaradva Nyugat-Európához képest a Kádár-kor fénykorában, a 70-es évek közepén volt. Azóta a szint már jobb, de csak 2015 óta!

A cikk megjegyez egy sor teljesen helyénvaló megállapítást. Azt pl. hogy “az elmúlt 30 évben nem teljesültek a ragyogó ígéretek a Nyugathoz való gyors felzárkózásról, az életszínvonal látványos emeléséről“. Majd gyorsan korrigál a szerző, nehogy fidesznek higgyék: “kiábrándult értelmiségiek az okok között többnyire az elhibázott gazdaságpolitikát, a banktőke túlságos uralmát, a liberalizmust vagy éppen az illiberalizmus gyengéket, szegényeket sújtó politikáját emelik ki” – nos, ez utóbbi egyszerűen nem igaz, a “baloldali” értelmiség szerint minden jó volt 1990-2010 között, s ami nem volt jó, az csak azért nem volt, mert az ez alatt a 20 év alatt követett liberális gazdaságpolitika nem volt még liberálisabb. S természetesen nem igaz, hogy “a kapitalista rendszerről és annak magyarországi sajátosságairól még elég kevés szó esik a nagy nyilvánosság előtt” – csak éppen ezek tabutémák a “baloldali” értelmiség számára, nemrég ez még jobb esetben “sztálinista” őskomcsi aggastyánok nosztalgiájának minősült volna, rosszabb esetben meg fasiszta uszításnak, kódolt zsidózásnak. Akik pl. “Magyarország világrendszerben elfoglalt félperifériás helyzetét, a nemzetközi jövedelemlecsapolást, kizsákmányolást hangsúlyozzák” azok 2010 előtt Csurka vagy Thürmer alig olvasott médiáin kívül sehol se kaphattak helyett.

Az olyan szavak meg, mint “félperiféria”, “kizsákmányolás” röhögést váltottak ki és ma is röhögést váltanak ki a “baloldali” elitből, a “jövedelemlecsapolás” szóra pedig alapból mint valamiféle szalonzsidózásra asszociálnak mind a mai napig.

2010 előtt ilyen mondatot se lehetett volna vezető médiában leírni, hogy “a kapitalista rendszerváltoztatással hazánk a nemzetközi nagyvállalatok és fejlett tőkésországok gazdasági és részben politikai függőségébe került” – a leíróját bolondos összeesküvéselmélethívőnek nevezték volna a legenyhébb esetben, ha nem rögtön antiszemitizmussal vádolták volna meg. A ballib fősodor ugyanis a következő logikai bukfencsorozatban tudott és tud csak gondolkodni:

  • kapitalizmus = jó, tehát ellenzői gonoszak,
  • aki kapitalizmusellenes és esetleg mágse gonosz, az tehetségtelen, irigy, tudatlan, bunkó,
  • a zsidók jók a kapitalizmus művelésében,
  • aki irigy, tudatlan, az nyilván haragszik a tehetséges, okos zsidókra,
  • az antikapitalizmus tehát kódolt antiszemitizmus.

A vicces leleleplező mondat, hogy a Mérce “rendszerkritikus cikkeket is közöl” – igen, az “is” szón a hangsúly, mert a Mérce egy álbalos, ultraliberális média. nek. A társadalomelméleti szakirodalomban is növekszik azok száma, akik

Jön aztán a vörös fonál, a kötelező értetlenkedés “A „szocialista” időszakot ma pozitívnak ítélők nem kis része a szélsőjobboldali pártokra szavaz. Hogyan lehetséges ez a társadalmi skizofrénia?” – pedig a válasz magától értetődik, miért szavaznának az új rend áldozatai az új rend leghűebb propagálóira, akik ma a magyar “baloldal”. A szerző is elismeri, hogy “(a jobboldal) a népnek szórt morzsákkal ezt (értsd: szociális ígéreteket, életszínvonalemlést) részlegesen meg is valósítja“, márpedig arészleges teljesítés bizony jobb a nullás teljesítésnél ás az ellenirányú ígérgetésnél. A magyar “baloldal” máig ott tart, hogy a csúnya magyarok nem elég termelékenyek, nem elég vállalkozókedvűek, ezért élnek rossszabbul, mint a nyugati átlagpolgárok, s a megoldás minderre az állam leépítése, a megmaradt közvagyon eladása fillérekért, meg a verseny.

A magyar “baloldal” mindig csakis kulturálisan baloldali, sose gazdaságpolitikailag, ill. ez utóbbi időnként azért előfordul, de csakis ellenzékből, lásd a túlóraszabályozás elleni harcot.

Azt mondja a szerző: “a jobboldali demagógia és propagandahenger hatását csak egy olyan alulról is építkező mozgalom törhetné meg, mely a tömegek legkonkrétabb szociális érdekeit, ehhez kapcsolódva a tulajdoni viszonyok demokratizálását, a társadalmi közös fogyasztás növelését is képviseli” – nos, van egy rossz hírem, így ilyen mozgalom alapbó “jobboldali” lenne a szerző értékrendje szerint, s pl. biztosan nem lenne az ízig-vérig liberális Karácsony Gergely oldalán.

A végső jóslat: “Új szocialisztikus erők jelentkeznek neoliberális múlttal terhelt polgári pártokban.” – nos, ha ez így lenne, az nagy csapás lenne éppen a szerző által dicsért Kariékra és az egész magyar “baloldalra”.

Ez van, Mérce, aki egyszerre próbál két székre ülni, az a kettő között leesik a földre. Az a szöveg, hogy “rendszerkrikus baloldaliak vagyunk” és az, hogy ezzel párhuzamosan a “rendszerhű ballibeknek kampányolunk” egyszerre nem működik. De ezt ti se hiszitek el szerintem. Hiszen ki hinné el komolyan, hogy a Fidesz-kormányt annak nem elég liberalizmusa kritizáló ellenzék be fogja gyűjteni a Fidesz nem elég antiliberalizmusa miatt elégedetlenek szavazatát?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.