Kirúgás

By | 2021-01-24

Annak idején, még a rendszerváltozáskor az volt a nagy szöveg, hogy a demokratikus nyugat egyik fő jellemzője az, hogy ott nem számít az egyén vallási, politikai, egyéb álláspontja, ilyen alapon senkit se szabad diszkriminálni. Azt mondták, nyugaton még egy kormánytisztviselő is lehet bármilyen nézetű, hiszen ott a tisztviselő az országot szolgálja, nem ezt vagy azt a kormányt. Szóval a fejlett nyugaton az a szokás, hogy ha bukik egy kormány, akkor az új kormány csakis a legfelső politikai vezetést cseréli le. ?Lásd a Yes Minister című egyébként nagyszerű brit tv-sorozatot, ahol még a miniszteri titkárság vezetője is mindig ugyanaz a személy

Persze már akkor is sokan jelezték, ez az USA-ban pont nincs így, ott még az is szokás, hogy amikor új elnök kerül hatalomra, minden nagykövet lemond, s persze a miniszterériumokban is simán lecserélnek mindenkit, aki takarító és titkárnő szint felett van. De azt mondták akkor, ez amerikai “furcsaság”, s persze ez ott is csak az állami kormányzati állásoknál van így, máshol ez kizárt, sőt példaképünknél, Nyugat-Európában ez kormányzati álláspontban sincs így.

Ki is lett találva Magyarországon, hogy pl. minden minisztériumban csak a miniszter és a politikai államtitkár kormányfüggő, mindenki más – a miniszterhelyettesek is – csupán “szakemberek”, akik “depolitizálva” vannak.

Az Antall-kormány egyik nagy bűnének számított, hogy az emberek egy részét mégis leváltotta. Aki nem emlékszik, akkoriban az Antall-kormányról az volt a liberáls narratíva, hogy kriptofasiszta, antiszemitaszagú, s diktatúrát épít, továbbá “szakmaiatlan”.

Persze 1994-ben a Horn-kormány minden Antallék által kinevezettet kirúgott, akkor a narratíva az volt, hogy a “pártkatonákat” távolították el. De ez most mellékes.

De van valami, amit fontos megjegyezni: az Magyarországon soha egyetlen kormánynak nem jutott eszébe, hogy az alacsony rangú tisztviselőket is kirúgja. Akinek volt dolga magyar kormányzati intézménnyel, az jól tudja ezt: az ügyintézői szint stabil. Nekem személyes tapasztalatom az Egyházüggyel volt Magyarországon, ez egyszer az Igazságügyminisztériumban volt egy részleg egy helyettes államtitkár vezetése alatt, mászor meg közvetlenül a Miniszterelnökséghez rendelt államtitkárság – mindegy azonban, Horn, Orbán, Medgyessy, s Gyurcsány alatt 1997-2007 között (erről az időszakról van személyes tapasztalatom) tök ugyanazok az emberek intézték ott a konkrét ügyeket, a döntéshozói szint változott, de ezek az alacsonyrangú tisztviselők sosem.

Időközben nyugaton a liberális demokrácia azonban oda fejlődött, hogy akinek a véleménye “helytelen” az uralkodó eszme szerint, annak azt nincs joga hangoztatnia sehol a 4 fal közti magányt leszámítva. Ha a “helytelen” világnézetű ember alkalmazott, munkahelye kirúgja, hiába legalacsonyabb rangú, s hiába egy magáncég az. Ha pedig vállalkozó, akkor üzleti partnerei megszakítják vele a kapcsolatot. Gyakorlatilag az egyetlen lehetőség a “helytelen” vélemény hangoztatására, ha az ember olyan helyzetben van, hogy anyagilag bárki mástól független.

Annak idején a szovjet marxista kritika az volt a liberális demokráciával szemben, hogy az ottani szólásszabadság álszabadság, mert a valóságban csak a vagyonosak szabadsága, ők pedig – magánérdekeik miatt – eleve a rendszer támogatói, s ritkaság, hogy valaki képes saját magánérdeke ellen lépni – persze akadnak ilyenek, de nagy ritkaság: lám, Friedrich Engels tőkés volt és kommunista, ezt akkor úgy mondták “felülemelkedett osztályérdekein”.

Persze akkor ezt a szöveget mindenki mulatságosnak találta. Azóta a világ oda “fejlődött”, hogy ma már nem nevetnénk ezen.

Ez a Therese Duke esettel kapcsolatban jutott eszembe. Ezt a nőt azért rúgták ki állásából, mert részt vett békés módon egy Trump-párti tüntetésen, ahol azzal vált híressé, hogy egy biztonsági őr megütötte őt.

Ezért jobb ma Kelet-Európa, mint a nyugat. Nálunk hasonló eset képtelenség.

Friedrich Engels (kádármagyarul: Engels Frigyes)