Je ne suis pas Charlie Hebdo!

Miközben megy világszerte az agyatlan énvagyokcharlie-zás, itt az idő bátran kimondani: Nem vagyok Charlie Hebdo!

Lássuk csak mi történt Párizsban: fanatikus muzulmánok fanatikus liberálisokat gyilkoltak.

A gyilkosok fanatikus muzulmánok, akik szerint a gyalázkodó karikatúra jogos és becsületbeli alapot ad a gyilkosságra.

Az áldozatok pedig fanatikus liberálisok, akik szerint a szólásszabadság fő és meghatározó eleme az etnikai és vallási alapú gyűlöletbeszéd szabadsága.

Mindkét tábor most ünnepel.

A muzulmánok világszerte ünneplik a “hősöket”, akik bosszút álltak nem csak a vallásgyalázásért, de – nem én találtam ki, olvastam a neten – Irak amerikai megszállásáért és a palesztín területek izraeli megszállása miatt is.

A liberálisok is ünnepli “hőseiket”. Ki érti hogyan lettek hősök a gyomorforgatóan gusztustalan gyalázkodókból? Vagy ha valaki egy gyilkosság áldozata, annak automatikusan kijár a “hős” cím? Eddig azt hittem, csak az elesett
katonáknak jár ki ez automatikusan. Pl. még sosem hallottam, hogy John F. Kennedyt vagy Nicolae Ceaușescut bárki is hősnek nevezné, pedig ők is gyilkosság áldozatai lettek.

A magyar ballibek eközben agyatlanul ismételgetik, hogy a gyalázkodás szabadsága alapvető szabadságjog, mely nélkül azonnal összedőlne a demokrácia és Hitler kerülne hatalomra. Emlékeztetném őket, hogy a francia lap szerkesztősége nem csak muszlimokat, hanem pl. zsidókat is gúnyolt. Ha ilyen zsidógúnyoló karikútárák valamelyik magyar médiában jelennének meg, a magyar ballib agytröszt már Brüsszelbe és Washingtonba szaladt volna panaszkodni az erősődő magyarországi nácizmus miatt. Visszaemlékezem egy kb. 20 évvel ezelőtti magyar
könyvre, mely a magyar médiákból adott közre antiszemitának minősített írásokat. Ebben karikatúrák is szerepeltek. Nos, a legdurvábbak sem érték el a francia lap szintjét. Dehát az gyűlöletbeszéd volt, ez meg sajtószabadság, a magyar liberálisok szerint…