Kelet és Nyugat

By | 2021-01-14

René Guénon (1886-1951) francia filozófus az egyetlen modern és termékeny szellemi irányzat megteremtője. Magyarországon különösen ismert, elsősorban mert nagyon korán akadtak magyar követői (Hamvas Béla). Közismert műve az A modern világ válsága című, pedig van egy kevésbé ismert, de nem kevésbé fontos műve is, a Kelet és Nyugat. Fontos adat: a mű 1924-ben íródott.

Erről most pár szót. Előljáróban: természetesen szimpatizálok sok mindenben ezzel az irányzattal – azt hiszem ez nyilvánvaló mindenki számára aki ismeri gondolataimat, különösen ami az utolsó kb. 12 évet illeti, amióta szakítottam a konzervatívizmussal -, viszont igazi “tag” nem vagyok, ennek fő oka két dolog: itt is szektásodást tapasztaltam részben, valamint az irányzat jelentős része elment számomra furcsa irányba. (Továbbá a 90-es évek nagyobb részében is így gondolkodtam.) Erről majd valamikor részletesebben.

Az alapgondolat: a nyugattal baj van. Guénon a fő okot abban látja, hogy a nyugati világ dogmájává a racionalizmus lett a felvilágosodás, sőt részben már a reneszánsz óta. Ennek fő kifejezési módja az értelem lekorlátozása az érzékelhetőre, ami pedig elhozta a szcientizmust, melynek lényege: az egyes résztudományokon kívül semmi más nem létezik. A nyugati gondolkodás elnevezte az ilyen típisú gondolkodás átvételét haladásnak, a rá épülő társadalmat pedig civilizáltságnak.

S amióta a nyugat rendelkezik a megfelelő erőfölénnyel, ezt előírja mindenki más számára is. A fejlettség jele egyedül az anyagi fejlődés, s az ételem egyedüli célja ennek segítése. Ha egy társadalom más, akkor az egyszerűen fejletlen.

A nyugat kb. egy nagyra nőtt óvodás, aki megveri a többi gyereket, ha azok nem akarnak vele játszani, sőt a gondozónénit is, ha az nem hajlandó cukorkát adni neki ebéd helyett.

S ez sose változott. Korábban ez nyílt imperializmus alakjában ment, liberális-kozervatív eszmékkel, rasszista motívumokkal: a nyugati fehér ember jóságosan magához emeli a világ ostoba söpredékét, majd megtanítja azt késsel-villával enni. Manapság – ezt a szerző már nem érte meg, az 50-es évek elején meghalt – ez a nyíltság már nem divat persze, szavakban kötelező elismerni az egyes kultúrák egyenlőségét, s persze tabu a rasszizmus, sőt szidni kell a fehér imperializmust és rasszizmust, de a mélyben ugyanaz folytatódik: immár valamiféle titokzatos alapértékek nevében – melyek, valami furcsa “véletlen” folytán, egybeesnek a nyugati felvilágosodás dogmáival – kell felszabadítani a világot a tudatlanságtól, maradiságtól, fanatizmustól, ha kell akár szőnyegbombázással.

Szóval – visszatérve – a helyzet fordított: ha egy társadalom lemond a “nagy képről”, akkor elsorvad. Ha állandóan fejlődni akar, akkor elvész maga az alap. S maga az értelem is elvész, primitívizálódik, ha csupán az anyagi világ dolgaira használjuk.

A szerző egy igen fontos dolgot is megjegyez – s erre magam is rájöttem, tőle teljesen függetlenül -, ami máig egy népszerű nyugati-liberális tévhit. Ez az az elmélet, mely szerint a nyugati anyagi kultúra, s még inkább a nyugati rend átvétele az átvevő társadalmat nyugati mentalitásúvá teszi. Guénon azt mondja, a nyugati anyagi kultúra átvétele 2 eredményhez vezet:

  • nagyon elmaradott népeknél pusztuláshoz, ugyanis csak a legrosszabbat veszi át, a sajátjuk meg elporlad, ez leginkább ma látható, lásd integrálódatlan migráns közösségek nyugatok, melyek eredeti kurúrájukra már nem emlékeznek, a nyugatiból meg csak a materualiznust, az alkohiolizmust és a drogozást vették át,
  • mindenki másnál pedig egyszerűen maga az anyag átvevődik, de nem a mögöttes eszme, azaz egyszerűen fegyver lesz belőle a nyugat ellen.

