Katolikus-ortodox egyesülés?

Újabban sokan írnak a lehetséges katolikus-ortodox egyesülésről. De vajon lehetséges ez?

katort

Valójában a köznapi ember számára látható különbségek éppen azok, melyek nem valódi különbségek.

Az például, hogy a nyugati egyház racionálisabb, míg a keleti misztikusabb igaz volt már a késő ókorban, s ez nem okozott gondot, sőt a kettő kiválóan kiegészítette egymást. Ennek következménye sem, hogy míg a nyugat mindig igyekezett jogi keretet adni a dogmáknak, addig a kelet számára ez feleslegesnek tűnt.

Nem beszélve persze a rítusbeli különbségekről, melyekről a tájékozatlan átlagember azt hiszi, hogy ezek egyházi különbségekről. Sokan hiszik, hogy a katolicizmus egyenlő a latin rítussal, míg az ortodoxia pedig a bizánci rítussal. Valójában ez is csak annyira igaz, hogy a katolikusok 95 %-a latin rítusú, míg az ortodoxok 99 %-a pedig bizánci rítusú, de ezek csak rítusok közti különbségek, nem dogmatikaik. Mindkét egyház elismeri az összes keresztény rítust, csupán hagyomány kérdése, hogy melyiket használjuk.

Az egyik látványos különbség pl. éppen rítusbeli: a papok házassága. A legtöbb ortodox pap házas, sőt ez szinte kötelező minden papnak – aki nem házas, az jellemzően szerzetes. Valójában a katolicizmusban is csak a latin rítusban kötelező a nőtlenség, a katolikus papok kb. 5 %-a (a nem latin rítusúak) szintén házasok.

A legismertebb dogmatikai különbség, a filioque sem valódi különbség. Itt valójában arról van szó, hogy a kérdés ortodox magyarázata kiterjedtebb, pontosabb, míg a katolikus magyarázat leegyszerűsítőbb. A katolicizmus számára nem lényeges annak aláhúzása, hogy különbség van a Szentlélek eredete és hatása között, míg az ortodoxia számára e kettő megkülönböztetése fontos: a valóságban tehát a katolikus filioque nem hamis dogma, hanem leegyszerűsítés.

A másik közismert különbség sem valós különbség: ez a válás kérdés. Míg a katolicizmusban a házasság örökre szól, az csak érvényteleníthető, addig az ortodoxiában lehetséges a válás és az újraházasodás. Azonban itt is figyelembe kell venni, hogy valójában a két egyház egyetért abban, hogy a házasság örökre szól. A különbség abból ered, hogy az ortodoxiában létezik az akribeia-ikonomia elv: az akribeia azt jelenti, hogy szigorúan ragaszkodunk egy szabályhoz, míg az ikonomia azt, hogy kivételt teszünk egy szabály alól abban az esetben, ha ezt egy magasabb cél igényli. Az ortodoxia az ikonomia elvét alkalmazza pl. a éppen a válásnál: azaz ha egy házasság megromlik és szétesik, s a felek új házasságot akarnak, az Egyház ezt indokolt esetben elfogadja, úgy okoskodva, hogy ez így a kisebbkik rossz.

Lássuk azonban a valódi különbségeket.

Ádám és Éva bűnét illetően a katolicmus számára Szent Ágoston tanítása a mérvadó ezt illetően, míg az ortodoxia – bár elismeri Ágostont sok minden mást illetően – tévesnek tekinti Ágostonnak ezt a tantását. A lényeg: Ágoston – és a katolicizmus – szerint az első emberpár bűne miatti felelősség átöröklődik minden más emberre is. Pontosan ezért alakult ki a katolikus tanítás Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról is: hiszen ettől az átöröklődött bűntől valahogy mentesíteni kellett a megtestesült Isten szülőanyját. Ezzel szemben az ortodoxia tagadja ilyen átöröklődő bűn létezését, az ortodoxia szerint abszurdum, hogy bárkinek is bűnössége legyen olyasmiért, amit nem követett el személyesen. Az ortodoxia így eleve nem átöröklődő bűnről, hanem eredeti bűnről beszél. Az ortodox tanítás szerint Ádám és Éva utódai nem örököltek bűnt, csupán a bűn következményét, azaz az eredeti bűn miatt Ádám és Éva természete megromlott, s ezt a romlott természetet örökli minden ember természetes (mondhatni: genetikai) úton, de egyetlen ember sem születik bűnösnek. Pontosan ezért nem létezik az ortodoxiában Szűz Mária szeplőtelen fogantatása sem, hiszen nincs rá eleve szükség: nincs szükség speciális kivételezésre a megtestesült Isten szülőanyját illetően.

Fontos alapvető eltérés a dogmák eredete és természete. Bár mindkét egyház egyetért abban, hogy a dogma csak az, amit Isten személyes adott át tanításként az Egyháznak annak alapítása idején és közvetlenül előtte, a katolicizmus a dogmafejlődés tanát vallja. A dogmafejlődés tana azt jelenti, hogy az Egyház nem minden dogmára döbbent rá azonnal, volt amit csak később értett meg. Azaz a katolicizmus számára létezhetnek új dogmák: ezekről azt vallják, hogy ezek korábban is léteztek ugyan, de csak egy későbbi időpontban váltak nyilvánvalóvá az Egyház számára. Ezzel szemben az ortodoxia tagad bármiféle dogmafejlődést, azt vallja: minden dogma megadott az első időkben, legfeljebb azok pontos megfogalmazása lehet későbbi, de maguk a dogmák tartalma az I. századtól is jelen volt. Ennek gyakorlati következménye: míg az ortodoxiában nem létezik hatalom, mely dogmát kimond, addig a katolicizmusban ennek semmi akadálya, katolikus zsinat és a római pápa jogosult kimondani új dogmát, azt állítva, hogy ez egy eredeti dogma, mely csak most vált az Egyház számára nyilvánvalóvá.

S természetesen a legnagyobb különbség szervezeti jellegű.

Az ortodoxia számára minden püspök egyenlő, a közöttük lévő különbségek nem isteni eredetűek, hanem csupán egyházjogi jellegűek: a püspökök vezetője egy adott nagyobb területen az érsek vagy a metropolita, de ők is csupán elsők az egyenlőek között az adott területen, nem főnökeik a többi püspöknek – ugyanígy az egyes autokefál egyházak vezetői sem teljhatalmú főnökök az adott részegyházban, hanem az adott egyház tiszteletbeli elsői. S végül ugyanez van az egyetemes Egyházban is: a római pápa az első az egyenlőek között a részegyházi vezetők között (1054 óta a római pápa nem tudja ellátni ezt a funkciót, mivel megszakította a közösséget, így azóta ideiglenesen a konstantinápolyi pátriárka, a korábbi tiszteletbeli második látja el azóta ezt a szerepet).

Ezzel szemben a katolicizmusban a püspök főnöke az érsek, az érséké pedig a prímás érsek (esetleg metropolita vagy pátriárka), annak főnöke pedig a bíborosi testület, mely felett áll a római pápa, aki az egész Egyház egyszemélyi, korlátlan feje. A katolicizmusban ez annyira jelen van, hogy püspöknek csak a római pápa engedélyével lehet bárkit is felszentelni.

Gyakorlatilag minden katolikus papnak két főnöke van: a helyi püspök és a Vatikán, a bíborosi testület és a római pápa személyében. Ezzel szemben egy ortodox pap főnöke csakis a helyi püspöke, az érsek és a pátriárka sem adhat számára utasítást.

Mindebből következik az abszurd katolikus tanítás a római pápa tévedhetetlenségéről, mely mind dogmatikailag, mind történelmileg keresztényellenes eretnek tanítás. Élő ember nem lehet sosem tévedhetetlen, ráadásul több római pápai tévedésről is tudunk.

Együtt lehet persze működni sok területen, de egyesülés csak egyetlen módon képzelhető el: ha a katolicizmus lemond minden 1054 óta bekövetkezett “dogmafejlődéséről”, s lemond arról az alaptalan igényéről, hogy a római pápa az Egyház teljhatalmú uralkodója lenne, aki ráadásul még tévedhetetlen is. Amíg ez nem következik be, nincs miről tárgyalni. ¡No pasarán!

  • Névtelen

    “Mindebből következik az abszurd katolikus tanítás a római pápa tévedhetetlenségéről, mely mind dogmatikailag, mind történelmileg keresztényellenes eretnek tanítás. Élő ember nem lehet sosem tévedhetetlen, ráadásul több római pápai tévedésről is tudunk.”