A nyugati naivitás jó példája, amikor a 2. iraki háború után George W. Bush teljesen komolyan hitte, most majd Irakban liberális demokrácia lesz, ahol eszmei alapokon álló pártok megküzdenek majd egymással szabad választásokon. Aztán lettek is pártharcok: etnikai-vallási alapon, s kiderült, hogy Szaddám autoritárius rendszere közelebb állt a nyugatihoz, mint az amerikai invázió által agresszíven bevezetett teljes politikai szabadság rendje.

A nyugat tehát elhitte magáról: ő a civilizáció, minden más pedig barbarság. S ez az, ami Guénon kora előtt is igaz volt, s ma is igaz. Az, hogy éppen mi az egyetlen igaz magatartás az változhat, de egy valami nem változik: a nyugatnak mindig igaza, s a nyugati minta nem is minta, hanem a természetes józan ész valamiféle kisugárzása, s mindenki aki mást gondol, az vagy ostoba vagy gonosz.

S a nyugat mindig kiválaszt az idegen kultúrákban helyi “szabadságharcosokat”, aki küzdnek a nyugati rendért. Azt pedig nem veszik figyelembe, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek semmilyen helyi beágyazottsággal, a legjobb esetben naív álmodozók, de sokkal gyakrabban, szimplán nyugati lobbisták. Mai modern példa: Navalnij Oroszországban – ha az ember csak a nyugati médiákat követi, komolyan képes elhinni, hogy Navalnij valamiféle jelentős orosz politikai szereplő.

Vagy a másik népszerű elmélet: amint megerősödik a kínai nagytőke és a középosztály, vége lesz a kínai diktatúrának, mert a kínai nagypolgárság ki fogja kényszeríteni a liberális demokrácia bevezetését. 30 éve halljuk ezt. Nos, Kínában jelenleg a középosztályhoz tartozik a lakosság 30 %-a, továbbá a lakosság 0,3 %-a milliomos (közülük 400 fő egyenesen milliárdos), s mégis: a kínai közép- és felső réteg kiválóan érzi magát a meglévő politikai rendszerben.

Guénon azt mondja, a tisztán anyagi kultúra sose képes hosszú távon megtartani a hatalmat. A társadalom elveszti egy adott pillanatban saját alapjait. Guénon próféta: azt is megírja, hogy a nyugati népek képtelenek lesznek az idegeneket integrálni, további kineveti kora népszerű elméletét a “sárga veszedelemről”, megejgyezve, a kínaiak valaha is meghódítják a nyugatot, az nem fegyveresen fog történni, hanem kizárólag békésen.

Guénon tagadja a keresztény hagyomány univerzalitását, ez az egyik fontos jellemzője a tradicionalizmusnak. Azt mondja, van egy ősi, univerzális hagyomány, mely kultúrafüggően fejeződik ki, s ennek az európai alakja a kereszténység. azonban máshol pedig más. Ahogy nincs értelme kereszténységre késztetni a keletet, ugyanúgy hiba keleti tanításokat átvenni nyugaton, ez utóbbinak az eredménye nem lesz ugyanis más, mint ezotéria, álmiszticizmus, álhagyomány.

Ahogy a szinkretizmus is elvetendő. Az őshagyománynak lehetnek sokféle kifejeződései, de ezek együtt, s különösen úgy, hogy össze-vissza válogatunk köztük nem hagyomány.

Továbbá, a szellemi erőfeszítés az egyén szintjén nem kerülhető ki. A létrehozott intézményesített hagyomány nem lesz soha más, mint külsőség. Intézmény csak úgy lehet hagyományos, ha már meglévő egyéni hagyományokat fog össze. Guénon jóval Gramsci előtt meglátta: az intézmény csak szellemi tájékoztató eszköz lehet.

Guénon e könyve írásakor még azt vallotta, azért kell a keletet tanulmányozni, hogy ez a tudás segítsen a nyugatnak visszatalálni saját hagyományához. Később ezt a reménységét elvesztette, immár menthetetlennek tartotta a nyugatot, s 6 évvel e műve megírása után Egyiptomba költözött, ahol áttért az iszlám vallásra.