    Ez így csúsztatás, a katolikus egyház nem állítja, hogy a “római pápa tévedhetetlen”. Nézz utána, és korrigálj, lszíves.

    • Ünnepélyesen és hitbéli ügyekben az – a katolikus dogma szerint.

      • Névtelen

        Pontosabban:

        “185. Mikor valósul meg a Tanítóhivatal tévedhetetlensége?

        891

        A tévedhetetlenség akkor valósul meg, amikor a római pápa az Egyház legfőbb pásztorának tekintélyével, vagy a püspökök kollégiuma közösségben a pápával, mindenekelőtt egyetemes zsinaton egybegyűlve, véglegesen kihirdetnek egy tantételt a hitre vagy az erkölcsre vonatkozóan, s amikor a pápa és a püspökök a maguk rendes tanítása során összhangban vannak egy tanítás végleges előadásában. Az ilyen tanításokhoz minden hívőnek a hit engedelmességével kell ragaszkodnia.”

        • Az ortodoxia számára ez is elfogadhatatlan.

  • ZorróAszter

    Szerintem amikor a kölcsönös kiátkozást pár éve kölcsönösen visszavonták, azóta az egyházszakadás megszűnt.

    Annak minden zűrzavaros következményével együtt.

    Például hogy az egyház két felében olyanokat tanítanak, ami a másik felében eretnekség.

    És az összes többi következmény.

    • A kiártkozás visszavonása egy dolog, ez egymás érvényességét ismeri csak el, de nem állítja vissza a közösséget.

      • ZorróAszter

        Egymás kölcsönös kiátkozása hozta a szakadást, a visszavonása, érvénytelenítése automatikusan egységessé tette az egyházat. Különösen mivel senki se vitatja a szentelési sorok épségét.

        Tehát az egységesség beállt, és most az egységes egyházon belül vannak az eretnekek meg az egymásnak ellentmondó szabályok, meg az elkülönülés.

        • Nem!

          Az egymás szentségeinek és apostoli folytonosságának elismerése nem jelenti a közösséget is.

          • ZorróAszter

            De! Ugyanis Krisztus nem két egyház feje, hanem csak egyé.

    • S melyiké a 2 közül?

  • solide

    Hogy szó sincs csak és kizárólag a pápára vonatkozó, illetve általános tévedhetetlenségről, arról fentebb már esett szó. Tegyük még hozzá, hogy számos kritériumnak kell megfelelni, amelyek között az alábbi is szerepel.

    További feltétel: Minden ex cathedra döntésnek meg kell egyeznie Istennek a Szentírásban rögzített szavával és az egyház hithagyományával.

    • Maga a római pápa tévedhetetlensége is egy XIX. századi új dogma…

  • ImperatorXX

    Üdv! Én úgy tudom, katolikuséknál de fide tétel, hogy a szentháromságnak két belső eredőpontja van, míg az ortodoxok szerint csak az Atya. Ez így már szerintem dogmabeli különbség. Ez alapján gondolom: Isten hármas személyi volta
    Istenben két benső isteni eredés van. (De fide)
    A benső, isteni eredések tárgya nem az isteni természet, hanem az isteni személy (aktív és passzív módon). (De fide)
    A második isteni személy az első isteni személytől származik születés útján, és ezért úgy kapcsolódik Hozzá, mint Fiú az Atyához. (De fide)
    A Szentlélek az Atyától és a Fiútól, mint egyetlen princípiumtól, egyetlen leheléssel származik. (De fide)
    Forrás: “http://www.depositum.hu/dogma.html“:http://www.depositum.hu/dogma.html
    Egyébként mit gondolsz egy ortodox-miafizita egyesülés lehetőségeiről?

    • maxval bircaman

      Az ortodox dogmatika különbséget tesz eredet és energia között: azaz az az eredet az Atya, de az enerhia az Atyától a Fiún keresztük megy.

      Ortodox-miafizita: nos ott tényleg csak 1 dogma a különbség, ráadásul a különbözőség de facto ugyanazt mondja másképp. Viszont a gond az, hogy a miafiziták nem fogják sosem elismerni egyetemesnek azokat a zsinatokat, melyek egyetemesek, ráadásul van egy rakás kiátkozás, amivel csinálni kellene valamit. Egyébként hívő szinten ez az egyesülés végbement ma már.